Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Morfondír van elvtársak!
Komoly, elmélyült, tréfát nem ismerő morfondír....
Valahogy úgy érzem, komoly törés van a valósághoz való viszonyomban. Napok/hetek óta semmi értelmeset nem csinálok, és ez igazán nem is izgat. Sehol se vagyok szakmailag, munkám gyakorlatilag nincs, amit van az napi egy órában elintézhető lenne. De azt is lepattintom, vagy átküldöm másnak. És megcsinálják vazze! :D
Pillanatonként őrületes harcot vív bennem a lekiismeret, és a dolgokhoz való közönyöm, az atespedt, ólmos nehézség amivel az elvégzendő feladatokat szemlélem. Eddig a lelkiismeret áll bukóra.
Azért ez aggasztó. Főleg a II NAgy Gazdasági Világválság idején. De konkrétan beleszarok. Egyenlőre nem akarnak kirúgni (tudtommal) úh lebzselés van. A kérdés viszont az, hogy mitől van ez bennem? Gyűjtsünk okokat:
- Ambícióhiány
- Érdektelenség
- Szellemi(?), testi (?) fáradság.
De mitől jönnek ezek? A rendezetlen magánéletem miatt? Ennyire padlóra vágna? Nesze neked machizmo...
Tegnap pl. egy-másfél órát dolgoztam, és utána qrvára elkezdtem unatkozni... Sehova nem kellett menni, és bár kereshettem volna tanulnivalót, nem tettem. Ehhez képest azzal az indokkal, hogy most hívtak hogy mert megint ázik a lakás, leléptem. Persze szó sem volt ilyesmiről, csak nagyyon szenvedtem benn. Hazazúztam, pihiztem, teljesen feleslegesen és indokolatlanul megettem a túrós tészta maradékát, elolvastam a könyvből hátra lévő cca száz oldalt és elindultam shoppingolni. Bolgodsághormon, na. Pasiknál is van ilyen... Sokkal drágább mint a csoki, de legalább nem hizlal.
Irány az IKEA, kb öt perccel mellőztem el Andit, a hugával még találkoztam.... Érdekes lett volna, főleg a két nappal ezelőtti kiborulás fényében. Kis párna a székekre, törülközőtartó, wc-papír tartó, fürdőszobaszőnyeg, és egy polc! Kitaláltam ui, hogy a zongora fölé kell egy polc kottáknak, miegymás, mert széjjel szana van az egész lakásban és ez nem helyes.
Mi tagadás, nem jött egy tizesből, de egyszer élünk...
Aztán irány a Tesó, ahol inkább szerszámokat vettem, mint kaját, és persze nem tudtam ellenállni egy kék kapucnis felsőnek sem, bár arra valóban kevés szükségem van. Főleg így nyár előtt. De akkor is kellett! Megláttam, és kész! Viszont nem vettem citromlevet, hagymát, és egy-két fontos dolgot. C'est la vie...
Osonás haza, majd megszakadtam a cuccuok alatt, és már előre láttam, hogy az egész egy nagy kupit alkotva napokig ott fog hemperegni. És NEM!
Párna a helyén, összes cucc felfúrva, sőt a dr House alatt nekiálltam vasalni is! több köbmáter inggel sikerült végeznem, igaz, az egyik kéknél inkább a kuka-prodzsekt mellett döntöttem. Mentségemre szóüljon, hogy már egyetemen is hordtam...
A hatékonyságban segítségemre volt cca 3 dl vörösbor, amleynek egivása már nem tűrt halasztást, tekintve hogy a hűtőben kezdett kicsit pimpósodni. Mivel szimultán fogyasztottam egy nagy bögre tejekávéval, felkészültem a kataklizmára, ám meglepetésre ez is elmaradt. Tiszta sikerélmény volt az este! Tudtam én hogy nem szabad lopni a napot a munkahelyen.
Mellesleg beszéltem Andival, és megtalálta a lomjai között azt a teljes kábelköteget amit még Ede javítására vettem annó. Nem biztos hogy segít, de talán paraszthajszállal növeli az esélyeket. Ja vettem villáskulcskészletet, imbusz- és süllyesztett kulcskészletet, csavarhúzófejeket, miegymás...
Bízzunk Istenben!