Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Ilyenkor szokták írni, hogy reloaded, avagy újratöltve. Hát, töltés az volt, de valahogy ilyenkor mindig lemerülve érzem magam. Ez már évek óta így megy, hát fel sem tűnik. Megszokottá vált.
Szóval véget rét idén is a Hegyalja Fesztivál. Nem is akartam már menni idén, de aztán megint lett ingyenjegy, meg azok a szemrehányó pillantások, amiket a stábtól kaptam... Inkább nem kockáztattam a többrendbenbeli becsületsértést. Azért az évek teltével szépen alakult az elfoglalság is. Ma már az a szintű alkoholmámor ami annak idején még napirenden volt, szinte elképzelhetetlen. Májügyileg is, meg kedvügyileg is. Valahogy már nem szórakoztat hogy minél keményebben beb***ak. Ezért napjában csak egyszer rúgtunk be.Négyen voltunk mint évek óta, Szasza, Blanka, meg Marczi. Blanka meg van asszonyosodva, testben és lélekben is. Sajnos. Szasza meg hozzáidomult, Úh olyan volt mintha a szüleimmel bóklásztam volna. De hát nagyon szeretem őket, ez kicsit kárpótolt érte. Gyakorlatilag egészből az maradt meg, hogy egész nep a strandon fetrengtünk,  jórészt az árnyékban, leégés, napszúrás és hirtelen mocskosleittasodás mocskos esetét elkerülendő. Néha azért hiba csúszott a számításba... Szerdán mindjárt be is futottak Jancsáék, úh mmég lendületből sikerült bepálinkázni/sörözni, úh a végén Gagával a srandrádióra keringőztünk a gyöpön. Tündéri csaj, egyetlen hajszál választott el hogy belehabarodjak.. Rég volt ilyen, jó érzés volt. Na, szóval Baywach-rohanás a vízbe, sör-fürdés-pálinka-fürdés, a legjobb nap volt. A másnap már nem annyira. A csütörtökről nem sok mondanivaló van. Ja, de. Találkoztam Orsival, akivel a várakozások ellenére egész jót beszélgettünk. Persze a a kínos témákát messzire kerültük, de azért mégis. Ahhoz képest hogy tavaly még ott tartottunk, hogy semmiről nem tudtunk beszélni, meg nem is akartunk... MOst meg rögtön jókat dumáltunk,nála aludtam, maszírozás, dorombolás. Tovább nem mentünk, mert egyrészt bealudtunk, másrészt azért tisztázatlanok a magánéleti viszonyok, harmadrészt meg nagyon össze van szakadva. Ilyen soványnak még nem is láttam. Gyakorlatilag csak a feje maradt meg. Ja, nem ez még kedden volt.
Akkor mégis fekete lyuk a csütörtök... Pénteken sikerült Bubuékkal is összefutni. Háááát, talán nem kellett volna... pillanatokon belül bepálinkáztunk, ami még nem lett volna baj, de megfújtuk a trombitát is... Na, ekkor léptem át a Csillagkapun. Három perc után eljutottam abba a állapotba, mikor kinéztem magamnak a társaság legnagyobb tagját, és elkezdtem követni a pólójának a fehér közepét. Közben azon kuncogtam, hogy kísértetiesen emlékeztet a szarvasok fenékfoltjára, ami ugye funkcionálisan ugyanaz: futás közben könnyebben követi a csemete... Egyfolytában szorongtam hogy elveszítenek, és soha többé nem talál rám senki :) Nagyon-nagyon régen volt, hogy a konkrétan a térérzekélésem is elvesztettem- akármilyen részeg voltam, azt azért pontosan tudtam hol vagyok. Na, most nem. Mondhatni új dimenziók nyíltak meg előttem: széltében, hosszában. Aztán Bubu összeveszett a barátnőjével, és ezzel fújtak is a bulinak. Mindenki szétszéledt, és meg elkezdtem hangosan motyogni, hogy én mostan el vagyok veszve, és a kurva sok ember közül aki a bütykömet tapossa, egyik se fog megtalálni. Aztán szipogva elbattyogtam a sátorba (még csak meg sem botlottam egy cövekben sem, ez azért nem semm!) beestem a sátorba és... Ja, persze itt volt Adél is, az elején közölte, hogy most van pasija, úh sajna