Sáláláláááá!!!!
Jelentem megjött a fizum, indul a dőzs! Na jó, habzsidőzsi hamar véget fog érni, illetve el sem fog kezdődni, mert azért elég sok saram van, lesz bőven fizetnivaló. De akkor is jelentős kedélyjavító tényező, ha nem nyolcszáz forint van a Zemberfia zsebében. Például lehet belőle venni testet építő, lelket nemesítő kondibérletet. És így mehetek könyvtárba is. Ez utóbbi ugyan mostanában – mióta időben visszaviszem a könyveket- már nem fizetős, de nem volt kedvem arra járni mióta beütött a gazdasági recepció.
Tisztába téve a tisztába teendőt – különben a kedves olvasó csak néz mint kurva az üdülési csekkre – rájöttem, hogy ha azzal kezdem, hogy ledolgozom a sok havi restanciámat, akkor azt fogom elfelejteni ami most történik. Ezért inkább szimultán próbálom a vesézgetést.
Hogy mi is történik most?
Nem sok minden. Morzsolom a próbaidőm napjait, pár napig beteg is voltam. Örültem, hogy otthon maradok, de aztán nem volt jó az sem. Valahogy nincs igazán kedvem semmihez. Aztán mikor arra gondolok, hogy pár hete még munkám sem volt, tiszta káosz az egész életem, na akkor szoktam elküldeni magam a picsába: jó dolgomban azt sem tudom mire panaszkodjak?!
Azt hiszem itt az ideje a kemény, önsanyargató fizikai erőfeszítések eldöntésének és megvalósításának!
Bugyogjon a tesztoszteron!!!!!
Persze ez a két nap napsütéses idő is jól jött. Most jöttem rá, mennyire hiányoznak a luxok… Néha verem a fejem a falba, hogy vehettem ilyen sötét lakást!
Nőfronton most stagnálás van: kollegina megvan, csak művelni kellene. Most ahhoz sem olt kedvem. De szombaton, In Memorian Dezső Party, ott lesz Zs. is, hátha…
