Pöcör jött, látott, és alig győztünk magunkhoz térni. A viszontlátás örömére Remy Martin konyakkal nyitottunk, aztán borzalmas házi narancspálinkával folyattuk, sörrel.-borral kísértük. Emlékeim szerint jártunk Mókusnál, Andinál, ittunk meggyes sört, a Krúdy sörözőben már nagyon bátrak és barátságosak voltunk. Kb. ott veszett el a fonál, amikor taxiba ültünk hogy a Macskafogóba menjünk. Járhattunk ott, mert a szalagot megtaláltam a csuklómon. Persze részegen én a vagyok a Csekonics báró, úgy el tudom baszni a pénzt, hogy rágondolni sem öröm.
Ehhez képest szombaton a totális testi és lelki demoralizáltság állapotából kellett összevakarni magam. Szerencsétlen Pöcör ment tanfolyamra meg vizsgázni, nagyon nem irigyeltem. Inkább fordultam egyet és aludtam tovább. Illetve aludtam volna, de menni kellett a Malachoz a kocsiért. Jellemző, hogy megkértem, inkább ő tolasson ki az udvarból…. Szegény Malac csak nézett, később Mókusnak bevallotta, hogy ha akkor megállít engem egy rendőr, rövid szemrevételezés utána kocsi mellé térdeltet és tarkón lő…
A keméyn dolgok csak ezután jöttek, mert végre sikerült valami közös programot összehozni a Törpillával: menjünk kutyát sétáltatni. Hát, az talán még belefér… Kderült, hogy nem saját, dehogy… valahol az Isten hát mögött órákon át vakargattunk mindenféle retkes menhelyi korcsot, persze póráz nem volt, sétálás ohne, üldögéltünk a büdösben. Egy idő után azzal az ürüggyel, hogy visszamegyek a kocsihoz arrébb ballagtam, és olyat okádtam mint egy vakondtúrás. Ez némiképp helyre tett, a reputációmat nem, azzal nem lehetett semmit kezdeni aznap… Visszafelé a kocsiban hagyta a telefonját, úh gyors, ám annál intenzívebb nyomozással ki kellett deríteni hogy hol is lakik pontosan. Sikerült, nagy örömködve vittem a mobil, és jól megleptem mikor egy szál bugyiban flangált a lakásban. Pechemre látni nem láttam semmit, viszont annyira zavarba jött, hogy rövid dadogás után becsapta előttem az ajtót. Mondjuk a filmekben ilyenkor megkérdezik, hogy kérek- e egy kávét, megcsinálják, mellém ülnek a fotel karfájára. Mondjuk amilyen állapotban voltam, lehet hogy leestem volna a másik oldalon, de akkor is. Rohadt hazudós forgatókönyvírók…
Aznap már nem volt semmi, hazajött Pöcör, röhögtünk a saját hülyeségünkön, ittunk egy gyógysört és felváltva jártunk a konyhába szódabikarbónáért a gyomorégés ellen.
A vasárnap már nyugodtabb volt, Karbantartottam, takarítottam, vasaltam.
Hétfő meló után konditerem, utána Városligeti sörsátor, Törpillával meccsnézés, zavarban levés, dumálás, mesélés. Hazafelé elvittem a saját biciklijének a csomagtartóján, ha optimista vagyok, akkor azt mondom, ez romantikus volt. Ha nem vagyok az, akkor mindkettőnknek feltört a feneke. Mindenesetre jó kis este volt.
Kedd, meló, nem mentem kondizni, mert szerintem huzatot kaptam, úgy fájt a derekam és és a lábam, menni nem nagyon bírtam. Így hát este Ismét csak Városligeti sörsátor, most éppen Vágánnyal mentünk le. A meccs szar volt, már meg is bántam azonnal mikor felhívtam Gabit, de már nem volt pofám visszamondani. Viszont jött egy osztrák kolléganője, aki csak kicsit volt csúnya, ellenben hajlandónak látszott. Szegény Gabi… ráfutott az aknára. Bedőlt a látszanak, hazakísérte, utána meg egy köszönömmel a zsebében ballaghatott haza….
Tegnap már nagyon szerettem, volna pihenni, így hát elmentem a konditerembe, nyomtam egy frankót, aztán az Ágó születésnapját „ünnepeltük.” A Darshan-ban. Mondjuk szolidban, én már kér sör után éreztem hogy ennek vége lesz hamar, mentem is aludni. Persze elcsábultam, és három zsömlével, és egy olajos hallal zártam az estét, úgy is mint lukulluszi lakoma.
Ma viszont megjött a fizu, úgyhogy lehet hamarabb lelépek és megyek farmert venni. Dőzs van, a krisztusát! Na meg mert a kék farmerom elég rockeres már, nem merek bejönni benne. Utána M2, céges csapatépítés, lehet hogy ott lesz a két héttel ezelőtt fekete is, majd meglátjuk.
Holnap meló, konditerem, utána lehet hogy megnézzük Petra legújabb csemetéjét, lehet már vagy három hónapos is. El ne felejtsem hogy angoltanárt kell szerezzek tőle, lehetőleg nőneműt, csinosat és függetlent…. Megint jön pöcör, de most már kiörültük magunkat, htha nem rúgunk be annyira. Már csak azért sem, mert este meg kéne hajtani a Sacit, hogyan viselkedik nagyobb távon, mert szombaton haza kellene menni a biciklimért. Végülis az is kétkerekű, azzal is el tudnak ütni. És ah melóba is járok vele, akkor az a napi cca. egy óra kerekezés lehet hogy ledob rólam három négy felesleges kilót.
Mindjárt kezdődik a Hegyalja!!!!
