Már megint az elmaradás kapitalista szabotázs-csökevénye bomlasztja kisvilágom harcos, szocialista egységfrontját!
Néha cunami szerűen összecsapnak a hullámok a fejem felett. Akkor egy kis visszaemlékezés:
Csütörtök: volt csajozás. Lélektelen és strapás.
Péntek: Meló, konditerem, fordász, haza, kis karbantartás, aztán hogyakkor Marcival megiszunk söröket, új albérletének megtekintése címszóval. Az albérlet meg lett tekintve. A véleményem egy határozott hmmm. Végülis lakásnak lakás. Kissé fura, hogy azért kellett fent sörözni, mert első mosás és kifolyik-e a víz a mosógépből. Mitől folyna ki?! Meg a sógor is jött pénzért, persze arról már rég letettem hogy soha ne jöjjön közbe semmi, de néha azért jó lenne ha csak egyszer nem. Lásd lent. Aztán mentünk sörözni, végül a „közelben” a Blaha mellett kötöttünk ki Nemcsák Berry koncerten. Jó volt, de addigra már nem nagyon volt kedvem semmihez. Haza, alvás.
Szombaton volt esedékes a lapotop tesóhoz való szállítása, nagy nehezen megoldódott. Az azért kellemes élmény volt, hogy a motorshow miatt gyakorlatilag a teljes Hungária beállt. (Mint később kiderült, látogatók még járnak, kiállítók már nem nagyon) A Népliget Kerepesi táv beletelt másfél órába, közben megtekinthettem Közép-Európa utolsó getó-skanzenjét a Hős utca bérházakat. Áthaladás közben magamra csuktam az ajtót, élesre fentem a körömreszelőmet és imádkoztam. Végig a 3-as úton, nincs autópályadíj, meg kevesebbet eszik. Élmény volt, na. Persze azért nem ment minden simán, mert például nem volt meg a madzag ami nethez kellett, de élteképes kompromisszumot kötöttünk: én elmegyek vele netkábelt venni, és cserébe a közben vett autógumi tartókonzolt nem kell felfúrnom, viszont otthagyhatom a téli gumikat. Az este egy Mókus-laki ivászatban folytatódott volna, de megetettek, ittam kicsit és ellenállhatatlanul elaludtam.
Vasárnap: Délelőtt ejtőzés, aztán főzés. Klasszik vasárnapi ebéd, húsleves, rántott hús, és társai. Marcit hívtam ebédelni, nem jött, bátyja, és csak most, a végén már nem is figyeltem oda. Még egyszer nem főzök neki. Aztán indult a kooproduktív motorszerelés és óvoda karbantartás. Először a Mókus vasára applikáltunk egy akksitöltőt, aztán az oviban szereltünk rollert, kresz táblákat az apróságoknak, és babaasztalt. Az én vasammal nem sok mindent tudtunk kezdeni, de oda se neki. Jött Borsó is, hasznosat semmit nem tudott csinálni, de legalább elszórakoztatott. Aztán hazahoztuk a motromat, ami azért természetesen nem mehetett zökkenőmentesen. A Petőfi hídig fájin volt, aztán viszont egy tapodtat se. Szépen megette megint az akkumulátort, én meg tolhattam haza. Annyira hiányzott már ez az érzés…
Szegény anyám feleslegesen aggódik hogy összetöröm magam motorral, többet tolom mint megyek vele. Mondjuk edzésnek sem utolsó, de azért ez már túlzás… Szóval az esti kardio-motortolás után már csak egy feles kellett lés aludtam mint a bunda.
Hétfő: két csodálotos napon keresztül „Startnap” rendezvényen vehettem részt, mely arra hivatott, hogy az új belépőket eligazítsa. Nem fecsérelnék túl sok szót rá: fárasztó volt és unalmas. Este viszont eljött Borsó, hogy végre dumálni is tudjunk, nálam alvadt, nem szexeltünk, jó volt.
Kedd: Startnap második felvonás, már sírtam a kíntól. A munka meg gyűlt. Este elvittük a Mókus kocsiját a Malachoz, tankoltam, fájt. Jucc nem vette fel a telefont, nem is baj, nem brillíroztam volna. Egész este csak arra vágytam hogy valaki leszopjon és alhassak. Erre Mókus alkalmatlannak tűnt.
Szerda: behoztam a lemaradást a melóban, még van egy találkozóm, utána konditerem, vége a napnak.
Ahhoz hogy rendben legyenek a gépeim, meg a lelkiismeretem, ki kéne gyorsan fizetni cca 400.000,- Ft-ot. Nos, ehhez a fizetésem kacagtatóan kevés.
Csókolom, végeztem!
