Nos, azt jó ideje tudom, hogy a jármutulajdonosi lét komoly kihívások elé állítja az embert, a motornál ez fokozottabb. De erre azért nem számítottam.
November 1-én hazavittem a jószágot, mert ugye jönnek a hidegek…
Tekintve, hogy nekiborítottam a a kapunak, be volt horpadva a tankja, és mivel osszel meg lebontottam egy Peugeot oldalát, a lábtámasz is el volt görbülve. Leszedtem mindent, és megkérdeztem a fater:
- Tudnál segíteni? Vagy én viszem el Pesten karosszériáshoz, vagy elviszed itthon, és akkor nem kell fel alá hurcolnom az országban. Nem az anyagaik miatt, hanem az ido, meg szervezés miatt.
- Persze fiam, Hagyd itt.
Ez volt novemberben. Decemberben is rákérdeztem, de január végén már kicsit feszült voltam miatta.
Három héttel ezelott rájöttem, hogy a tankon rajta van a tanksapka, úgy meg nem tud dolgozni a lakatos. A novérem erre járt, mondta megy haza hétvégén. Elküldtem vele a slusszkucsot. Nem ment haza. Két héttel ezelott itt jártak szüleim, odaadtam a másik slusszkulcsot. Plusz a töltot, hogy fater, légyszi tedd fel a töltore, ne kelljen ezzel szórakozni. Két hét múlva megyek haza, és hozom fel a motort.
- Jó!
- De figyelj oda, nehogy a régit tedd fel! Az kék sárga, az új meg piros. Itt a garanciája, MGM a márkája.
- Oké.
- Csak tedd fel, hagyd rajta, nem tudja túltölteni és legalább teljesen fel lesz töltve.
- Rendben.
Ez volt két hete. Azon héten összeszerveztem mindent: Pénteken hazamegyünk, viszem a Mókust is. Szüleim úgyis három hétre mennek szanatóriumba, nem zavarjuk egymást. Gyorsan kifestjük a nagyi konyháját eloszobáját, mert már botrányosan néz ki. Két sor diszperzit nem a világ… Utána/közben összerakjuk a mocit, szombat este csapunk a régi haverokkal egy zsugázós-pálinkázós estét. Vasárnap meg vissza. Én motorral, mókus hozza vissza a Kistetvest.
Ezen a héten fixálódott a téma:
Kedden indultak az osök a szaniba, este hívom oket, hogy vannak. Jól, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve. Kérdem anyámat:
-Édsapám feltette az aksit a töltore?
- Dehogy tette, ott van az ahova kipakolta…
Elso agyvérzés…. Apám átvette a telefont, megnyugtatott, hogy feltette.
- És feltöltött?
- Nem. Fenn volt egy napot meg egy éjszakát, de még mindig sárgán világított.
- És minek vetted le?!
- …
Kész, második agyvérzés…
- Mindegy fiam, itthon hagyom a karosszériás telefonszámát, ha hazajössz, beszéld meg vele, hogy mikor tudsz átmenni a tankért. Egt hagyok pénzt is.
- Nem kell köszi…
- Azért csak itt hagyom…
Szerdán megint beszéltünk. „Ja, fiam, mondtam ár, hogy nagyanyádhoz nem kell menni festeni, nem nincs rá felkészülve?" Nabazmeg… Azért felhívtam a nagyit, hogy most lebeszélték, vagy saját erobol pánikolt be? Nem tudtam megállapítani.
Csütörtök: „Hát, fiam úgy döntöttünk, hogy csak hazaszaladunk a hétvégére…"
Frankó. Akkor zsugázni se lehet otthon, mert nem lehet bent rágyújtani, úgy meg milyen már? Meg különben is állandóan ott sertepertélnek, hogy hátha megtudnak valamit a magánéletemrol, amihez álláspontom szerint igen régóta semmi közük. Ekkor más semmi értelme nem volt Mókust magammal vinni, festés nem lesz, zsuga se nagyon, az utazást meg megtudtam volna oldani, ingyen hazavittek volna. De a barátnoje csajos hétvégét szervezett, nem hagyhattam a nyakán…
Mindegy, majd lesz valami, elindultunk.
