Be kell valljam töredelmesen, a hétfő egy katasztrófa volt. Az óraállítás miatt egyszerűen nem tértem magamhoz. Az egy dolog hogy reggel elkéstem, de délutánra se jöttem magamhoz. Hazamentem, a kondi ötlete csak egy gúnyos kacajt váltott ki belőlem, arccal lefelé lesetem az ágyra és úgy maradtam. Este összedobtam egy lencsefőzeléket, alulról súrolja az ehetőség határát. Kicsit sok lett bele az ecet, amit cukorral ellensúlyoztam, így viszont eléggé kínai, édes savanyú-jellege lett. Cserébe a lencse fele félig nyers maradt. Vállveregetés elmarad. A tegnapi nap elején túl sok minden nem történt, meló as usual. Délután kondi, örömömre már lassan elkezdhetek a saját súlyommal dolgozni hátra. Vagyis fel tudom magam húzni a rúdon. Megjött végre az erkölcstelenségi bizonyítványom – juj, ezt le kéne még ma adni – aztán otthon felhívtam a tesót, hogy mi van a pasijával, és meddig akar még haragszomrádot játszani a szüleinkkel. Nos, pasi végleg game over, elmondott néhány dolgot ami miatt érhető. Azt viszont továbbra sem értem, miért csinálnak felnőtt, érett emberek ordenáré hülyeségeket. Szüleinkkel kapcsolatban ismét végighallgathattam hogy milyenek, mekkora hihetetlen sérelmeket szenvedett el tőlük etc, etc…. Azt leszámítva hogy mennyire unom már ezt a lemezt, kétségbeesetten őrizgetnek mindketten évtizedes sérelmeket, és nem, és nem hajlandóak túltenni magukat rajta. Én meg hallgassam. Úgy néz ki hogy ez tartós lesz, ideje felkészülnöm rá.
Juccot hívtam, nem vette fel, ma írta meg hogy nem volt nála a telefonja, biciklizni volt… ja… persze… Nem is baj, annyira nem izgat, csak egy kicsit a hiúságomat. Viszont Gaga írt susmust, hogy bocsi hogy nem volt, jövő hét végén viszont jön. Hiszi a piszi! Jösszépen, kapszfaszt...
Este már nem bírtam, főztem egy tojásos rizst. Hát, ezt inkább meghagynám a kínaiaknak. Kicsit nyers, kicsit sós, nagyon borsos és nagyon büdös. Ülj le fiam, egyes.
