2012.09.13.
Az hogy nem írtam nem megfelelő súlyú kifejezés arra amit az elmúlt egy évben műveltem. De most megint kell. Úgy érzem.
Hogy miért?
Ha nincs formába öntve a gondolat, az emlék, elvész. Tudom,szerintem nagyon kevés dologra emlékszem issza. És még csak szenilis sem vagyok. Még.
Le kéne írnom az elmúlt egy évet. Van mit.
Kellene hangulatokat leírni. Hogy tudjam, lássam, olvashassam folyamatában mi változott bennem. (Érdemes?)
És gondolatokat is le kellene írnom. Mert elfelejtem. És mert írásban össze kell szedni magam, nem lehet félbehagyni, szép egészet kell otthagyni. Talán egy beszélgetés is jó erre, de egyrészt ott nincs sok idő átgondolni mindent, másrészt egyre kevesebb kedvem van bárkivel beszélgetni. Valahogy ki kellene deríteni hogy ez a korral jár vagy kóros? Majd később elkezdek aggódni.
Nem tudom melyikkel kezdjem. Tippek? Javaslatok? Észrevételek? Senki…?
Akkor valahogy úgy kéne csinálni, hogy színes kis karcolatok, emlékek, történetek, aztán kikerekedik belőle valami.
Erről a szenilitásról jutott most az eszembe- nehezen rázódok vissza, eszembe jut hát minden – hogy miközben mindenki a roppant fontos, borzasztóan nehéz és mindenkivel megosztandó problémáján kattog, a végén úgyis csak egy kupac büdös, rothadó csont és szövetkupac marad belőlünk. Igen, belőlem is. Most akkor kezdjem az ujjaimat tördelni?! De azért én is sok időt, energiát elvesztegetek erre feleslegesen. Itt is. De ha eszembe jut, nagyon fontos lesz minden perc amit esetleg elpazarolok. És persze jobban értem a vallásosokat is. A végeredmény ugyanaz lesz, de legalább az utánra ígért nekik valamit. Sovány vigasz – főleg hogy az állításokat (túlvilág, Paradicsom, pokol, Nirvána miegymás ) még senki nem erősítette meg, de a semmitől azért mégis több.
És akkor továbbgondolva megint eljutok oda, hogy a meleg lakás, kocsi, teli pocak – ezért tekerem a mókuskereket? Annyira jó ez? Mikor leadom a szerelést eszembe fog jutni? És ha igen: az utolsó gondolatom egy kurva csirkepaprikás lesz?! Nebassz….
Úgy volna jó, ha valami általam elkövetett oltári nagy hülyeségen röhögnék közben. Hát de nem?
Most olyan mintha tiszta depi lennék, mingyá’ öngyi leszek, oszt nem. Csak a rázod a csészét, kavarog a zacc is.
