Egyébként ott fejeztem abba, hogy péntek, Gabi. Na, ebből nem lett semmi. Ellenben úgy kezdődött, hogy este kellett egyet söröznöm a GYIÖT-ös Rékával, akivel igazából soha nem állhattuk egymást. Ennek ellenére tök jó lett, meg is lepődtünk mindketten pénteken a lángossütés erősre sikerült, bár Marci barátnője nem jött, beesett viszont vágány és Józsa Peti, valamint a Madvéék. Mókusék hamar léptek,mert Eszternek is aznap volt harminc éves zsúrja. A többiek egész jól bírták, bár a Macskafogóba már csak Judit, a barátja, Marci és én érkeztem le. Egész jó buli volt, főleg azután, hogy a Bencével megbeszéltem, hogy nem kell tőlem féltenie a barátnőjét, mert sokszorosan régebben vagyunk barátok mint amennyi időt párként eltöltöttünk. Na, ez után már mindenki felszabadultan bulizott. Közben valahogy odakeveredett az előző esti Réka a kolléganőjével, akiben nagy megdöbbenésemre felismertem szintén Judit nevű (baszki, ezek mennyien vannak?! Akkoriban Judit-járvány volt?) gimnáziumi osztálytársnőmet, akivel annak idején meglátni és megutálni egymást egy pillanat műve volt csupán. További meglepetésemre egész jól kijöttünk egymással, bár ebben szerintem nagy szerepe volt az elfogyasztott letális mennyiségű alkoholnak is. Annak volt szerepe. Vagy egyszerűen öregszem. Már a koitálás szándéka is felmerült bennem, mert a MOP-pozitív fejéhez képest igen karban van tartva fizikailag. Csak aztán a fizikumát végül nem én tartottam kar(om)ban. {Ez nagyon szar volt, büntiből egy sört levonok magamtól}A Mennyei főparancsnokságnak üzenem, hogy viszont Marci megkapta tőlem a kordzakómat, ami sokkal jobban áll rajta. Meglepően jól. Mondjuk én meg Gyöngyitől kaptam, valami óvónéni pasijának cuccai maradtak benn az oviban, szóval nullszaldósan szálltam ki a történetből.
A vasárnap már tényleg a semmittevés, punnyadás, zabálás napja volt, le is feküdtem szépen időben.
Hétfőn megvolt a nagy utazás, a Transzpók ment mint a vaddisznó, és csak eleinte volt szokatlan. Jó, azért a parkolásnál visszafelé is figyelni kellett de ez egyáltalán nem volt vészes. Persze mikor visszaültem a fókuszba, majdnem kirúgtam a padlólemezt, annyival volt könnyebb a kuplung… A rendezvény egyébként egy nagy fos volt, szimpla pofavizit, irtózatos kínvigyorokkal. Az persze tanulságos volt, hogy a volt cégem emberei közül simán le lehetett venni hogy ki mosolyog őszintén mikor meglát és ki pullozik.
Kedd nulla, szerdán azért elmentem Orsival meginni pár sört, mert már túl sokáig voltam „jókisfiú”. Sikeresen teljesítettük a küldetést, kellőképpen elvarázsoltuk magunkat, elég is volt.
Csütörtök semmi, pénteken sport, előtte hajvágás, de most megcsaltam Klárikát. Nem volt türelmem következő hétig várni amíg délutános lesz, beestem a Nyugati téren az első hajszobrászhoz aki akadt. Na, majd jövő hónapban. Aztán irány Surány Magyarnándor, a Pöcör-hacienda. Megcsodáltam a lányát-feleségét és házpálinka-sör kombóval megint érzelgőssé ittuk magunkat. De némiképp megnyugodtam, hogy lesz ajtóm. Csak nem biztos hogy ezen a télen.
Szombaton aztán vissza. Emlékeztem én, hogy valami miatt hamar kellene indulnom, de nem jutott eszembe, így aztán inkább lementünk a kocsmába „cigit venni”. A felesége nem szeretett…. Estefelé valahogy csak hazavergődtem, de nem sok hangulatom volt semmihez. Sutyinak volt koncertje a Symbolban, igaz hogy a megszokott kilences kezdéshez képest csak 11-kor. Az volt a baj, hogy nagyon elpihentem mikor hazaértem, így aztán mikor lejött az indító kávé, csak néztem és úgy döntöttem inkább lefekszem. Így is lett. Persze nem korán, inkább hajnal volt már mire elszenderedtem. Megnéztem az összes hülye zs-kategóriás horrorfilmet, felzabáltam minden ehetőt a hűtőből, ezzel az értelmesnek csak igen nagy jóindulattal nevezhető programmal gyakorlatilag le is zártam a hétvégét. Vasárnap főzés, pakolászás, de semmit nem vittem túlzásba. A kaja így is rám rohadt, ma dobtam ki a krumlipüré és a fasírozott végét. A bableves még tart, hogy verné meg az isten.
