Megvan ám mit csináltam akkor délután: elmentem futni. Ez az első tünete annak, hogy kezdem heveny elmebaj azon fokát elérni, ami már komoly aggodalomra ad okot. Lehetséges magyarázat:
Végtelenül elégedetlen vagyok az állóképességemmel- valószínűségfaktor :10%
Hirtelen egészségtudatos lettem- valószínűségfaktor : 2%
Baszottul unom magam – valószínűségfaktor 70%
Kielégületlen vagyok- valószínűségfaktor 40%
Érzelmileg sivár az életem- valószínűségfaktor 70%
Mint látszik az igazság valahol ezek között van, ennek ellenére határozottan beteg dolog esőben és viharos szélben futni menni.
Összegzett benyomásaim: Az első négy kör szörnyű, síráshatáros kínlódás. A második négy kör szimpla borzalom. A maradék három pusztán akaraterő tesztelés, de viszonylag kibírható. Kíváncsian várom, lesz-e jobb. Reményfaktor 5%.
Tegnap dögunalom a melóban, két órával hamarabb le is léptem. Gyorsan be a könyvtárba, befizettem a büntetést- lassan egy új szárnyat tudnak bekönyvezni a büntetéseimből. Ha már úgyis ugrott három rugó, akkor adtunk még a spórolásnak és még ötért vettem kottát…. Nem lesz belőlem jegybankelnök, az tuti.
Haza, bezabál, kicsit pihen, bealszik.
Utána Mókussal megjárattuk kicsit a kombiját, elmentünk az Aldiba ami már zárva volt, elmentünk a benzintyúkra ami nyitva. Beruháztunk egy kis fasza LUKOIL naftába, ablakmosó összefagy, hazamegy. Aztán némi baszkura, és alvás.
Ma vissza is viszem a könyveket a könyvtárba, aztán céges sörözés just for fun. Óccsóba megoldjuk, 200 egy sör.
Meg kéne írni az orosházi beszédet is. Az mondjuk komoly, hogy megemlékezést csinálnak Palinak, és csak Marcinak nem szólnak hogy ott kéne lenni. Szerencsétlen majdnem eljött estére. Mekkora lett volna, ha utána mondják meg neki?!
Holnap még nem tudom mi lesz, péntek meg irány Orosháza.
