Akkor most van az, hogy pótolni kell egy teljes heti beírást. Hát, nem egy kalácsfalás, húzom is számat rendesen. De ha az általam olvasott blogokat nézem, megfog a szégyen. Pedig rendszeres embernek tartom magam. Persze, ha valakinek otthon is van net, az nagyban megkönnyíti az életet. Na mindegy, hagyjuk.
Szombat:
Tréninig másodállással kapcsolatban. Puccos szálloda, profi, amerikás stílus, lúzereknek. Egy idő után megnyugodtam, hogy ezt nekem csak azért mutatják, hogy lássam hogy kajálják be a népek.
Délben meguntam, utána gőzöm nincs mit csináltam.
Vasárnap:
Délelőtt alvás,KO. Délután lebzselés. Este J. barátném elhozta a cuccai egy részét, hogy tároljam én. Megpattan Írországba. 31 évesen, jogi végzettséggel, 6 év APEH munkaviszonnyal. Szépen vagyunk. Sajnálom.
Hétfő: Régi GYIÖt-ös emberekkel összetalálkozás. Országos találkozót szerveznek az utódok, meg vagyunk hívva. Úgy láttam nagyon szervezni akarjuk, úh később levelet is írtam emiatt. Leszalonhülyéztek.
Kedd: Valami volt, mert nem mentem sportolni. Ja, szakadt a hó és álmos voltam.
Szerda: Fehér folt.
Csütörtök: Álomkór, melóból is ellógtam. Menni akartam sportolni, meg könyvtárba, meg mindenfelé. Aludtam, tévéztem, aludtam. Könyvtárba ma sem jutok el.
Péntek:
Eddig még meló volt. Délután zárat kéne javítani Viktorék próbatermén, este J. búcsúbulija. Zárásra Kedvesért akarok menni és végre összebújni.
Tényleg elgondolkodtató. Olyan vagyok mint egy öregember. Semmi aktivitás nincs bennem. Folyton aludnék. Ez vagy télutói álomkór, vagy pszichés reakció. Előbbi még sose volt, utóbbit nem fejteném ki.
Tartalmatlanok, üresek a heteim, és ezt menet közben nem is veszem észre. Ez a nagy baj.
Holnap vagyunk két évesek. 24 szál vörös rózsa, gyertyák,, pezsgő. Elviszem táncolni is, mindig az a baj hogy nem megyünk sehova. Sütök tortát is. Mondjuk, ilyen még nem volt, legalább kihívás…