Hétfő sport, utána kinéztem egy blues koncertet, ami persze elmaradt. Ilye a formám mostanában. Viszont mivel a Jászairól elsétáltam a Mikszáth térre, ól meg is fáztam, úgyhogy a tegnap igen kevéssé volt produktív. Mára viszont jobban vagyok. Ott mentem el Andi kocsmája mellett, de ügyesen elkerültem. Megírtam sms-ben a múltkor hogy legközelebb akkor megyek be ha hív, de hogy őszinte legyek magamhoz annyira azért még nem bízom magamban. Majd túl leszek ezen is.
Mindent összefoglalva, azért ezek a napok/hetek inkább a rekreációé mint az élményeké. Ha ennyit eszem, és ilyen keveset iszom, még a végén visszahízom…
Azt a furcsaságot vettem magamon észre, hogy igazából most megdugni sincs kedvem (legyünk őszinték: sem lenne kedvem), csak odabújni, együtt lenni, motoszkálni,. Nem kefélésre vágyom, hanem simogatásra. Öregszem bazeg, nincs mese. De nincs aggódás, nem hagyom magam! Persze az is igaz, hogy nincs olyan nő a láthatárom aki megmozgatná a fantáziámat. Persze az is lehet, hogy pont a fentiek miatt nem mozgatja meg senki. Ó, persze azért semmi sem igaz egészen, Gusztus 20 után még egy buliban összefutottam a moncsicsi-fülű putnoki diszkóleányzóval, és megfordult a fejemben hogy… na de jó hír is van a világon, az meg túl kicsi, még itt Pesten is. Szóval ezt egyenlőre prolongáltam, de lehet hogy csak nem voltam kellőképpen kiéhezve.
Elég ijesztőnek tűnik az a lehetőség hogy az egész ősz-tél egyedül, munka-konditerem és a jéghideg lakás háromszögben teljen el. Kell találnom valami szelepet ahol kiengedem a gőzt és jobban érzem magam. Márhogy mentálisan, mert fizikailag elég biztató a helyzet, rendesen látszik ez az öt-hat alkalom is a konditeremben. Lehet hogy a nyári alapozás miatt? (Hiú kis pöcs vagyok, mit tegyek?) következő kedélyjavító projekt: veszek egy fekete zakót, nadrágot és egy csomó színes inget. Meg egy fekete cipőt. Kicsit stricis ugyan, de ha ügyes vagyok, jobb lesz tőle. Baszki, ennyire kijött volna a feminim énem, hogy a depit vásárlással kezelem?! Jó, a cipő már nem tűr halasztást, mert a mostani még tartja magát, ellenben olyan dögszaga van mint egy kissé köjálos vágóhídnak.
Az, hogy a kocsival mi lesz, még nem tudom. Egyre inkább meg kellene csinálni, de még nem tudom rászánni magam. A motorból még hátra van két törlesztő, egyet még meg akarok adni, talán utána. Közös költség is el van maradva és eleje óta, a cégeskocsi-adóról ne is beszéljünk. Persze ettől zavaróbb, hogy angolul nem kezdtem el tanulni, ami nagy baj. Szellemi tespedtséget jelez, azonnali kondíciónáló programot, mentális fitness-t, jézusom, jézusom! Félre a tréfát, valamit tényleg csinálni kell, jövőre komolyan kellemetlen helyzetbe kerülhetek ha nem tudok nyelvet. Persze ha addig még lesz munkám… de ezt inkább hagyjuk.
Kurvára nincs kedvem hazamenni a hideg lakásba, személytelenségek, kudarcok, emlékek közé. Nincs kedvem nézni a motort ami nem megy, a bringát amit nem használok, a zongorát amin nem játszok, a gitárt amivel nem vagyunk barátok, a bendzsót, amin kicsit sem tanultam meg játszani.
Azt hiszem elmegyek konditerembe, és csavargok egy nagyot, iszom valahol pár sört és amikor már eléggé eltompult idebent ez a valami, akkor gyorsan hazamegyek és lefekszem aludni. Hogy gyorsan holnap legyen, ami ugyanúgy nem hoz semmit mint a ma.
