Valamikor szeptember végén, október elején (vesszek meg, de már tényleg nem tudom)volt céges csapatépítő rendezvényünk... OKtóber legeleje lehetett, mert még nem volt fizu, csak az anyagi csőd.
Az egész banda, minden csatolmánnyal együt elment Egerszalókra, két napra, all inclusive ellátással. Csütörtök délután indultunk, busszal. Sokat elmond a társaságról, hogy teljesen pánikba estünk, mert nem volt senkinél sör.... Orvosoltuk a problémát, ezért aztán viszonylag emelkedett hangulatban érkeztünk meg a szállodába. Elfoglaltuk a szobákat, aztán kezdetét vette a szpícs. A nagyon nagy főnök (továbbiakban Manitou, vagy M:), aki egyébként egy nálam alig idősebb yuppie köcsög, tartott egy előadást, amit persze mindenki nagyon élvezett és a végén őszinte, hosszan tartó tapssal jutalmaztunk... (kacsint-kacsint).
Svédasztalos vacsora, mi szem-szájnak ingere... Én meg átkoztam a fejem, mert a sok köménymagos rántott levestől úgy össze volt szűkülve a gyomrom, hogy kb fél adagot tudtam legyűrni mindenből. Desszert, sajt, és előtte az előétel persze szóba sem jöhetett... Monjduk az alakomnak jót tett a korábbi sovány legelő, tehát végülis a saját hiúságom áldozata lettem. Viszont piszok jó borokat adtak, amiről azonban csak később árulták el, hogy az első este alkoholfogyasztása önköltséges.... Na, itt lettem végképp romba döntve financiálisan. Nem sokat ittam, de valami öccá' volt decije...
Alvászat, ébredés. Marcell kolléga este még felcsigázott, hogy reggelre befűtteti a szaunát. Na, a csigázás hevében úgy felöntött a garatra, hogy legendás állapotba került. Bár másnap nem látszott rajta, de mások elmondása szerint itt-ott vérnyomokat is találtak a folyosón, úgyhogy vélelmezhetően zamekolt egy hatalmasat az este. Marcell egyébként egy megelevenedett kerti törpe, nagy kuksi szemekkel. Régebben sokat jártunk dohányozni, aztán úrrá lett rajta a sokakat megfertőző leszokási láz, így elmaradtak a közös szívások. Persze nem bírta, de mostanában már nem annyira találkozunk. Lényeg a lényeg, Marcell nem jött reggel szaunázni, de Gyurival lementünk. Nekem se volt az igazi bokszoló majmokkal a fejben, de Gyuri sokkal betyárabb állapotban volt. A nap folyamán okádott egy hatalmasat, ebédszünetben aludt egy órácskát a füvön és utána mintha mi sem történt volna. Hiába, a szigetes rutin... Nagy punk volt megboldogult ifjúkorában.
Pénteken egy teljes napos "csapatépítő tréning volt Szilvásváradon. Nagy újdonság volt a helyszín, mit ne mondjak. Kaptunk adó-vevőt és GPS-t, majd közölték, hogy most újraéljük a honfoglalást, ezért olvassák a neveket, induljunk oszlásnak. Végig kell csinálni a meghatározott feladatokat és közben a lehető legtöbb piros fejű kis pálcikát kell összeszedni, amit az erdőben rejtettek el. Ezzel csak az volt a baj, hogy a keresendő botocska pusztán méretében különbözött az egyébként nemrég levert telekhatárt jelző karóktól, így kb harminc határjelet sikerült összeszednünk, mire rájöttek a szervezők, hogy célszerű lenne mutatni egy mintapéldányt minden csapatnak. Persze a GPS beadta a kulcsot, eltűnt belőle minden adat, így halmozottan hátrányos helyzetűnek minősíttettünk.így esett, hogy a mi cspatuk volt az egyetlen aki a nap véén egyetlen botocskával sem rendelkezett. Igaz telekkaróval sem...
A feladatok során elsőként lézeres fegyverszimulátorral vadászgattunk egymásra az erdő körülkerített részén. Én speciel élveztem. Az elején. Paintball-szerű játék, csak nagyon kicsi volt a terület, és azért egy idő után unalmassá vált. Persze az felejthetetlen élmény volt amikor egy-két negyven feletti tapíralkatú kolléganő loholva keres fedezéket a susnyásban...
