Akkor a keddi események: A nagy ívű felvezetést azzal zárnám, hogy azon túl, miszerint baromira elaludtam, nem történt semmi. Miután kivittem Anettet a reptérre, úgy gondoltam még hunyok egy fél órát. Nos, kilenc után ébredtem.
Nem volt belőle gáz, de azért kellemetlen volt.
Illetve reggel még kaptam egy telefonhívást, amit nem vártam és nem is esett jól. Nem bontanám ki a teljese igazságot, maradjunk annyiban, hogy a motorral kapcsolatos és nagyon kellemetlen. Lehet hogy a fent említett igazságot később kibontom, de az biztos hogy nem most.
Szerdán csörgött anyám, hogy jön akkor csütörtökön, de nem alszik nálam, mert Marikával (az egyházi keresztapjának a lánya, világos nem?) már régen találkoztak, és nagyon szeretné és, és… és…
Jól van –mondom – de akkor legalább kiviszem. Ezt a kivitelt sikerült csütörtök délután félhatra időzíteni, ami ugye Pesten és Budán a dugó-time. Ennél ügyesebb nem is lehetett volna. Klinikák- Moszkva tér háromnegyed óra, felszedtem anyámat a Mammutban, indulás Biatorbágyra. Mosztva tér- Biatorbágy fél óra. Aztán haza, akkor már gyakorlatilag este volt, alvászolás.
Pénteken fél háromra volt megbeszélve a Klinikáknál, mert „a” Lajos úgyis taxizik, és behozza. Lajos este taxizik, nem hozta be. Így aztán mikor hívtam fél háromkor, akkor éppen szállt fel a vonatra Bián. Hogy miért nem sikerült hamarabb elindulni, inkább nem is feszegettem, mert olyat találtam volna mondani, hogy még tán lófasz is lett volna benne. És ugye tisztelet is van a világon. A várakozás közben betettem az ágyneműt mosásba, azt már megvártuk- a dugó elől már úgysem tudtunk menekülni. Így lett, hogy nem egészen két óra alatt sikerült is eljutnunk Gödöllőig… Az autópályára nem volt kedvem menni, végig a hármason, aztán fel a hegyekbe. Szép volt, de sokat dobott volna a hangulatomon, ha nem motoszkálunk annyit és időben elindulunk.
Otthon kis sör ment a Nylonban, mire én odaértem, Szasza, meg Fenyő szépen alapozott, Jocó meg már a konkrét házat is felhúzta, úgyhogy elkapott a kapuban, belemotyogta az arcomba a legfrissebb híreket és hazatámolygott. Nemsokára Fenyő is ment, mi még maradtunk Szaszával. Összeköltözik Blankával, az eljegyzés is érik, vagy már meg is volt, de most néznek lakást Miskolcon. No, szép. Megelőz a nősülésben, ráadásul marad vidéken… Azért ezt nem vártam tőle. Nem értek vele egyet, ennek ellenére örülök ha boldog. Persze be van szarva, amit nem is csodálok.
Szombaton frissen, fürgén felkeltem, és mentem a ládát csinálni. Szereztem egy szalagcsiszolót, mint mondjak sorozatos orgazmusokban volt részem. Egy délelőtt többet haladtam mint három hétvégén összesen. Szépen lecsiszoltam három oldalt, aztán levettem a pántokat, alatta is megcsiszoltam. Megpróbáltam visszatenni, sikerült is, de nem lett az igazi. Az utólagos hegesztések miatt nem oda esnek a zsanérok ahova kellene, a csavarok sem voltak igazán jók, nem fogták meg rendesen. Ennek ellenére már pofás, igazán pofás. Még egy kicsit csiszolom, aztán le lehet kenni valami páccal és kész van.
Na, most viszont elérkezett a munkaidő vége, ezért az izgalmakat később írom, bebeee!!!!
