(Ez majdnem olyan mint az urológus, de szerencsére nem az.)
A hazatérés napi, vasárnapi Corvin tetős és mozis történet már ismerős. Hétfőre még kivettem egy nap szabit, mert azt hiszem senkinek nem hiányzik az a látvány, ahogy én fesztivált követő nap munkavégzést imitálok. Elterveztem hogy mekkora alvásorgiát fogok én végezni, természetesen a valóság köszönő viszonyban sem volt a gyermeteg lelkemben táplált bolondos ábrándokkal. Fetrengtem, forgolódtam, alig aludtam valamit, és a nagy meleg miatt még kevesebbet pihentem. Inkább takarítottam, meg mostam. Volt mit. Ez az áldatlan helyzet csak akkor változott meg, amikor este Marci beállított négy sörrel egy kis levezető beszélgetésre. Nemes áldozatkészségét egy kis maradék birspálinkával, annak elfogytával egy kis sompálinkával kompenzáltam. Ennek komoly nyomai is jelentkeztek, az időközben megjelenő Mókus állítása szerint ilyen részegnek még látott. Na most vagy az van, hogy nagyon gyakran párásodik be a kontaktlencséje, vagy naívságában összetévesztette az ittasságot az általános amortizáltságommal. Hogy ne feszengjen annyira jól berúgattam őt is, aztán mindenkit hazazavartam. Szerencsétlen Marci meg csak pislogott, mert miután a Hegyalján brutálisan bedagadta lábfeje és a bokája, rájött hogy talán abba kellene hagyni a dohányzást mert a napi két doboz cigit, mozgásszegény életmód mellett csak kevesen bírják sokáig. A többieknek meg legfeljebb szép a virág a fejfa előtt.
A kedd már egy kicsit homályosabb. Hogy egészem pontos legyek, fingom sincs mit is csináltam. Lehet hogy a Kutyás Lánnyal, de nem ugrik be. Viszont hogy a fesztiválos fonalat felvegyem, illetve érzékeny ujjaimat a történések ütőerén tartsam, szerdára megbeszéltem egy találkozót (sose nevezném ezeket randinak, olyan ciki…) Nórával. Megérkezett egy súlyos tömegpusztító fegyverrel felérő fekete ruhában, csavarogtunk egy kicsit, némileg szeszeltünk, majd hülye habogás és dadogás után mindenki hazament. Életem egyik legkínosabb estéje volt és láttam a szemén, hogy neki is. Egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni azzal a szituációval, hogy nincs fesztivál, és egyikünk sem hóttpicsarészeg. Valamint ez a való élet és vannak következmények. Ja, meg szégyenérzet is…. Nem kicsit elkeseregve hajtottam álomra kócos buksimat. Na jó, az aza igazság, hogy bementem Andihoz, kértem egy metaxát és egy sört mert olyan ideges voltam, majd felrobbantam. Aztán megcsaltuk a pasiját.
Csütörtökön végülis azt mondtam magamnak, hogy elég volt a futkosásból. Ezért beugrottam a Lehel piacra, és otthon összedobtam egy nagy fazék lecsót és egy kis csirkechipset. Este át is jöttek Mókusék, segítettek megenni a kaját, cserébe meséltem nekik az élményekről és csajozási eseményekről. A főzés közben sikerült végre rendesen kitakarítanom,. Most olyan, mintha állandóan sikamikálnék, de muszáj, mert ellep a mocsok különben. Ma is muszáj lesz
Pénteken a korai befejezést megünneplendő elindultam turkálóba ingeket vadászni. Nagyjából sikerrel is jártam, hazazúztam, gitároztam kicsit, szundítottam, aztán este kimentem Fótra Bereghez. Nyilván söröztünk, dumáltunk, elment az este. Meg kiesett a nagyfater órájából az üveg. tök spontán. ( Update: tetettem bele másikat. Az is kiesett. Most jön a harmadik. remélem nem kell mérgesnek lennem mikor szerdán visszamegyek érte....) Viszont a kimenetel miatt Mókusék nem tudták ideadni a lakáskulcsot mikor elindultak Horvátországba, tehát a benti virágokat azóta nem tudtam megöntözni. A kintiekre meg nem értem rá. Viszont esett a héten az eső, osszák be.
Mikor készültem ki Fótra írt a Kutyás lány, akivel szombatra terveztünk programot, hogy segítsek neki este megszervezni a rajtam kívüli szombati napját, cserébe miniszoknyát vesz fel. Kicsit megingott a vérnyomásom, de részben a fesztiválos élmények hatására nem voltam annyira lelkes hogy a már megszervezett fóti utat fél órával az egyeztetés után lemondjam. Másrészt el ne kanászodjon nekem…?!
Szombaton aztán elmentünk a Kutyás Lánnyal Visegrádra, ahol azon túl hogy sétáltunk, csigát és kagylót gyűjtött, valamint hányigere volt, más nem is igen történt. Nagy ambícióim nem is voltak, mert mikor először felmerült a hétvégi program, még vízpartról szólt a mese, de beköszöntöttek a piros betűs ünnepek, így lett vízmentes szórakozás tervezve. Este éjszakai vidámpark lett volna, mindaddig míg meg nem jegyezte, hogy a hullámvasúton fél, a többin hányingere lesz, tehát igazából csak a gokart érdekli, tehát csak akkor menjünk, ha nekem fontos. Fasza, így lehet jól tervezni… Mindegy lendületből kivittem Budaörsre a gokart-pályára, ha ez kellett akkor szokjad! ez nem oylan játékszer mint a vidámparkban...
