Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

A Kegyelmes Úr hatalmas mutatóujja ismt gyarló féregként nyomott a porba.
Ennek ugyan semmi köze a mondanivalóhoz, de nyitásnak hangulatkeltő.
A hétvége ismét a dicsértes, ám tökéletesen meddő optimizmus jegyében telt. Pénteken leléptem jó hamar, rövid pakolás és irány Surány Miskolc. A Kistetves teljesen aranyos volt, ment mint gp, csak jó sokat evett. Egészségére!
Azért Miskolc, merthogy Miskolci Egyetemi Napok című rendezvény tartott folyamatos fennforgás szocialista iparunk hajdani fellegvárában. Ez a felsőoktatási hallgatók körében permanens alkoholmámoros randalírozást jelent, amire bármely valamire való medreszében örök élte szóló kitaszító fatva járna. (Ennek sincs köze, csak fitogtatok. Műveltséget.)
Hogy komplikáltabb legyen, nem is közvetlenül az egyetemvárosba kellett menni, hanem Tapolca mellé-mögé, kerti partival nyitni. Szasza navigált. Na, szerencse hogy nem hajósnemzet gyermekeként látta meg a napvilágot, mert gyanítom hogy pubertás kora előtt nyomtalanult eltűnt volna e siralomvölgyből. Hullámsírban. A lényeg az, hogy sikerült olyan zergeb**tató ösvényeken tévelyegnem, hogy ha lett volna lengéscsillapítóm, már nem lenne.
A kerti parti aranyos volt, bár voltak értelmezési viták a sütés mibenlétéről, kezdetéről, felelőséről, illetve végéről, de ennyi már igazán belefér. Persze én már rohadtul mentem volna, de a sok ólomseggű sehogy nem bírt megindulni... Lényeg a lényeg, némi gin-tonic után visszavezettem az egyetemre, és kezdetét vette a happening. Öt percen belül a nyakamba ugrott egy fél-ismerős putnoki leányka, akivel megegyeztünk, hogy szétnézek, összefutunk, és megiszunk egy sört. Nna, ez volt a hiba. Ott helyszínen girincre kellett volna vágni, vagy legalább nem elveszíteni szeme elől. Soha többé nem láttam. Összefutottam viszont H-vel, aki lelkes volt, de józanul igencsak rút. Sőt. Nagyon. Le is lombozódtam. Szaszáék közben eltűntek mint szürke szamár a ködben. Azért volt egy Mystery Gang koncert ami megülötte az élvezhetőség mértékét. Alulról. Szegények nem egy félig üres betongalériában érvényesülnek a legjobban. Pedig megpróbáltak mindent: bőgőn állás, jó számok, minden. De egy harmadik napos fesztiválközönséghez ez nem elég ütős. Egy darabig még beszélgettem a már igen csúnyává avanzsált leányzóval, aztán kódorogtam egy darabig. Ismerőst egyet találtam, felejthető. Az a baj hogy már idegesít a tömeg, a lökdösődés, meg mindent halottam már. Zenét is, dumát is... Inkább mentem aludni. Kezdetben lealmoztam a földre, de ehhez már a gerincem és vesém sem ideális, aztán felmentem az ágyra. Öten aludtunk két ágyon, nekem jutott cca 25 cm..
Reggel össszeszedtük magunkat, irány haza. Neki akartam állni motort szerelni, de valahogy elcsúsztam vele. Délután kezdtem, fater jött "segíteni". Miután közölte, hogy a gyertyát nem úgy kell kitekerni, és ezen felül gondterhelt arccal nézegett és tapogatta a motort, nem sokat tudott segíteni. Babráltam vele egy darabig, eredmény nélkül. Olyan mintha a szikra nem robbantana, mert egy henger se böffen fel. De szikra van. Egy "szaki" ajánlotta, hogy benedvesedhetett a gyújtáselosztó szárogassam. Szárogattam. Hajszárítóval. Fél órát. Semmi. Viszont hiába indítózom, a kipufogónál se érezni benzinszagot. Olyan érzésem van, mintha nem jutbna el a benzin a karburátoból a hengerig. De hogy a felébe? Négy külön karbi van, hát egy csak kéne?! Nem értem.
Eltoltuk a szakihoz, igaz hogy inkább Simsont meg fűnyírót javít, de nem sok választásom van. Addig marad a három ütem:szív- szuszog- baszik elindulni.
Abszolute meglepő volt, hogy otthon azzal fogadtak, hogy megmaradt egy csomó pia a szülinapi buliból és most vigyem el. Hogy' nem itták meg?! Hiába, öregszenek. Régebben ilyen nem lett volna. Mentségükre legyen mondva, azért a házi pálinkára rájártak egy kicsit.... Szóval valamikor kell egy after-házibulit tartani, mert ha egyedül esek neki, akkor végem.
Másnap még ebéd, szunya- jól bealudtam- utána el tesóhoz. Ültettünk egy kis virágot, panaszkodott. Szerencsétlen. Rájár a rúd nagyon. A pasijának gyakorlatilag üszkösödik a lába, és egyébként az orvosok miatt. Ráesett a bokájára, (120 kg). a doki azt mondta nincs törés, borogassa. Frászt nem volt törés. Sarokcsont két helyen is. Rádasul a bokai rész olyan nyomást kapott, hogy a szövetek elkezdtek elhalni. Ez másfél éve. Persze a faszi is hülye, hogy ennyi idő alatt nem tűnt fel hogy nem javul... És bokaprotkó nem válik be... Tesó állása katasztrofális, vége llesz ennek is. De akkor meg miből élnek, meg kórházaznak? Ja a kocsi is céges...
Kibeszélgettük magunkat, igeadta a szülinapiajándékomt. Kértem tőle egy alap digit fényképezőgépet. Azt kérdezte egyenlőre elég -e az övék. Az. Szegény... Nem digit, csak egy kijelző van rajta.... Tekecses filmes... Nem szóltam, van baja elég. Aztán  üzesabonynál rájöttem, hogy otthagytam a telefonomat, úh irány vissza. Addigra elmentek valami forrásra vízárt (locsolni), én meg szépen hallgattam a zenét a kocsiban és megettem a tőle kapott rántott húsokat.  Vissza Pest, pakolás, cuccolás. Ettem kicsit, pohár bor, James Bond... Feketeség...
Megjött a behívóm, 26-án aállvizsgázom. Üveges tót és hanyattesés... De muszáj.
Szóval így végiggondolva bár nem sok jó történt,. legalábbb kalandos volt.