Reggelre kelve, munkába menet kezembe akadt a Metropol nevű obskúrus nyomdai kiadvány egy példánya, amiben a következő érdekességre bukkantam: A Margit híd felújítása mostani tervek szerint mintegy 20,6 Mrd forintba fog fájni. Nekem is, mint adófizetőnek. Ennek mintegy 30% a műemlékvédelemmel szerves összefüggésben álló eredeti állapot helyreállítására megy el.  A magyar az ilyen nekünk az az érték, ami régi. Ha nem az, akkor is úgy csináljuk meg, hogy hamar réginek látszódjon és lehessen felújítani. Nem is ez a slusszpoén. Értem én, hogy különleges lelki kielégülést okoz nemzetünk java részének, ha egy állítólag kétszer is a Dunába robbantott hídon végre ismét öntöttvas korlátok és lámpavasak díszelegnek a mintegy másfél kilométernyi zsolnai kerámia díszítés felett. Ilyen magyar néplélek, nemzeti dicsőségünk helyreállítását helyes is a tárgyi emlékek minél hívebb újraalkotásával kezdeni, mielőtt frissen feltámadt nemzetépítő dühünk idő előtt meglöttyösödne. Szinte vizionálom, amikor kies fővárosunk derék népe családos vasárnapi séta keretében kollektíve sikoltozik a gyönyörtől a magyar nemzeti építészet által temetett teremtett 8ez freudi volt, nem javítom))értékek felett. Azt még zárójelben sem jegyzem meg, hogy amikor ezek keletkeztmek, Budapest volt Európa talán legmultikulturálisabb, legtoleránsabb fővárosa volt, tele voltunk nemzetiségekkel, kisebbségekkel. Szerbekkel, horvátokkal, tótokkal, zsidókkal, svábokkal. De ne kanyarodjunk el.  A slusszpoén az, hogy mivel a Margit szigetre vezető szárnyhidat később alakították ki, mégpedig a főpillér megbontásával, és a lépcsők kialakításával. Mivel ez már nem minősül „korhűnek” és „autentikusnak”, ezért ezt megszüntetik, a gyalogosforgalmat pedig zebra segítségével oldják meg. Hoppácska. Na, itt van amitől én besz… behu… Tessék mondani, nem tűnt fel senkinek, itt szartunk bele elegáns ívben a funkcionalitásba?! Az a redves lépcső sem véletlenül lett kialakítva az 1900-as évek elején, a forgalom már akkor sem engedte meg hogy mindenféle puhatestűek kóricáljanak keresztbe-kasba Budapest egyik kiemelten fontos közlekedési csomópontjában. Ha elképzeljük ahogy abban az elég éles kanyarban időről átengedjük szépen a futókat, a kutyásokat, a sétálókat, a részegeket, a nyugdíjasokat a turistákat, meg számtalan egyéb márkájú társaikat, akkor szépen kirajzolódik előttünk az Oktogonig és a Széna térig érő állandó dugó képe. Ezzel a Margit hidat gyakorlatilag ki is iktatták Budapest használható hídjai közül. ( Lehet hogy a felújítás is azért húzódik el, hogy szokjuk az immár állandósuló nyomort? Lehet direkt húzzák el? Ez már konteó vazze…) Kész, passz, reszeltek. Én a magam részéről, ha meglátok magam előtt egy gyalogos tudom mit kell tennem: Ablaktörlő be, vissza kettőbe, nagygáz….

De legalább ismét elhelyezik a főpilléren Magyarország eddig fájón hiányzó középcímerét.