Végül jól sikerült, persze mire hazavittem már zománcmentesre hányta a fogait, de ezt meghagytam egyéni szocproblemnek. Oldja meg, a lelkiismeretfurdalásán sem tudok segíteni. Szóval a szombati randi sem mondható túl ígéretesnek, ami némiképp feszültté tett. Eddig kettőből semmi, ha pedig Malackát is ide számítjuk, akkor még rosszabb a statisztika.
Ehhez képest vasárnap estére áthívott, hogy van valami meglepetése. Izgatottságtól csillogó szemeim akkor homályosodtak el kissé mikor kiderült, hogy kiderült hogy leszedte a netről a „Kéz amely a bölcsőt ringatja” című filmet, merthogy elmeséltem hogy azon nagyon féltem mikor először láttam. Alapvetően kedves gesztus volt, sőt maga a szituáció is sokat ígérő. Még sör is volt. Ehhez képes olyan a szerencsétlenkedést amit levágtunk, egy harmadosztály hollywoodi forgatókönyvíró sem tud összehozni a Adam Sandler fingós-vicces filmjeihez mint amit mi műveltünk. Totál katasztrófa volt, semmi szemkapcsolat, negatív tesbeszéd, horror. Már azon voltam, hogy megy az utolsó metró, mennem kell. El is indultam, de aztán rájöttem, ezt így nem lehet. Ha ezt az estét így hagyom, akkor végképp keresztet vethetek férfiúi büszkeségemre, valamint az önbizalmam maradék, szánalmas roncsaira is. Elszívtam egy cigit, közöltem magammal, hogy most én vagyok John Wayne, visszamentem, bekopogtam, férfiasan és határozottan megoldottam a helyzetet és helyrebillentettem mindkettőnk hormonszintjét. Korán reggel haza, onnan munkába. Azért ilyenkor szeretem a reggeleket…
Másnap is ott aludtam, a részletektől megkímélném az kedves olvasót (Persze ez kibaszás, mindenki erre a részre lenne kíváncsi, de nem illik, na….)
Ehhez képest azért szerda estére még leszerveztem egy eshetőleges „összefutást” Nórával, hátha…. Azért volt eshetőleges, mert nem tudta mikor végez, ha nem jön össze, legfeljebb alszom egy nagyot… Összejött. A Batthyány-n találkoztunk, irány a Lánchíd Cafe. Miután rájöttünk, hogy kicsi, büdös és teli van, továbbindultunk. Izgatottan és töprengve továbbindultunk. Ő töprengett, én meg megborultam az idegtől. Bassza meg, ha nem tudom valami normális helyre beültetni, ez az este is fuccsra megy, és kész, nincs több esély. Mivel éhes is volt, megegyeztünk a Deák térben, elvittem kajálni, utána beültünk a Gödörbe. Szerencsére ez az este teljesen más volt mint az előző. Beszélgettünk, beszélgettünk, söröztünk, beszélgettünk aztán ouzóztunk (van valami perverz abban az italban, de bejött) aztán söröztünk, beszélgettünk, összefutottunk Fekete Jenő bá’-val, vele is beszélgettünk, unicumoztunk, Jenő bá’-t is meghívtuk, aztán beszélgettünk, csókolóztunk, beszélgettünk, csókolóztunk, aztán éjszakai járat, sms, beájulás…. Előtte persze a nagyon kívánt pizza helyett megzabáltam az összes köjálos kaját a hűtőből, és én is elveszítettem az eszméletemet. Összefoglalva: bár kiderült, hogy pillanatnyilag versenyhelyzet áll fenn Nóra kegyeiért, nem rosszak az esélyeim, és az este valami fergetegesen jó volt. Sőt. Rég volt ilyen jó. Tehát pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Kutyás Lány megvan, bár érzelmileg kevéssé fog meg, homályosodik Gaga alakja a retinámon, ellenben Nóráé masszívan élesedik. Lesz még ebből kavarás, kezdem úgy érezni magam mint decemberben amikor párhuzamosan futott Zsé, Andi és Jucc a volt kolléganőm…
Ma este koncertre megyünk a Kutyás Lánnyal, ismerősei tolják a metált, talán érdemes megnézni. Aztán persze teljesíteni kell, mert a kedd kimaradt, tegnap pedig sunyi módon inkább elaludtam.
Holnap indulás haza, illetve Egerbe. Kimegyünk tesóval a siroki motoros találkozóra, megmutatom unokaöcsémnek ezt a világot, esetleg elmagyarázom a belső égésű motorok működési elvét. Szombaton Putnok, viszont jó lenne már tudni hogy anyámék hogy tervezik ezt az esküvősdit, mert a tortát is vinni kellene, asztalt is kellene foglalni és egyebek. Jövő héten Kutyás Lány szabin lesz, de nem végig a városban, ami ad némi szabadságot, ütni kellene a vasat a másik vonalon, amíg meleg... A jövő héten borozni kell Beussal, mert rég beszélgettünk, Orsival, mert a pasija egyszer csak bejelentette hogy akkor most egy fél évre elmegy hajóra, meg Juccal is, mert van mesélnivalója, de miért hangsúlyozta, hogy „szakmai” ügyben hívhatom? Ehhez képest borozzunk?! Vagy finoman de nagyon ügyetlenül próbálta közölni hogy van pasija, vagy ott is nyitva a vonal. Mondjuk ha élek vele, sokkal aljasabb akkor sem leszek….:D
Véget ért a mese mára, zárul Doki mókatára, jó éjszakát gyerekek….!
