Pénteken sütött a nap, meg is indult bennem a vezérhangya: motorolás!!! Első körben meló után haza, gyorsan feladtam a motor kötelező és a múltkori kerékbilics büntetését (na, ezt nem is írtam, a múlthéten GYIÖT-közgyűlés alatt megkaptam életem elsőjét, de nem is voltam ideges, mert én voltam a fasz, vitán felül. Csak nem most kellett volna), beugrottam az IMEt-ben tájékozódni, meg vetten egy visszapillantót, hogy legalább kettő legyen és irány Vecsés, motorbontó. Izgultam kicsit, vajon ott lesz-e a srác, tudok-e alkatrészt bugázni. Ott volt? Na, ott volt? Nem volt ott. Legalább a telefonszámát megszereztem. Indulás vissza a városba, mert Marci persze hívott, hogy mi lenne ha a szombati albérletnézését inkább pénteken csinálnánk – nem voltam felhőtlenül boldog. Nem ígértem neki semmit.
Viszont Vecsésről vissza felé rájöttem, hogy útba esik egy motorosbolt Lőrincen, cupp befelé. Index- van, de szar. Tükör is van, de az is szar. Kuplungbovden van, de nem jó. Esküszöm, a Morcosom olyan fattyú fajta, hogy még a napfény se eredeti rajta… Mindegy, vetten egy MZ-bovdent, hátha jó lesz. Nem lett jó.
Ezeket a köröket efutva gyakorlatilag le is ment a délután, és kötelességtudóan elbattyogtam a konditerembe, ahol mondhatni tisztességes munkát végeztem. Azt leszámítva, hogy indulás előtt sikerült beletorkoskodnom a ruszlis üvegbe. Úgy fenékig. Így aztán minden mozdulatra olyan szagok törtek ki belőlem, hogy rövid idő után mindenki gyanakodva méregette a többieket, ami valljuk meg egy izzadó férfiakkal tömött konditeremben nem kis teljesítmény.
Kisvártatva találkoztam Marcival, nem messze az Oktogonnál ült egy kávézóban, ahol természetesen a loptopján bigyuszolt. Ja, meg kávézott. Megittam a maradék kávéját, a teljes jeges teáját, mert még mindig lázadt az epém. Menjünk tovább, keressünk egy hangulatos helyet felkiáltással legyalogoltunk a Blaháig, ahol végül a Beszkártba ültünkbe. Mondtam rumot kérek egy jéggel. Marci hozott. Matróz ízű szeszesitalt, feles pohárban. Ellenségemnek se. Meg sört. Na, itt, ezzel a momentummal el is vesztem, megint elkövettem azta hibát ait immár sokadszorra, de nem tanulok belől: sör+feles kombó… Aztán a Lompos Farkasban folytattuk, mér megint jani voltam, össze se tudtam számolni mennyit költöttem. Nem is merem.
Ehhez képest a szombat maga volt a fizikai és szellemi ökonómiám totális felbomlása. Ebben nagy szerepet játszhatott a hajnalban betolt párizsi, kenyér hagyma diétás ápdét-menü, de a lényeg az, hogy reggel fel sem bírtam kelni, és nem mentem Marcival sehova, nemhogy lakást nézni. Nem túl bajtársias az ilyesmi, de ilyen ez a c’est la vie. A fejfájásom se volt bajtársias.
Végül csak összekapartam magam, és rövid telefonálgatás után elindultam Alsónémedibe bontóba. Előtte még fel az oviba a motorhoz, mert méretet kell venni, legelőször meg tankolni, mert már a rozsda is befogta a tank belsejét, annyira nem volt benne benzin. Kicsivel a végső határidő után érkeztem meg, szerencsére beengedett a faszi, és végül egy gyújtáskapcsolóval távoztam. Szerintem röntgenszeme volt, első próbálkozásra leterítette a pénztárcámban található maximális pénzösszeget és meg is jelölte eladási árnak. És én még azt hittem, ezért pár apróságot tudok még venni. Bele se gondolok, megint mély léket kapott a költségvetésem. Haza, gyorsan valami finomat, Stahl-konyha picsába, paradicsomleves, zúzapörkölt. Úgy is mint másnapos konyha.
