Maji bratanki!
Újra jelentkezik a Mesetévé!
Mivel elég sok idő eltelt már az utóbbi posztulátum (pusztulátum, hehehe…) óta, ezért muszáj tematikusan csoportosítani mondanivalóimat, mert különben túlóráznom kell a munkahelyemen mire befejezem. Azt pedig a kommunista-műszak óta nem preferálják a népek.
Miért írok ilyen sokára?
Azért mert nagyon sok minden történt, ami nem is csoda. Rengeteget mentem, rengeteget ittam és rengeteget nőztem. Mindemellett nem sok időm/energiám maradt írogatni, magamba nézni. Aztán mikor ez lezajlott, akkor pedig nem nagyon volt lelkierőm szembenézni egy-két dologgal . Akkor lássuk téma szerinti csoportosításban:
Család: hál istennek jól van mindenki, szüleim, nagyik egyaránt. Monjuk ezt magamról annyira nem tudom elmondani, mert masszívan megviselt ez a három hónap, ráadásul a hátfájás és az újabba jelentkező lábzsibbadás markánsan mutat a kezdődő gerincsérv felé. Szóval jövő tavasszal megint lesz egy kis kórházjárás… Kezdek elhasználódni, a teremburáját…
Mondjuk azért zavar a van még. Bőven. Az esküvő utána tesó hétfőn vagy kedden felhívott, hogy jaj-jaj, segítsek rajta, mert randija lenne pénteken, lennék –e pár órán Barnussal, utána nálam aludnának és lelépnének. Kellett egy pár nap amíg átvariáltam a programomat, de aztán mondtam, hogy jöhetnek. Pénteken meló után hazaértem, gyors tus, hol vagytok? Millenáris, menjek gyorsan. Mentem.
- Menjünk moziba!
- Hö?!
Kiderült, hogy végül nem lett randija. Ettől még feljöttek. Úgy, hogy egyébként Barnus hétfőn amúgy is jött volna az apjával a vidámparkba. No comment. Elmentünk moziba, megnéztük az Utolsó léghajlító című opuszt. Háááát…. Valahol a Karate kölyök és a Harry Potter között volt félúton, de az begyepesedett fantáziám már nem tudta az eszmei mondanivalót követni. Egy kis minibuddha szaladozott fel- alá és az volt a legnagyobb gondja, hogy megtanuljon szelet csinálni mielőtt a Darth Vader-nek öltözött indiaiak elkapják. Utána hazamentünk letettem őket aludni, aztán elmentem a Kutyás Lányhoz üzekedni. Másnap reggel kérdezik, hogy hogyan jutnak el a Camponába? Innen…? Nehezen, bazmeg… Na, persze elvittem őket, aztán egy kicsit futkorásztam a saját dolgaim után, de délután egyre ott voltam értük. Hipp-hopp végeztek is fél négyre, vittem őket a buszhoz. Szóval egy laza mozdulattal sikerült keresztbe basznia két napomat. Ilyenkor azért erősen kell mondogatni hogy ő a testvérem és szeretem. Sokáig. Na mindegy, azóta csend van, én sem kerestem, ő sem engem….
Ezt a típusú hozzáállás nem csak nekem tűnt fel. A múltkor mikor otthon voltam (Gusztus 20., Kotmányunk ünnepe) a vasárnapi ebéd után összeült a családi kupaktanács. Ami anyámat meg nagyanyámat jelenti, apám ilyenkor jó érzékkel eltűnik a tévé előtt. Na, ki lett vesézve szegény tesó, kapta az ívet rendesen. Nekem meg csak annyit mondtak, hogy eddig sokat baszogattak hogy még nem nősültem meg, de ha olyan lesz mint a nővéremé, akkor inkább csak akkor tegyem és azzal akit én helyesnek érzem…. Na, azt hittem ott esem le a székről. Ez eddig nem volt, négy éve mondogatom ezeket az érveket, teljesen hiába. Ha direkt vadítottam volna el a tesót, hogy erre rájöjjenek, esküszöm még a Dallas-ba is beleírnak Jockey helyett…. Persze rezzenéstelen arccal ültem, de még vezetés közben, Pestre visszafelé is ezen röhögtem…
