Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Megint kihagytam egy csomó időt. Így megy ez. Szakaszosan mint a négyes metró.
Szóval államvizsgáztam. Nagy élmény volt, na. Kedden, 26-án. Péntektől már szabin voltam, elvileg tanultam. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert olyan ideges lettem, hogy gyakorlatilag egy teljes tavaszi nagytakarítást végigvertem a lakáson. Függönymosás, csere, ablakpucolás, és társai. A végén már nagyon kétségbe voltam esve, hogy nem haladok, de hát Istenem. Nem mondjuk vissza, hátha sikerül. Végig jegyzetből tanultam, mert valszeg az összefüggésekre kíváncsiak. Persze hogy a törvényszöveget kérdezték... Szar élmény volt, kijöttem egy kettessel, meg egy kisebbfajta lelkibetegséggel. Nem is az eredmény, hanem úgy en block az egész miatt. Lett egy papírom. És? Mi változik? A téma továbbra sem érdekel, és ami a legbosszantóbb, hogy megint nem tettem oda magam, nem hoztam ki magamból a maximumot. És ez nagyon szar. Nem tudom hogy képes vagyok-e még rá. Mert ha nem, akkor vegetálás lesz elvtársak!
Ja, meg azért persze vannak mások is: pl. Mikor legutóbb otthon voltam, a Kistetves már annyira szar volt, hogy az kész... Illetve nem is, csak valami olyan furcsa remegés terjedt a padlólemezen keresztül a lábamba, hogy megérzésem támadt: vagy a futóművem, vagy a teljes motor fog elszállni igen rövid időn belül....
Szóval egy héten belül lejártam egy autókereskedőt, kinéztem egy Ford Fókuszt és megvettem. Kicsit szokatlan volt.... pl. nem találtam az üléstávolság állítását, aztán lett egy tekerős kar, ami segített. mondjuk az se az volt, de működött. (Persze végül meglett az, csak az ülés másik oldalán volt). Aztán az ablaktörlő.. az másik mese. Megpróbáltam lemosni az első szélvédőt... Megnyomtam a gombot, erre elkezdte csóválni a farkát és lefosta magát. Vagyis bekapcsolt a hátsó ablaktörlő és mosó. Elvittem zöldkártyát csinálni, átíratni. Vazze, ez nem volt benne a költségkeretben... Meg az államvizsga hatvan rugója se. Úh ha nincs a Gyöngyi-bank, akkor szarban lettem volna. Most morfondírozhatok, hogyan adom vissza a százhatvanat...
Vissza a kocsira: kiderült, hogy cserélni kell az első féktárcsákat. gondoltam, no problem, hajrá. Harmincezer. Anyád.... Közeleg a csőd. Kiderült, hogy a hátsó ajtót nem húzza be a központi zár. Elvittem szerelőhöz, csak annyit mondott, hogy ő ezt nem érti, vigyem a Fordosokhoz. Már bele se gondolok, ez mit jelent. Azért a légkondit fel kéne tölteni, oda azért elvittem.  Mondták, hogy szuper légkondim van, tényleg. Nagyon jó. Csak a hűtő lyukas, a törés miatt. Az viszont újonnan 45-50eFt... Anyám borogass. Nem baj, majd télre lesz légkondi... Ja, meg nem a hűtő zörög alapjáraton, hanem a katalizátor, meg a középső dog kukás. Jézus... Mondjuk, hogy a zöldkártyán hogyan mértek jó értéket katalizátor nélkül, azt ne is feszegessük.
Mindegy. Hétvégén Pünkösd lévén hazamentem, pünkölni. Úgy volt, hogy Ede indul. Örültem! Szombaton hazamentem, futok hozzá, nem indul. El voltam keseredve. Vasárnap se indult. Le voltam törtve mint a bili füle. Azért töltöttem az aksira egy kis vizet, feltettem töltőre, hátha. Hétfőn- mit ad Isten, pöccre!!!! No, le se mertem nagyon állítani, cucc össze, fatert kitéptem az ágyból, gyere utánam a kocsival, megyünk Pestre! Ment mint a kisangyal! Bátonyterenyénél  megálltam tankolni, na, ott már azért nem szerette annyira. Inkább betoltam. Azt képzelni lehet ahogy bakancs-három zokni-jégeralsó-farmer-esőnadrág-vastag pulóver-bőrkabát-esőruha-bukósisak kombóban rohanva tolok egy két és fél mázsás motort, majd egy könnyed szökkenéssel női lovaglótartásban rápattanok és üvöltő motorral elrobogok. Szóval lehetőleg egy seggel levertem a a maradék száz kilométert, és egyenesen a szerelő elé parkoltam. Ő ugyan mit sem tudott róla hogy jövök, de oda se neki... Másnap visszamentem, láttam  kiírást, hogy szerdán nyit. Frankó...  Másnap reggel vissza, azzal nyitott, hogy június 20ig be van táblázva. Na, könnycseppek a szemben gyűltek, enyhe szájremegtetés, és nagy duzzogva mondta hogy vigyem be. Hurrá! Délután hívott is, hogy megvan a hiba, a gyújtás fix részén az egyik saru meg van ütve. Kicseréli, van is alkatrésze. 30ezer. Francba! Mindegy, tegye. Egyébként rájöttem, hogy olyan hülye vagyok, ha nekem azt mondják, hogy azért nem megy, mert a a stücni nem bráfol és a bigyót ki kell cserélni, én simán elhiszem. De a lényeg, hogy pöccre indult! Tényleg! Nekem is! Hazamentem, boldogság! Tegnap gondoltam este megyek egy kört. Indult? Nem indult. A durva anyját... Indítom -hütyütyü.... Indítom -hütyütyütyü... Indítom- semmi. Semmi... semmi.. Ma vettem egy új aksit bele, ez az utolsó költség amit hajlandó vagyok rááldozni. Megy a picsába, eladom. Venni kéne egy másikat, de úgy lenulláztam magam, hogy kész. Most már elegem van. Az M5-ös sztori, a szülinapi cserbenhagyás, meg ez... Na meg az anyagi vonzat. Egyszerűen  fáj. Becsapottnak, cserbenhagyottnak érzem magam. Ede megint megcsalt... Soha többé nem bízok meg benne.