Hosszas vajúdás után az idők méhe megszülte az első komolyabb bejegyzést. Témája a korunkban utóvédharcokat vívó farsangi mulatság intézménye, mely sajnos egyre fokozódó ütemben veszíti a teret a valentájndéj-típusú kulturális fattyúhajtások ellenében.
Ha most valakiben felmerült a homályos kérdés platóni ideája, miszerint a farsangi időszak, miért is kezdődik januárban – a tradícionális februári napok helyett- az megnyerta a rongybiciklit. Nem tudom.
Ám még csak nem is januárban kezdődött a dolog, mert a megtisztelő meghívást (alliteráció vazze!)már december elején megkaptam. Anyámtól. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó ideje a kedves mama „Anyád!” jelzéssel szerepel a telefonomban…
Miről is van szó? Egy kies borsodi kisvárosban egzisztáló francia-magyar baráti társaság (!) tömöríti a falu elejét, ezen belül becses szüleimet is. Azt, hogy miért ebben a formában, miért ilyen keretek között tömörül a falu eleje, azt most inkább ne feszegessük, erősen „véleményes”. De ez van. Borsod nem Pest mindenki úgy szórakozik ahogy akar, és ahogy lehet. Hangsúly az utóbbin. Egyszóval mutti megígértette, hogy mindenképpen hazamegyek január 24-én, mert megegyeztek, hogy mindenki hozza a gyerekét, ne hagyjam szégyenben, ennyit igazán megtehetek, kotkodács….
Megígértem. Én csacsi….Szombat reggel kocsiba be, 200 km, le, sertepertélés a lakásban, sablonkérdések, semmitmondó válaszok, ebéd, szusszanás címszóval ordenáré alvás. Ötig. Utána készülődés. Cucc össze, kulcsért kétszer vissza, smink javít, indulás.
Már ekkor meg kellett volna igyak komolyabb mennyiségű töményet, de hibáztam. El is felejtettem mondani, hogy ugye a farsangkor lemeznek jelmeznek van ideje, az valamikor begyütt a szokásba, oszt bele is ragadt. Na, ki lett találva, hogy akkor mi is, több család és összehozunk egy Hófehérke-héttörpe formációt. Mikor ezt megtudtam, na akkor kellett volna valamilyen súlyosan fertőző trópusi betegséget beszerezni, de mint mondtam korom és eddigi tapasztalataim ellenére óvatlan voltam. De folytatom.
Érkezéskor komolyabban ráfeküdtem a welcomedrink-es pultra, két metaxáig és egy fél üveg vermutig meg sem álltam. Tudtam már, hogy ezzel elkéstem, de mentettem a menthetőt. Aztán megláttam kicsiny életképünk szereplőit…. A malomigazgatót, Tudornak öltözve, rúzsból alkotott pirosítóval orcáján.... Metaxa. Apámat alig érte be az ántik csendőr-derékszíjam, de csákány, az volt nála. Metaxa. Felmosóból applikált állszakállal. Metaxa-unikum. Anyámat, mint gonosz boszorkát. Vizespohár házipálinka. Komolyan, szerintem erre még Andersen sem gondolt. Közhelyszerű, hogy a pasinak betegebb fantáziája volt mint az Elm utca összes része egyben, de szerintem erre még ő sem lett volna felkészülve. Persze, smink meg minden, de végiggondolva, nem is olyan lehetetlen, hogy tényleg ilyen lesz vénasszonynak. Akkor viszont kihal az utcánk, az tuti. És sorban a többiek… Az ügyvéd valami spanyolnak öltözve, festett mellszőrzettel. A körzeti orvos mint Hófehérke. Speciel én a királyfi helyében a közelébe nem megyek, nemhogy csókkal keltsem életre… Maradjon ott ahol van, jó hely az az üvegkoporsó! Lehet hogy a királyfit alakító férje is ezért adott csók helyett puszit az arcára?! A középiskola igazgatója mint vélhetően Báthory. Na,ő hasonlított. Magas volt, szép ruhás és picsarészeg. Volt néhány ördög, angyal, miegymás. Ja, és a kínaiak. A férj zöldséges, a feleség az egyik ált. isk megbízott igazgatója. És mindkettő legalább 185 cm. Igen, ezeknek kell kínainak öltözni…. A férj beceneve egyébként Hosszúpuska, ami sajnos az alkatára utal, nem képességeire. A felesége mesélte. Mindenesetre megkérdeztem, hogy fejenként hány kínainak öltöztek? Sok, olcó…? Hanasz lápad van?
Egyetlen mentségem volt: nekem jutott Szundi szerepe, úh egy kispárnába temetve az arcom úgy tettem, mintha aludnék, sőt elhitettem magammal, hogy ott sem vagyok….
Megérkezett a nővérem, aki közös anyánkat annyira életszerűnek találta, hogy fél üveg metaxáig meg sem tudott állni. Műsor lement, kaja, tánc. Aki volt már vidéki „mulatságban”, ahol az iskola hangulatos ebédlőjében egy szem szerencsétlen szintetizátoros gyerek próbálja pótolna egy teljes zenekar dilettantizmusát, az tudja miről beszélek. Aki nem, az adjon hálát az égnek… Több évnyi kultúrabevitel, esetleg egy pszichiáter tudja semlegesíteni az élményt. Vagy nagyon sok pálinka.
Mindegy, ez van. Egy keringő, egy latin, egy roki, és utána udvariasan kimentve magunkat elhúzhattuk a csíkot a tesóval.
Másnap délelőtt tanulásra hivatkozással le lehetett lépni, szerencsére hétfőn tényleg volt egy céges szakmai vizsgám. Persze a nagyilátogatást nem lehet kihagyni, szegényeknek már ennyi az élet értelme, és persze a tegnapi bulit méltató anyai szónoklatok is utolérnek valahol a garázs tájékán.
Túl vagyunk rajta. Több évet csökkent a várható élettartamom.