nem fogom tudni levenni a lábáról. Talán. Nabazz, ez aztán az állhatatosság mintapéldája.. ;) Nem mintha egyébként bármikor is sikerült volna... Persze hogy nem, merthogy egyrészt ő volt az első aki elveszített, másrészt én meg vagyok átkozva. Nekem Hegyalján nincs csajozás. Ha megfeszülök se. Úh már nem is nagyon feszülök. Pontosabban de, csak koncentrált testtájon és eredmény nélkül. Mondjuk az durva volt: olyan jó csajok voltak, hogy csak kapkodtam a fejem- ezért péntek tájában már nem is mertem hanyattfekve aludni a strandon, mert olyan álmaim voltak, hogy mindenki azt hitte volna hogy felhúzták a viharjelző zászlót. Egyébként idén is Malacka volt a kisboltban, de most ment férjhez három hónapja. Szóval erről is lecsúsztam:) Pénteken beütött a córesz... felhívtál Marczit, hogy a faterja infarktust kapott Salzburgban. Tizenöt percig volt oxigén nélkül. Úgy sírtam mint a szopos malac. Hiába, szeretem ezt az egész kusza családot, Palyit meg főleg. Marczi se nagyon tudott mit csinálni, telefonált, telefonált, aztán a sokktól meg a pálinkától amit Palyi egészségére ittunk elaludt. Másnap reggel ment haza. Mostanára talán már biztatónak mondhatóak a hírek. De nyugodt csak akkor leszek ha ha magához tér...
A szombat már a levezetés napja volt. Persze mi is megkaptuk a vihart, meg ami vele jár. Az ominózus agusztus 20. óta a rendezvényszervező felelőssége ha valakinek baja van ilyenkor, úh sokáig úgy volt hogy bezárják a fesztivált. Egy csomó ember összeszedte a cuccát és hazament. Amatőrök... Három évvel ezelőt Asian Dub Foundation koncerten nagyobb vihar volt, és olyan buliban azóta sem voltam mint az. Mindenki leszarta az esőt, a villámokat... Mi annyit tudtunk tenni, hogy ne verje el a jég a kocsit, hogy a parkolóban található összes kaszált szénát összeszedtük és a kocsiból gyakorlatilag egy negy szénaboglyát csináltunk. Mondjuk jég nem volt, de ahogy másnap az eső után kinézett a járgány...?! Aztán persze kialakult az este is, kicsit elkésve, kicsit összekuszálva, de szépen. A brutál az volt, hogy Jancsa meg Gaga végig pultozott, mondták hogy négykor végeznek, menjünk. Én mentem. Igaz, fel kellett húzni az óránat, de mentem. Nyolcig b***tuk a rezet a sátorban azzal a céllal, hogy vigyázni kell a készletre. Ez annak fényében volt furcsa, hogy gyakorlatilag mindent eladtak... Persze bontatlan volt még valamennyi, de sajnos ahhoz mi sem fértünk hozzá. Így esett, hogy másik sátorból hoztuk a piát. Nyolcra már megint tajt siker voltam, de istenem milyen jókat röhögtünk...! Utána még a kisboltban vettünk sört, és leültünk a sátor elé kajálni. Jaj, Szűzanyám, de jó volt... rég éreztem magam ilyen jól mint velük...
Hazafelé Szasza vezetett, mert én totál alkalmatlan voltam ilyen összetett műveletekre. Meg persze a rend éber őrei sem respektálták volna az alacsony vérszintemet... Otthon engedtem egy kád vizet, amiből 5 perc után ugrottam ki, még éppen megelőzve az agyvérzést... Kis kaja, kis pihi, irány Pest. Füzesabonynál felvettem egy stopost, szerencsétlen reggel ötkor indult Miskolcról. Azt hittem fesztiválozó, de nem. Munkanélküli hajléktalan.Amúgy nem látszott a srácon. Vagy mi néztünk ki úgy....?  Mindegy, felhoztam a Városligetig, nekiadtam a maradék konzervemet, meg egy ásványvizet. Többet nem tudtam tenni érte. Nem irígylem szerencsétlent...
Na, most ennyi, holnap folytatom ha eszembe jut még valami.
Ja, tegnap beszéltem Andival. Csütörtökre vártam haza Németből, de lehet hogy aug 14.ig maradni fog... El vagyok hagyatva...