Január elején kezdett válságosra fordulni a helyzet. Meló nem volt, lehetőség sem. Aztán épp otthon voltam, mikor anyám felhívott, hogy Barna( a polgármester) beszélni akar velem. A vasárnap nem volt, jó, meg kellett várnom a hétfőt. Nem örültem, Zsé éppen várt vissza Pestre, de csóró ugye nem válogat.
01.11. Kiderült, hogy annak idején mikor munkanélküli lettem, anyám említette neki, de azt mondta, hogy tud segíteni de várjuk meg a választások végét. Na, ez most annyiban módosult, hogy rájött, tudnék neki segíteni az országgyűlési képvislői kampányban, és most státusza is van ahova fel tud venni. Persze a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de például a tévénél annyi ember „dolgozik” aki nem ismeri fel a kamerát, de még a kisbetűket se mindet… Mit szólok hozzá? Mit szólhatnék vazze… pénzem nincs, munkám nagyon nincs, mit szólhatnék?! Vissza Pestre, Zséhez munkahelyre, kávézni. Elmondtam a helyzetet, nem nagyon szólt rá semmit, viszont onnantól nem keresett egyáltalán. Mit nem mondjak, berágtam, nem kicsit. Nem mintha kötődtem volna hozzá, de a hiúságomat igencsak piszkálta. (Így végiggondolva azért mégis jobban kötődtem mint most Jucchoz)
Eltelt pár nap, nagy szomorúan elkezdtem pakolászni, gyakorlatilag a teljes kis életemet bedobozoltam. Furcsa, kiderült mi fontos, mi nem.
01.17. Az utolsó pillanatban jelentkezett a Marci, hogy a Szuhogyi IKSZT kapcsán lenn még egy kis meló, mert az előkészítés ellenére sem sikerült minden úgy ahogy elképzelték. Konkrétan tizenhét oldalas hiánypótlást kaptak. Nem igazán lelkesedtem a dologért, tekintve hogy a címpályázat még csak-csak normális díjon ment, de a beruházási pályázathoz való hozzájárulásomért gyakorlatilag vatikáni valuta lett felajánlva. Ezt aztán korrigáltuk, illetve felvettel 10 ezer magyar királyi pengőforintot, ami én magamban egyenlőre a Marci pontosan ekkora összegű tartozásának kiegyenlítéseként fogtam fel. Ő ugyan nem de, ez egyenlőre későbbi téma. A dolog lényege az volt, hogy nagyon gyorsan, nagyon sok mindent újra kellett csinálni, át kellett rendszerezni és beadni.
Még aznap haza, kipakolás, irány Szuhogy, megbeszéltünk egy csomó dolgot Lakatos úrral. Szegény jószág rendes ember, de annyira élelmes, hogy ha bezárnák egy éléskamrába, ott pusztulna éhen.
01. 18-án, Megint vissza Barnához, nincs más választás, elvállalom.. Jó, akkor el a munkaügyibe, ahol nem is érették, mit csinálok én ott munkaszerződés nélkül. Le a Városgondnokságra (munkáltató), menjek házorvoshoz, meg tüdőszűrésre. Jó. Háziorvoshoz el, utána vissza gondnokságra, utolsó futással Ózdra tüdőszűrésre. Délután vissza Gondnokság, mondják hogy kéne még bankszámlakivonat, diploma, katonakönyv (!), meg az összes eddigi munkaidőm igazolása. Francba, ebből egy van meg, az se teljes,m vissza kell menni Pestre. Este megint el Szuhogyra, pontosítás.
01.09. kora reggel kelés, irány az Edelényi Földhivatal. Megtaláltam elsőre? Nem találtam meg elsőre. Nagy nehezen megvolt, irány Miskolc. Ha már ott voltam, elszaladtam gyorsan kontrollra az fül-orr-gégére, most jut eszembe, erről nem is írtam. Kontroll megvolt, megint felírattam azokat a gyógyszereket amiket elsőre se váltottam ki. Irány a Zsolcai kapu, bútorbolt, eredeti és módosított ajánlatot kérni. Megérkeztem, de nagyon nem találtam a címet. Parkolóba be, számítógép elő utcakereső beüt. Ja, hogy én a Csabai kapuban vagyok, a Zsolcai mellett el is jöttem? Nem baj, itt is dolgom van. A másik bútorboltban csak e-mailben adtak ajánlatot, azt gyorsan aláírattam. Vissza a Csabai kapuba. Már előző napon jelezetm, hogy az ajánlaton szépen fel vannak tüntetve a cikkszámok, de ebből a Mikulás se tudja hogy pontosan mit jelent: komód, vagy vadászgép?
Mivel a számlázási program fix, szegény kislánynak nem volt választása, az egészek be excelbe, szépen soronként, oszloponként, díjanként… Épp csinálta mikor érkeztem, jó akkor elmegyek kajálni. Búza tér, piac, sültkolbász, hmmm…. Boltba vissza, kész, mehetek! Akkor ha már itt vagyunk, szaladjunk csak el az MVH-ba, egyeztetni. Előző este kérdeztem otthon hol van, a Mindszenthy térem, a Városháza térrel szemben. Elmentem, két dolog nem stimmelt. A Városház térrel szemben az Szent Imre tér van, és az épület nem az ITC, hanem az Unicredit Bank. Köszi anyu. Kicsit agyaltam, rájöttem hol van. A megforduláshoz megkerültem a fél várost, megérkeztem, leparkoltam a fizetős parkolóban,jegyet nem vettem, irány a hivatal. XY-t keresem, hogy van. Itt ilyen nincs. Anyád. Ja, de van, hetedik emelet. Felmentem, kerestem, hatodik. Lemenetem, az első kiscsaj akit megkérdeztem, ő volt. Mondtam mi járatban vagyok, lelt az asztal szélére, megsápadt, na mondom helyben vagyunk. Nagyon örült hogy van valakivel értelmesen beszélni (ugye-ugye Lakatos úr…), aztán mondta: Nagyon jó az 1. sz. bútorbolt ajánlata, de kellene az első ajánlat eredeti példánya, vagy ezt az újat kellene visszadátumozni. A 2 sz. bútorboltnál ha már aláírattam, esetleg egy pecsétet is ha lehetne. ’Nyádpics’…!
Vissza az 1. számúba, mondom eredeti, Azt kiküldtük postán. Nem kaptuk meg- blöfföltem. Ja, persze, vissza is jött, megnézem megvan-e még? Bementünk a kisirodába, a csaj benyúlt egy hatalmas kupacba és kihúzta. Van Isten! Irány a 2. számú bútorbolt, mondom pecsét is kellene. Akkor már nagyon röhögtek.
Na mondom, ha már itt vagyok, akkor irány Pest, Ikea. 15.52-re odaértem, gondoltam jó leszek. Nem voltam jó, már mindkettő ajánlatkiadással foglalkozó hölgy elment már. No, akkor másnap majd visszajövök, ezen már fel sem húztam magam. Haza, nekiálltam szopogányolni. Merthogy az ajánlatok nem összehasonlíthatóak, úgyhogy excelbe be mindent, az 1. és 2. számú bútorbolt ajánlata+magyarázat és ráadásul a teljes IKEA ajánlat a hülye viking nevekkel.
Még a Pestre utazás közben hívtak egy ismeretlen számról, felvettem: Nyerges Péter, Uniqa Biztosító. Még decemberben leadtam az önéletrajzomat, aktuális-e még? Nabazz – gondoltam – persze hogy aktuális, de nem egyszerűsíti le az életemet. Be tudnék-e menni csütörtökön délelőtt egy interjúra? Persze.