Hazaérünk péntek este.
Szombaton hívom a lakatost, nem veszi fel….
Be a kocsiba, el hozzá. Nincs otthon senki.
Gyorsa el nagyihoz ahol a motor van, mérjük fel a helyzetet. Nincs meg egy darab benzincso… Szerezni kell. El a Vasasba. Nincs. El a Mezogazdi boltba. Nincs. Autósbolt zárva. Találkoztunk Szaszával, o mondta hogy megnézi otthon. Jó. Addig elszaladunk az autósbolt szerelomuhelyébe, hátha… Na, ott lett. Vissza a lakatoshoz. Még mindig nincs. Közben Mókus elkezdett nyivákolni, hogy ugye ma még visszaindulunk?! Errol szó se volt… Merthogy annyira hiányzik neki a Gyöngye, az o kis Békája…! Kapd be…
Ebéd után csörög a telefon. A lakatos az… Mondom mikor mehetek?
- Hááát…, nekem azt monda apád, hogy nem sürgos! Volt egy melóm, azt megcsináltam elotte. Ki van húzva, de még nincs lefestve.
Hogy az a Magasságos Názáreti!!!!! Igaz, hogy mondtam hogy nem sürgos, de az novemberben volt, könyörgöm?!
- Fater, szerinted, én miért jöttem haza?
- Hát, mondtad hogy akarsz valamit csinálni a motorral…
- Igen, mondtam nekem a telefonba, hogy fel akarom hozni, mert még szervízbe kell vinnem, és ha most nem viszem, akkor a szezonindítás miatt csak május elejére kapok idopontot!!!!!
Erre jön Mókus:
- Doki, az gáz, ha hazavonatozok?
„B***nád meg te is a vonatodat, meg az anyámasszony fajtádat!" gondoltam.
Szóval teljesen, tökéletesen feleslegesen jöttem haza. Festés nincs. Motor nincs. A vinnyogós haver nem bír ki még egy estét a noje nélkül, úgyhogy egy tisztességes esti zsugaparti sincs. Anyámnak meg az a legnagyobb baja, hogy látjuk-e mit szenved apámmal… Már a nyelvemen volt, hogy te legalább választottad bazmeg, nekem még az se adatott meg…
Úgyhogy tegnap elmentem a Széchenyi fürdobe –mert megérdemlem- amitol meg begyulladt a fülem, úgyhogy most nem hallok.
Viva la vida!!
Part 2
Hú, az hogy rámeno, az nem kifejezés...
Ami alapból még nem baj, csak most nekem nagyon nemgyerebe.
Úh felhomályosítottam, mire bedurcult. Mondjuk ma reggeli tartott, mert ma már megint sms, chat, stb.
Azért ez így nem annyira sikerélmény egy pasinak...
Szerintem.
Tegnap felhoztam Edét! Itt áll a cég elott, ma vele jöttem. A szomszédban van egy szervíz, betolom ebédszünetben. Nagyon ügyesen felhozot tegnap, de azért csak el kell vinni a doktorbácsihoz!
Azért z komoly volt amikor összeraktam... Péneteken súlyos bulioban voltam, úh szombat reggel érkeztem. Iszonyatos fejfájással, és rettenetes közérzettel.
Nagyanyám ott állt mellettem:
- Nem megy?
- Nem.
- Segítek!
- (?) Ne tessék.
- Csöpög?
- Csöpög.
- Meg tudod csinálni?
- Nem tudom.
- Tudod mi a baja?
- Azt hiszem.
- Nem megy?
- Nem.
- Meg tudod csinálni?
- ... (!)
- Tudod, fiam, én nem szeretem a motrot. Nagyapáddal is fél napokat álltunk az út szélén....
Kész voltam! :) annyira aranyos volt, és annyira idegesíto...
Szombaton ragyogó ido, persze vasárnap eloször felho, aztán az áldás... Ha nem lett volna esoruhám, totál elázom...
De ITT VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