Volt utána falmászás szívbeteg kollégával, idióta jelmezbe öltözés, óriáscsocsó és más ökörség. Kitelepült konyha főzte a kaját, én meg semmirre nem vágytam, jobban mint egy nagy korsó hideg sörre. Persze a bukszát a szálldoában hagytam, minel az a bozótban? Ott nem is kellett, de büfésoron elkelt volna.
A nap végén értékelés, eredményhirdetés, és valami hihetetlen fantáziával azt találták ki, hogy záróaktusként térbeli idomokból rakjuk ki az ágazat motivációs irányvonalát jelentő szavakat. Én egyszerűen lehidaltam ennyi kreativiás és összekovácsoló erő láttán! (Elkeseredten néz maga elé....)
Az elengedhetetlen spícs után zabaorgia, én persze megint kimaradtam belőle. Okokat lásd fent, érzelmileg meg összeomlottam. Ott volt az a sok kaja, és nem kívántam egy falatot se enni belőle....!
Kötetlen foglalkozás címszó alatt mindenki elkezdett veszett iramban piálni és kommunikálni. Mindkét területen a monotónia volt a jellemző. Ugyanazt ittuk, és mindenki a saját ismerőseivel fecsegett. Manitou meg szépen beült egy sarokba a sleppjével és nem vegyült a pórnéppel. Ott rohadjon meg ahol van, lett volna egy jó lehetősége hogy embernek mutassa magát és közel kerüljön azokhoz az emberekhez akik a munkát végzik helyette. De nem élt a lehetőséggel, nekem meg a hátam közepe se kívánta hogy smúzoljak. Pöcs.
Szerencsére volt egy bárzongorista akivel el lehetett dumálni az elején, aztán meg én is odaültem egy kicsit. Jó kis inspiráló émány volt, azóta rendszeresen leülök és gyakorlok.
ÉS akkor kezdetét vett a nagy menetelés....
Az eleinte feszült beszélgetés kezdett kötetlenebbé válni, majd átadta a helyét az inkább impressziókon alapuló artikulálatlan motyogásnak. Többen fürödtek, mnég többen vedeltek, majd néhány nekikeseredett nőszemény elkezdett ringatózni az egyébként kötelességtudó, ám baszottul unott fejú DJ produkciójára.
Személy szerint meglepően jól bírtam a piát, komoly mennyiség vörösbor csúszott le. Aztán jöttek a dugi pálinkával, és azt talán nem kellett volna... Oldódtak a gátlások, na... először előadtam a YMCA teljes mozgáskultúra-repertoárját, aztán a kilencvenes évek elejének közkedvelt és könnyen megtanulható tánclépéseivel bolondítottam az ámuló közönséget, kisvártatva az évtized végének felejthető nevű zenekarának felejthetetlenül idióta koreográiájának bemutatásával söpörtem be a padlóig esett állakat. (Mekkora képzavar!!!! Hol a Fábri bácsi?!)
Ekkor már bent fakítottam a tánctérben -mondhatni ördöge voltam. Gyuri kificamította a lábát, én meg lambadáztam valakivel, de ezt csak elmesélésből tudom, mert nemhogy a személy, a zene se rémlik.... Speciel abban a pillanatban szerintem a kozák kardtáncot is eljártam volna, bármilyen zenére.
A fent említett pálinka hatására kitaláltuk, hogy a legjobb buli lesz ilyenkor jakuzzizni. Hárman mentünk, Herr Colos (Kolosnak hívják), meg Jucc. Colos úr hamar feladta (vagy nem akart gyertyatartót játszani, mi meg ketten orbitális mennyiségű bort gurítottunk le a vízben ülve. Közben bezárt minden, úh jártunk piát lopni a bárpulthoz, mindaddig míg a portás le nem buktatott... Ha figyelembe vesszük, hogy Jucc egy hatalmas, feszes mellű, feszes fenekű szőke csaj, talán nem kell ragoznom a folytatást... Mindenesetre reggel hétkor szálltunk ki a vízből, mert már fázott. Meg világos is volt.:D
Hazafelé legszívesebben aludtam volna, vagy legalább egy gyógysör..... de nem...
Egyszóval sikereült elérnem, hogy egy politoxikomán, de szórakoztató bolondnak tartson mindenki.
