Néhány szösszenet még azért az eszembe jutott.
Hogy galaktikus távolságból indítsam a történetet, születésnapomra a tesótól pálinkát kaptam. Kérdezte milyet szeretnék, én határozottan a birsre szavaztam. Mivel határidőre nem lett meg, ezért utalvány formájában kaptam meg, de azzal az ígérettel, hogy ami késik, az nincs itt időre. Június közepén amúgy mentem hozzá, meg mást is hoztam el, szólt hogy megvan a cucc. Mivel éppen aludt, nem ébresztettem fel, felmartam a csomagokat (erről volt is bejegyzés) és jöttem. Nézem a szatyrot. Díszdoboz, gines üveg. Na, mondom végül gin lett a birsalma pálinkából. De koldus nem válogat, jó lesz ez is. Ezt az üveget, díszdobozostól bevágtam a kocsi csomagtartójába, spórolási célzattal, és annak a megingathatatlan hitnek a birtokában, hogy nincs az a szesz ami el ne fogyna egy fesztiválon. Pénteken jött le a nagyja a spór-hadműveletnek. Ennek keretében reggel – míg a többiek ki nem értek a strandra- leugrottam a benzinkútra jégért, a boltba tonikért és a maradék kis ruméhoz kóláért és megindult a party. Kicsit ugyan furcsa volt az íze, a kevés tonikot sok szesszel ellensúlyoztam, kés híján széttéptünk pár citromot és ment a szeszelés. Már túl voltuk az üveg felén amikor azért feltűnt a gyanús íz: tuti gin ez? Na, nem az volt. Olyan birsalma pálinka volt mint annak a rendje. Egy kicsit sajnáltunk a minőségi piát, de a szeszfokban mutatkozó kompenzációs különbség elég hamar feledtette velünk a bakit. Magyarán úgy megütött mint hülye inast a mérges mester.
A hazaútról még csak nnyit, hogy szóba került az akklimatizálódás kérdeése, mennyire szokatlan például a Keletiben a sok ember, akinak nincs sör a kezében, meg a sok búvalbaszott arc....
Funy csendesen bedörmögte hátulról: "Én hazamegyek, kcsit odahugyozok a sarokba, az ágy mellé bontok egy sör aztán felrúgom. Csak hogy otthonos legyen.... "
Úgy röhögtünk, hogy meg belefordultunk az árokba.
