Belefeszülök megint az írásba, a többoldalú munkaundor, a megivott dupla eszpresszó, és egy energiaital következtében.
Ha belegondolok hogy miért nem írtam eddig akkor talán azt tudnám mondani hogy sok írnivalóm volt, de valami gátja mégis volt annak, hogy nem jött ki belőlem mindaz ami megfogalmazódott bennem. Itt most nem a jóra való restségre utalok, persze az is benne van vastagon, de most nem erről beszélek. Inkább valami belső gátról lehet szó. Jó lenne közelebbit tudni róla, de ilyen lelki mélységektől mindig elkap a keszonbetegség. Pedig volt jócskán történet, megírni való is. És mégsem sikerült billentyűzetet ragadnom.
Na, de csapjunk a lecsóba. Könnyebb követhetőség érdekében tematikusan, könnyebb vidámabb témáktól a hardosabb felé osonva.
Négykerekű, géperejű jármű, jelesül BMW.
Mint az előző posztban említettem, a jesszus hozta nekem karácsonyra, és mint minden ajándék, persze ez sem pontosan olyan lett mint amit az ember felkarcol a kívánság –levélkébe. Az átírás kisebb manőverekkel, de zökkenőmentesen ment, persze lehetett volna okosabban is, kissé pénztárcakímélőbb módszerekkel megoldani, de ez már eső után köpönyeg. Aztán jött az, hogy nekiállunk, a vételkor meglévő hibákat kissé kistafírozni.
Megvételkor is éreztem hogy egy kicsit bizonytalan a futása, és az adagolással is jócskán vannak gondok, de a tulaj bevallása szerint is karburátorgondok vannak, hát nem aggódtam. Persze…. Indult a szerelőkeresési hadművelet, amiben a kollégák, munkatársak, ügyfelek, és gyakorlatilag az össze létező ismerős és ismeretlen intenzíven részt vett. Persze, ha nem a saját kocsiról van szó, akkor ez teljesen jó móka. Így adódott, hogy volt olyan alkatrész, amit a fentieken túl a teljes karbantartó brigád és a fél portaszolgálat mozgósította a teljes ismerősi és szerelői körét.
Ahogy kivettem a BMW-szerelés is kissé maffia-jelleget öltött magára: Ha a márkaszervízek lehúzós brigádját nem számítjuk ide, sajátos de viszonylag korrekt kapcsolatok alakulnak ki. Talán azért, mert a jellemző tulajdonosi kört nem egészséges átbaszni (lehet hogy másnapra nem marad műhely), de ez érezhetően egy zárt közösség. Egy eldugott, Rákoshalálfaszán lévő műhelybe csöppentem bele, ahova igazából egy Trabantot se nagyon mertem volna betolni, ellenben állítólag nagyobb forgalmat bonyolítanak le mint a teljes BMW márkaszervíz. A munkafelvételt követő két hétben nem s nagyon idegeskedtem – tegyük hozzá, jóformán nem is mentem az autóval, nem csapott meg a cápatitisz- a harmadik hét végén azonban már kissé feszült lettem, tekintve hogy el sem értem a szerelőt. Mint kiderült azért, mert kiugrott egy kicsit nyaralni Thaiföldre. Úgy tavaszig. Enyhébb lefolyású agyvérzés után azért egyenesbe kerültek a dolgok, a kolléga átvette és meg is csinálta rendesen. Nos, amit észleltem, az egy azért erősen a felszín kapargatása kategóriába tartozik…. Cseréltük a fékeket, a kormányösszekötőt, a porvédő gumiharangokat, lengéscsillapítókat, és egy rugót is, mert egyszerűen eltört…. Aztán olajcsere, generátorállítás, fűtésmotor, gyújtásleosztó rotor. Nos, ezekért egy cca 170eFt nem is tűnik soknak, főleg hogy ebben a munkadíj is benne volt, és gyakorlatilag minden alkatrészt Münchenből kellett hozatni. Igen, ez az átka a formának: ebben az időszakban még szép volt a forma, azonban olyan hirtelen jött az E30 széria, hogy nem áltak rá az utángyártásra, így gyakorlatilag a bontott jószágok kivételével marad a bajor alkatrészellátás az E21-hez., Nos, ebkutya, annyi baj legyen. Így aztán szépen kanyarodtunk, példásan megálltunk, csak nem mentünk. Illetve azt a típusú haladást én nem nevezném menésnek. Annak alapfeltétele, hogy egyenletes gázadásra egyenletes gyorsulással válaszol az autó. Nos, ezen ilyen nem volt. Ezen keresni kellett egy optimális gázállást, ami kissé szaporább haladásra ’biztatta’ a gépet. Ez tényleg csak biztatás volt, láthatóan nem érzete kötelességnek… Mentségemre legyen mondva, a megvételkor egy szép sötét téli estén nyári gumival, hátsókerekessel csapatni az öt centis hóban, ami nem is az enyém… Arról nem is beszélve, hogy mivel soha nem vezettem ilyet, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan KELLENE ennek mennie.
Első tapasztalatra- főleg hogy az istennek nem lehetett 80 km/h felé vinni - javasoltak nekem egy szerény motorgenerált kicsivel többért, mint két kiló… ez azért már a kimondottam barátságtalan kategória számomra, főleg hogy eredetileg egy széthajtós, megrohasztós olcsó vasat kerestem. Végül egy hasonló autót hirdető ürgét hívtam fel, hogy ő kinél szereltet, mert ez és ez van. Mondta, ugorjak le hozzá Fótra, megnézzük. Hát, speciel egy söröző, olajos punkra nem készültem. Kimászott egy Golf motorteréből és ment egy kört vele. Ő is határozottan karburátorra tippelt.
Rövidre fogva, az volt a bibi. A munkahelytől nem messze találtam egy karbiműhelyt egy régi vágású szakival, aki egy tömítő készlettel és két karburátorból egyet csinálunk megoldással összerakott nekem egy működőt. Még alapjárat is lett hidegen, de mondta, hogy ezt a zselésszelepet nagyjából egy éven belül cserélni kell.
És onnantól jó az autó. Voltam vele otthon, kulturáltan jár, jön-megy. Persze, még egy fűtésállító javítás ráférne, de legfeljebb nem állítgatom.
Ha már nyolcvanas évek, akkor marad a dizájn: fagolyós ülésvédő, wunderbaum, mentődoboz (eredeti!) és a hátsó ablakba… Szülinapomra kaptam egy bólogatós kutyát bele, és Tomi egy fél órával ezelőtt állított be egy megfúrt fekete billiárd golyóval, hogy az a golflabda a sebváltón olyan esetlen, cseréljem le…. Cserébe kapott egy neki gravírozott dögcédulát.
Sokat töprengtem a nevén – mert nevének lennie kell, érezze a jószág hogy családtag – aztán mikor egyik kolléga megkérdezte, hogy megyek-e a bömbivel, felröhögtem:
- Bömbi?! Hát, ez legfeljebb Bambi….!
És rajta maradt.
Most már csak a rohadó küszöb zavar, nehogy már nem legyen teljesen rendben a széthajtós, rohasztós verda….
