Meló:
Még nyugi van, egyenlőre nem érkezett el a bélkitaposás ideje. De ami késik, az nem jön időben. A fű alatt történnek izgalmas dolgok, de ezekről jórészt lemaradok, mert mostanában keveset pletykálok. Kellene pedig…. Ja, beszüntetik a benti dohányzót, és építenek odakint egy majomketrecet. Azt nem is számítva, hogy csak kicsekkolással lehet eljutni oda, tényleg olyan mint egy szégyenbódé. Nagyon szeretnék oda járni. Ez viszont azzal jár, hogy munka közben nincs dohányzás. Hogy fogom és ezt kibírni amikor ötpercenként szétbasszák az agyamat a hülyeséggel?!
Motor:
Állandósult a szopófaktor. A műszaki lejárt, most nem nagyon van (értsd. Egyáltalán nincs) pénzem vizsgáztatni, a kenőpénzre meg főleg nincs. Nemhogy költeni tudnék rá. Pedig van másr vagy két címem ahol lehet ügyeskedni… Azért a Camponás délelőttön elszaladtam indexrelét venni. Ezek a motorboltosok konkrét hülyék. Ezek csak típusban tudnak gondolkodni. Amikor elmondtam hogy milyen paraméterekkel keresek mit, csak pislogtak mint a luki nyúl. A biatorbágyi Red Baronnal végleg szakítottam. Ezek csak cikkszámokat ismernek, a motorszereléshez nem értenek. Nem mintha én igen, de azért ők mégiscsak ezzel foglalkoznak. Végül egy szaros robogó boltban kaptam relét. Na, valamelyik hétvégén nekiálltam szerelni. Tank le, akksi ki, huzalok szét, relé beköt. Nem villog. Mondjuk nem is világít. Rohadj meg! Bekötöttem fordítva. Világít! Villog!! Sőt dudál…. Kurva anyját, eddig ilyen nem volt! Összekötöttem volna valahogy a duda kábelével? De hát nem is volt más kábel ott… Zárlat lenne valahol és áthúz? De hát akkor a sima vezetékelésnél is dudálnia kellett volna. Amíg rájöttem, hogy ez a hülye robogó-relé magától, mondhatni beépítetten búg, mintegy visszajelzésként…. Ó, magasságos micisapka!
Na mindegy, tank fel, akksi be, kitol, berúg. Elsőre indul, majd öt-hat pöffenés után meghal. Villany sincs. Anyám imádkozz, vagy elszállt egy biztosíték, vagy az akksi halt meg az állásban. De akkor azért legalább halvány fénye lett volna… Halasztottam. Következő héten elindultam biztosítékot venni. Csak halkan jegyzem meg, hogy ez egy nagyon csúnya este harmadnapján történt úgy, hogy a másnapot konkrétan átaludtam. Becsattogtam az egyik benzinkútra, nincs biztosíték. Akkor a másikra. De az ugye ciki, hogy az ember csak egy ilyet vesz, főleg hogy a kocsinak meg porzik a veséje… Tankoltam tíz litert, be a kúthoz. Bassza meg, a kártyámat meg a személyimet a kabátomban hagytam még két nappal ezelőtt. A nálam lévő háromezer forint meg pont nem volt elég. Mindegy, bociszem, pénz, jogsi letesz, haza a kártáyért, vissza. Pofáról meg bőr ég lefelé. De legalább biztosíték volt. Nekiálltam ellenőrizni a biztosítékokat, akksi ki. Mindegyik jó. Akksi vissza. Világít. Rárúgtam. Beindult. Öt-hat pöffenés, meghalt. Már nem is világít. Kész, akksi döglött meg. Kiszedni megint, felvittem. Most nagy erőkkel nézek magam elé, mert elfelejtettem, hogy melyik szín melyik pólust jelenti a töltőn….
Kocsi:
Megy. Hűséges. A katalizátor csörög. Leszarom. Viszont egyre jobban búg a váltócsapágy. Nem lesz ez így jó. Cserélni kellene az egészet, míg szét nem megy a hajtás egyszer alattam. Aljas módon felkészítettem a fatert, hogy lehet ( biztos) rá fogok szorulni ebben a kérdésben anyagilag. Jól vette az akadályt.