Valahogy nagyon nem volt kedvem házibuliba menni, az előérzetem kis híján nem is csalt meg. Viszont nem lehetett kihagyni, oda ígérték Zsófit, hátha. Hát nem. Valahogy nem volt meg az kis szikra ami továbbvitte volna, meg állítólag be is pasizott egy hete. Egészségére. Nem nagyon bánkódtam, vbolt egy félvér csaj, azzal elég jól ellettünk a végére. Na, semmi komoly, csak a lehetőség lehetősége. Viszont megroggyant állapotomban ennyi bőven elég is volt. Ha ne adj’ Isten bizonyítanom kellett volna, vélhetően csúfos kudarc lett volna a vége. Vagy ha nem, hát aránytalanul kemény munka árán. Így aztán szerény mosollyal, lelkemben a lemondás nagyvonalú gesztusával zenés est helyett hazamentem és olyat aludtam hogy arról koldultam.
Tegnap viszonylag épnek éreztem magam, azzal a kitétellel, hogy természetesen az utolsó pohár már nem kellett volna… Azért reggeliztem egy jót – bekávéztam, Hívom Mókust, induljunk. Hát ő még alszik. Akkor ébredj jógyerek! Nagy nehezet átjutott, kocsiba be, irány lőrinc, ahol,a piacon épp veteránbörze volt. Ha azt mondom, hogy egy vizuális orgazmus volt, még keveset mondok. Legfeljebb a huszadáról tudtuk-sejtettük hogy mi lehet, de rengeteg érdekes kütyü volt! Két indexel és két rugóval gazdagabban- viszonylag szerény összeggel szegényebben indulás haza. Gyorsan beugrottunk Mókusházba, mert „maradt” egy csomó csülök, és ez tűrhetetlen. Na, ekkorra már megbosszulta magát a reggeli debreceni, a kocsiban már hörögtem:
- Életemet egy sörért!
Megkaptam, jobban is lettem tőle. Aztán engem kidobtak a az ovinál, ők meg mentek Diósdra házat nézni. Később kiderült, nem volt szép látvány, nem érte meg. Én meg nekiálltam nagy bőszen villanyt szerelni a motoron. Az első jelentős hibára szinte azonnal rájöttem: feltéve ha az nem direkt volt elrontva valami hátsó szándékkal. Felraktam a gyújtáskapcsolót, ordenáré faszságok derültek ki az illesztésnél, de csak röhögtem rajta. Ennyire amatőr… Aztán az aksidobozban találtam mindenféle érdekes kütyüket, amiknek vagy nem kéne ott lenniük, vagy nem tudom micsoda. Mivel tényleg nem tudom micsoda, ezért valószínűleg ott van a helye, de ezzel nem vagyok közelebb a megfejtéshez. Főleg hogy az egyiket nem csavaroztam vissza, nem is indult a jószág. Tehát valami földelés cucc volt, de rejtély mi az. Főleg hogy cirill betűs felirat van rajta, tehát ezer százalék hogy nem bele való. Átnéztük a bovdeneket, megpucoltuk, ugyanúgy szorul továbbra is. Komoyl ezresek elköltése lóg a levegőben ebben a irányban is. A végén rendeltetésszerűen működött a gyújtáskapcsoló, egynapi eredménynek ez sem rossz. Ráadásul indul a gép, ami örvendetes. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy 12 voltos aki helyett 9 voltos van benne. Durrog, füstöl, ordít, de megszívta magát és szétbarmoltuk a gázbovden beállítást is. A kuplung még hátra van,ahhoz menni kell vele. A lényeg, hogy este nyolcig guggoltam, térdeltem feküdtem a betonon, átfagytam, elfáradtam megittam még két sört. Hazafelé még be kellett menni Mókusanyuhoz, Mókustesóhoz felköszönteni nőnap alkalmából. Mondhatni hisztis voltam mire hazaértem. Kaja, pihi, persze megint nem feküdtem le időben.
Ma konditerem, mert két nap kimaradt és ez bűnözésnek minősül, minima 200 felüléssel restanciában vagyok, legalább ezt kellett volna. Haza, pihi, lehet hogy este színház után Jucc.
Csak ne kelljen kefélni, mert ráalszom….
