Amúgy a tegnap este gyakorlatilag szakítottunk.
Megint, ismét, tudom....:D
Most nem úgy, teljesen nyugodt hangon, pontosan meghatározva hogy mia a bibi. Félelmetes egyébként a csaj, azt is tudja, amit én nem, vagy még magamnak sem vallok be. Persze vannak ideái, tévképzetei, amirol esélytelen lebeszélni, ezt már nem is tervezem. Inkábbmagamra veszek indent, legyen minden az énhibám, csak ne kelljen gyozködnöm, hogy rosszul lát dolgokat. Meg mi értelme lenne, ha a végeredmény így is, úgy is ugyanaz....
Belenyugszom, hogy éretlen vagyok, nem küzdök meg egy noért, nem vállalom fel, tehát nem szeretem eléggé, nem vagyoka társa, nem élünk együtt, nem számíthat rám, és társai.
LEgyen. Így van.
Ha nem igaz, akkor sem változtat a dolgon, hogy nincs jövonk egymással. És nem a külsö körülmények miatt, hanem a belso ellenétek miatt. Szerintem a külso dolgokat op is, én is megoldottuk volna, ha egyébként tudunk együtt muküdni. De nem. És ez a nagy baj.
Tényleg nem való nekem "férj", "apa" szerep, legalábbis nem most nem. Lehet hogy sose lesz az én mufajom, gondoltam erre is, benne van a pakliban. De mind a ketten tudjuk, hogy most csak lopjuk egymás idejét.
Pillanatnyilag nyoma sincs annak a hisztis, orült légkörnek mint decemberben, nyugi van. Talán este is így marad, és le tudjuk ezt zárni.
