Az előző napi lelki tusának gyökeresen más lesz az optikája, ha mocsok másnaposan olvassa az ember.
A csütörtök természetesen nem múlhatott ki a világból komplikációk nélkül. Először Marci hívott fel, hogy sörözzünk. Nyilván mert olvassa blogot, és belényilallt a kínzó sejtelem, hogy szarul vagyok. (Hiába ingatod a fejed, akkor is kiszerkesztelek, tudom hogy olvasod. Nincs kegyelem). Spec pont rosszul választott, voltam már szarabbul amikor jobban esett volna a spontán hemzsegés, így feltámasztotta a „sajnálatból nem kérünk” enzimeket. Hogy most jól csinálta-e, vagy rosszul, azt nem tudom megmondani, mert minden igyekezetem ellenére sem sikerült összeveszni vele. Vagy valakivel. Irány a Dürer kert, ska koncert. Na, ez kivételesen jól sikerült, dacára az alacsony részvételi mutatóknak és a még csekélyebb jónő-faktornak. Az első kör spanyol volt, a második hostess, de mikor tíz perc után megjegyzést tett rá, hogy nekem nem ilyen nőkkel kéne beszélgetnem, majdnem leütöttem. Hát akkor kivel?! Marha. Sajnálatos módon még mindig elhiszem magamról hogy a feles-sör kombó megemeli a kedélyszintemet. A véralkoholszintemet, azt megemeli. Nem kicsit. Szóval valamilyen értelemben van értelme a tequila- sör kezdeményezésnek – például rohadt sok lóvét el lehet költeni így, és nagyon másnaposnak lehet lenni. Marci vigyázott magára, mert másnap sokat kell dolgozni (volt már olyan hogy nem?!), én ezt a fajta óvatosságot nagy ívben hanyagoltam. Így támadhatott az az ötletem, hogy Pöcörhöz is kiugorjak a Liszt Ferenc térre, ahol éppen „ojjektumőrzési feladatot látott el, mint személy- és vagyonőr. Tekintve hogy hivatalos minőségben és szolgálat közben sikerült meglepnem, ezért én maradtam egyedül aki a frontot tartani tudta, néminemű sörök képében. Tekintve hogy gyalog szambáztam le oda, valamint ácsorogtam egy jó órát –kiemelkedően jó szórakozást nyújtva ezzel mind a munkatársaknak, mind a megfáradtan hazafelé botorkálóknak- összeszedtem egy jó kis náthát a meglévőre. Persze ez pénteken fel sem tűnt olyan cseszett másnapos voltam. Gyakorlatilag még hazafelé is gömbölyű volt a talpam, pedig az már igencsak két óra után volt. Pénteken. Délután. Ehhez képest ez a nap intenzív regenerálódással telt, alvadtam mint mormota, pizzát zabáltam ágyból és borzasztóan sajnáltam magam. Ráadásul tévében is dögsáv van, az esti műsort végignézni leginkább a zombik tudják.
Halántékon lőttem magam vízipisztollyal. Vizes lettem.
Felvirradt a sábesz napja, mire rövid hideg pizza reggeli után irány shoppingolni. Igen kérem,lelkiválságból elkövetett többrendbeli vásárlás bűntettét követtem el. Egy rendbeli cipő, egy rendbeli zakó és nadrág, valamint többrendbeli ingvásárlást követtem el. Igaz,, enyhítő körülmény, hogy ez utóbbiakra turkálóban tettem szert. Fejembe vettem ugyanis, hogy a mostani zakóm már széthordott, hozzá illó nadrágom sose volt, de valami munkahelyi harciruha muszáj. Így a fekete mellett voksoltam, egyszínű, színes ingekkel. Úgy érzetem, hogy ez egyébként étköznapra munkahelyen kívül is helytálló, legfeljebb immár át kell szokjak a csöves- stílusról a férfiasra. Orsi ezt stricisnek értékelte.
Miáltal ilyen módon kielégüléshez jutottam, megszerveztem az estét. A lehetőségek tárháza mint tágra nyílt kincses barlang ontotta rám a jobbnál jobb programokat. Végül előételnek egy kis Fekete Jenő bácsi féle bluest néztem ki, főételnek egy PASO Sound Systemet, desszertként pedig egy bármilyen helyen elfogyasztott sörsaláta tűnt a legjobbnak. Már csak a társaság megszervezése állt előttem. Számba véve a lehetőségeket (képletesen, a fene belé…),arra jutottam, hogy vagy nem merem felhívni, vagy haragban vagyunk, vagy nem tudom az elérhetőségét, esetleg hülyének nézne. Opcionálisan maradt Orsi, benne volt, menjünk,. Jött, ittunk, röhögtünk. No nééé’, már fű se kell hozzá…. Irány Jenő bácsi koncertje. Na, ez volt az első hiba. Gyakorlatilag az első sör után elúrhodott rajtunk a sírhatnék. Ami azért volt kellemetlen, mert egyébként botrányosan röhögtünk mindenen. Semmi vész, menjünk. Mentünk. Cél a Lámpás, és a nagy buli! Aha… Már az gyanús volt, hogy mindenütt székek. Fél tíz helyett negyed tizenegykor elkezdődött valami prüntyögés, amit csak igen nagy jóindulattal több napi fesztivál után delíriumos állapotban lehetne sound system-nek jellemezni. Egy sísapkás rasta forgatott pár lemezt halkan, nagyon halkan, nehogy a nagyi felébredjen, míg egy másik srác a hát mögött elbújva motyogott a markába rejtett mikrofon felett. Kész, passz, gól. Egy pozitívum v olt a helyben, szemben velünk leült két csaj, az egyik tipikusan bejövős volt, el is néztem egy darabig. Orsi szerint buta feje volt. Hát, nem is beszélgetni szerettem volna… Viszont a fixírozás egyoldalúra sikeredett, lehet hogy az zavart be hogy nővel voltam? Máskor meg nem? Most akkor mivan? Gyerekkel, kutyával mégse lehet bulizni menni, pedig azok a tuti csajozós segédeszközök. Mondjuk se gyerekes anyukára, se természetbuzi haragoszöld kisállat-rajongóra nem vágyom. Volt már. Mindkettő. Egy rövid Wittmann-sör után a a buli berekesztése mellett döntöttünk, szerintem helyesen. Egyikünk számára sem tartogatott már semmit az este.
A sült máj puncs jégrémmel nem ideális.
A vasárnap a döglés, alvás, főzés, mosogatás, mosás kombinációjával telt. Ja, meg felpróbáltam az összes cuccot. Én elégedett vagyok. Ha stricis, stricis. Legfeljebb én kérek pénzt a dugásért… (Álmodozz csak hülyegyerek….lassan te fogsz fizetni érte.)
Választani nem voltam. Hál Istennek más igen, anyám megint képviselő lett, nekünk meg apámmal megint van négy nyugodt évünk. A jogszabályi változások nekik még előnyösek is lette, nyolcból nyolc helyet hoztak el.
A Vranesics hívott, hogy szerdán menjünk táncházba most szerdán. Ezen nagyon röhögtem, de menjünk. Mi baj lehet belőle? Legfeljebb nem táncolok. Sör meg csak akad?!
Megmakkant a porszívóm. Olyan hangja van, mintha valami kivételesen szívós malacot próbálnék megölni a lakásban. Kukaérett. Gyanús hangja vana mosógépnek is, de lécci, lécci, neeeee, bírd ki még egy kicsiiiiiit!
Holnap ki Szentendrésre, autószerelőhöz, megnézzük mit mond a kocsira. Így hallás után…
Motor rohad a gang alatt.
