Első téma, a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, miszerint a ott mindene erőszakos bűncselekményt romák/cigányok követtek el. Most azt hagyjuk, azt a zs-kategóriás burleszkfimeket megszégyenítő szerencsétlenkedést melyet az illetékes szervek műveltek a téma kapcsán.
Azt, hogy a cigányság életvitele, szokásai, képzettsége folytán sokkal nagyobb arányban sodródik bele a bűnöző életmódba, az a 70-es évek óta nem titok. Pontosan tudták ezt az akkor utcán, nyomozóként dolgozó rendőrök, akik most vezető beosztásban vannak- csak úgy látszik a váll lapon szaporodó csillagoknak agyleszívó hatása lehet. Tudják ezt a szociológusok, pedagógusok, sőt, bármilyen meglepő, a politikusok is. És mégis látszatmegoldások születnek. Mik is?
- A negatív oldal, a szabályok megszegésétől való elrettentés: Ahogy látom a büntetési tételek nincsenek rendesen meghatározva, az eljárások a bíróságok miatt elhúzódnak (addig jobb esetben szabadláb!). Ráadásul régóta bizonyított tény, hogy a bűnelkövetéstől nem a büntetés mértéke, hanem annak valószínűsége a nagyobb visszatartó erő. És ebben bizony elkeserítően állunk. Nyilván nem lehet ezt a hatalmas embermennyiséget börtönben zárni, de az nonszensz, hogy a jellemzően elkövettet bűncselekmények körének milyen szánalmas a felderítési mutatója. Lopás, zsebtolvajlás, betörés. Tessék utánanézni. A cigányok általában ne a fehérgalléros bűncselekményekben jeleskednek, ez ugye egyértelmű.
- Persze csak büntetőjogi eszközökkel ezt nem lehet megoldani, nem is szabad. De, kérdem én: Született-e az elmúlt harminc évben olyan koncepció ami nem álhumanista módon (Szegény cigányok!), átfogóan, és hosszabb időre, tehát konszenzuson alapulva bármit kezdett volna ezzel a kérdéssel? Azzal, hogy képzetlenség képzetlenséget szül. Azzal, hogy a családban tanult értékrend alkalmatlan ara hogy a többségi (?) társadalomban beilleszkedhessen egy roma származású? Lett-e kommunikálva, hogy csak nagyon ritka esetben lehet eredményesen egy generáció alatt több társadalmi réteget ugrani? Hogy vannak többségi elvárások, amiknek eleget KELL tenni? Érdekes párhuzam, talán nem is helyes. Nagyszüleim egy szekérrel jöttek át Szlovákiából ’46-ban Száz évvel ezelőtti körülmények között éltek, nem volt villany, nem volt víz, csatornáról, TV-ről fittyfenéről nem is álmodtak. De az elképzelhetetlen volt hogy nem mosakodjanak. Ha lavórban, akkor lavórban. Elképzelhetetlen szégyen lett volna koszos ruhában megjelenni, vagy bárhova elenged a gyereket! Ez nem támogatás függvénye, ez attitűd és akarat kérdése. És én láttam olyan kiírást az orvosi rendelőn, hogy a vizsgálat feltétele a személyi higiénia…
Ilyen körülmények között persze nem nagyon van előrelépés. De ezeknek a bűncselekmények áldozatai, a többségi társadalom tagjai előbb-utóbb el fogják veszíteni a türelmüket. Mert b bizony áldozatok. Őket zsebelik ki azokat, akiket az ő adójából segélyeznek. És még azt sem mondhatja hogy ők követték el. Mert nem ILLIK. Hamis álhumanizmus. Az érzékenységre, méltóságra adunk, a problémával nem nézünk szembe. És ez bizony kihagyhatatlan esélyt kínál azoknak akik ezzel mernek foglalkozni, még ha nem is megoldás az amit kitalálnak. De politikai tőkét lehet belőle kovácsolni….
Mindenesetre ha a politikusaink elvégzik végre a házi feladatunka, és a romák részéről észlelhető lesz az asszimilálódási szándék, akkor, és csak akkor hajlandó leszek felháborodni azon ha valaki cigánybűnözésnek nevezi a cigánybűnözést!
Folyt köv.
