Na, megvolt a szántódi festés.
Most mit mondjak…
Ha szabad ilyen finoman fogalmaznom, vérmes reményekkel néztem a hétvége elé. Ha nem is rohamléptekre, de azért valamiféle haladásra, vagy legalább az esély halovány visszfényére számítottam.
Nos, nem is csalódtam, ha innen közelítjük meg a dolgot. A reménynek éppen csak a halovány visszfényét sikerült megpillantanom egy részegen lopott csók képében.
De haladjunk sorjában.
Úgy indult az egész, hogy pénteken már kocsival jöttem dolgozni vállalva a dugózás és az indokolatlan benzinpazarlás minden ódiumát. Elzúztam Szárszóra, elég ügyesen oda is találtam, leszámítva egy elenyésző mennyiségű kavarást Zamárdiban, a térkép szerint jobbra be már Szántód, de nem. Még menni kellett.
Még jó hogy vittem egy táska szerszámot, a rutin átsegített azon a csapdán mikor egy nő azt mondja van elég szerszám. Megérkeztem, meleg csákányváltásban átöltöztem és nekiálltam helyrehozni a hibákat. Pl. hogy legyen valami elhatárolás a fal és plafon színe között, illetve nem teljesen „telibefestve” az egész konyha. Ezzel gyakorlatilag el is ment az egész délután, este elkezdtünk pálinkázni Gagával és az Anyuval. Na, volt teljesítmény.
Másnap még egy előszoba volt, meg egy terasz, nem érdemel szót. Talán a kazánház, mert tele volt csővel, kazánnal, bojlerrel, szelettel,hajlattal, a sírás kerülgetett mire ecsettel úgy ahogy megoldottam.
A problémát az okozta, hogy összesen hárman voltunk. A többiek egyrészt azért nem jöttek, mert aki hozta volna őket, karambolozott, a másik vált fele a meg egyszerűen nem jöttek. Ez azért „baj”, mert az egyik éppen Gaga székesfehérvári kiszemeltje, azonban valamiért nem jött le. Ennek akár örülhettem is volna, ha sikerül a hiányát pótolni. Sajnos nem sikerült. Úgy érzem, egy jó barát vagyok, semmi több. A péntek esti csókcsata ellenére. És ez nem jó. Nem jó azért, mert hosszú ideje az egyetlen nő aki megmozgatta a fantáziám, akivel el tudtam volna képzelni többet is mint dugást. Alapvetően nem tragédia ez, de azért most rossz… Szombaton már nem volt akkora elhajlás, este végre felhívta a székesfehérvári „faszkalap” (ő hívta így), és a nevetésből értettem mindent. Akkor felmentem aludni. Vagyis úgy tenni, mert aludni még sokáig nem tudtam. Reggel korán felébredtem, hagytam egy üzenetet és a sok dolgomra hivatkozva leléptem. Minek maradtam volna…?
Ha ezt a szálat leszámítom, nem volt rossz. Az idő szép volt, a nyaraló király vízparti kis peco (mit kis, baromi nagy családi nyaraló) és csend volt, hatalmas csend. Jókedvűek voltunk, sokat nevettünk, Anyuka hatalmas jó fej.
Mindent összevetve most nem jó. Nem kicsit. Nagyon.
Vasárnap azért még elmentem a munkatársakkal bográcsozni. Na, már amennyire ezek bográcsozásnak nevezhetőek. Mit keres bográcsozáson saláta?! Ráadásul kétféle. Pesti tápos népség. Mókussal előtte elmentünk motorozni, úh a partira is azzal mentem. Mondjuk nem volt egyszerű, komolyan körbejártam egész Újpestet, Káposztásmegyert és Dunakeszit. Olyan helyeken jártam, ahol szerintem fehér ember ebben az évtizedben még nem nagyon. Sajana a türelmi zónába nem tévedtünk be, pedig ott csalinkáztunk körülötte. A motor viszont ment, nem is rosszul. A kuplungot is tanulom, annyira nem rossz – vagy jobb lett egy kicsit mióta kicseréltem a kuplungkart. Fék frankó, megdicsérem magam. Viszont kiderült, hogy akusztikus benzinszintmérőm van: ahogy ürül a tank és egyre kisebb a súlya, elkezd veszettül zörögni a vázon… Szerintem a felső tartótüskék – mivel nem típus azonos a tank és a váz- nem pontosan az a mérete, és az 1-1,5 milliméteres spreng éppen elég ehhez a borzasztó hang előállításához. Mindenesetre a summázat: elől imbolyog, hátul ráz.
Egyébként a partin szeszmentesen és fáradtan is vidám voltam, sőt szórakoztató, ismét egy építőkockával több lett a beilleszkedésem fala.
Hétfőn baromira elaludtam, úh most túlórázok kicsit, de nem baj, addig írom a blogot. Ja, azért este még küldtem egy sms-t Gagának, nem lett belőle értelmes dolog. Meg Juccnak is, na abból viszont igen, holnap találkozunk. Nem is baj, jó lenne már egy kis pozitív élmény is… („Valaki most már leszophatna és utána aludnék…”)
Anyám a sírba vitt a telefonszámla miatt. Mikor a múltkor otthon voltunk, elkezdte, hogy ennyi meg ennyi, és hogy elkezdte mondani, hogy nem fizetem rendesen. Orsi előtt. Akkora égés volt, hogy erről még fogok beszélni vele. Mondom veszek fel pénzt, odaadom. Nem, majd utaljam át. Most vasárnap már írt sms-t, hogy ennyi, meg ide. Vazze, most azon a 4200,- Ft-on rúgózunk?! Bementem egy retkes OTP-be és befizettem a számlájára. Persze, ez hiányzott most legjobban….
Tegnap felhívott, hogy ne akarom-e Évikét elhívni a bográcsozásra. Elhívtam. Jön. Anyám azért mondta hogy az unokáját lássa, Évike azért jön mert fél a volt pasijától akire már a rendőrt is rá kellett hívni, én meg azért hívtam, mert ciki hogy eddig nem. Mondjuk ez mindig is baráti buli volt…. A család meg már régóta nem szervez erre semmit, nem mintha nagyigényem lenne rá.
Azért aggódom egy kicsit a hétvége miatt. Lehet hogy tavaly is ezt csináltam, de már nem emlékszem rá. Ha ennyi főnél megállunk akkor pont elférünk és pont elég a pénzem ahhoz megetessem őket. De még nem jeleztek vissza néhányan.
Aggaszt a hazamotorozás is, de meg kellene lennie, elvégre nyáron használni akarom. De ha megáll, akkor sose tudom kifizetni a mentőt, annyi pénzem nincs. Ég a pofám hogy tartozok, és ég a pofám hogy a Sacit nagyszervízre kellene vinni, de egyszerűen nem tudok leakasztani bő egy kilót. Már voltam az MKB-ban is, személyi hitem van, adjam be, de nem kapok mert mér nem szeretik értékesíteni, a folyószámlahitel meg…. Egyébként sem megy, mert még nem vagyok itt három hónapja, úh bukta az elbírálás….
Faszom, jó lenne ebből mér valahogy kimászni, bele sem gondolok hogy nyaralni is kellene valamiből. Na, befejeztem a panasznapot, mindenki bekaphatja! -t szeretek!
(Ápdét: Nem mondok csúnyákat, nem illik. Rossz kisfiú, pfuj!)
