Persze megint elúsztam, persze megint hanyag voltam, persze megint régen nem írtam, persze... Persze.
Node.
Kérem a tsiztelt bíróságot, hogy vegye figyelembe az alábbi enyhítő körülményeket:
1. Otthon nincs netem
2.laptopot hurcolászni, este beírni és másnap felrakni csak annak tűnik jó ötletnek akinek nincs laptopja.
3. A munkahelyemen azért méggis pofátlanség blogot írni. Mondjuk idő lenne rá, meg most is azttesem, de azér mégis. Rendszert ne csináljunk belőle...
Na mindegy, felmentem a blogra, megnéztem miről szólt az utolsó bejegyzés... JÉzus...
Szóval 03.31-én leadtam a szakdogámat. Ebben a szakmában új dolgokat nem lehet írni, vagy ha igen, azt inkább hagyjuk is ki belőle. Erre vonatkozott az aelőző bejegyzés kontroll-c, kontroll-v megjegyzése is, kimásoltam, összeollóztam az egészet. Konkrétan nem is érdekelt.
Volt ugye a Pécsváradi találkozó. Ez a fiatalkori civil szervezetes múltam hordaléka, akkor nagyon csináltuk. Csomó helyre eljutottam, csonmó emberrel megismerkedtem, jó volt. Nyolcadik éve semmi, erre, most tök idegenek szerveznek egy találkozót. Örültem neki ám. Csütörtök este összeszedtem két utast, Gabit és Ágit, aztán indult a truváj. Már Dél-Budán sikerült egy cseppet eltévedni, úh kis késéssel robogtunk lefelé. Mrésékelten izgalmas utazás során konstatáltm, hogy az M6-os vagy még előtte veszel metricát, vagy csak Százhalombattánál tudsz... Eddig nem jött bünti...
MEgérkeztünk, örültünk egymásnak, tervezgettünk.
Másnap azért elég szar volt, mert mindenki vezett valami szekciót, én nem mert sajna az előkészítséből is kimaradtam. Tébláboltam. Aztán jött a Robi és kisütöttük, hogy azért ha már Pécs környékén vagyunk, estére is maradunk, potens félrfiemberként valami tájjelggeű vbor utűn kéne nézni... És lőn. Beszerveztünk egy helyi erőforrást, elvitt minket egy pincérbe. Vérprofi volt. A Pince és a pincész is... Két sorban hordók, érlelőtartályok... Mindegyikből tízen felül. Darabban és hektóban is. Mondtuk, száraz vereset keresünk. Jobbra a van a vörös, balra a fehér. Ismételtük az igényt.
- Jó, akkor kóstoljunk! -és elkezdte a BAL oldali sort.
Néztem Robira, ő nem iszik. Mondom csak kicsit.
- Hülye vagy. Kocsival vagyok, rendőr vagyok, pont én igyak?!
Verhetetlen érv. Mindenesetre végigittuk a sor javát. Próbáltam gyorsítani, hogy én a cirfandlit szeretném megkóstolni, mire azt a morcos választ kaptam, hogy:
- Annak sora van...
Értem én. A továbbiakban minden kezdeményezőkészség nélkül szopogattam a jobbnál jobb borokat. És utána üdvözült mosollyal, gátlások és frusztrációktól mentesen üldölétem Róbert jobbján a kocsiban.
Aztán beindultak a programok. Odacsődült egy csomó gyerek, és meglepetésemre egész jófejek voltak. Amennyire idétlenek voltak, annyira bizonyára mi is annak idején. És aztán egyre jobb lett. agyon-naogyon meglepődtem. Persze minden "nagy öreg" lázba jött, mint pap szamara a katonazenétől. Este aztán megindult a rajzás... Első este később érkezett egy veterántárs, Borka. Igen szemrevaló fehércseléd lett belőle, ráadásul bújóüs... :) Hm... Mivel későn jött, ezért lovagiasan felajánlottam, hogy aludjon láunk, a helyemen. Persze sokra nem gondoltam, hiszem még ketten, Marci és a Sanyika is ott lakott. De beeteés is van a világon! Javában pakolom a cuccomat a földre (eszem ágában sem volt a földön aludni), erre megszólal Sanyika, az a Tajgetosz-pozitív, harmatosagyú, anyaszomorító kotonszökevény:
- De Borka, én tudom hol alszol! Én voltam fent délután, megmutatom!
- Kuss Sanyika!
- Tényleg!
_...
És szegény Borka engedelmesen felszedte a cuccát és elindult Sanika nyomában az emeletre.Nem is tudtam hogy sírjak-e vagy nevessek... Megjött MArci, elmeséltem, ez döntött... Vinnyogva röhögtünk. Mondjuk szegény Saniyka amit kapot...?! Át is ment a szomszéd szobába egy párocskához DVD-zni. Mondjuk, ők is örülhettek neki...
Aztán volt még egy kis kavarodás a női választék miatt, de erre már nem térek ki jobban. Borka visszavonult, G.-t hanyagoltam egy gigászi kebelpáros miatt. tényleg, ilyet csak a schleswieg-holsteini fejősteheneken láttam eddig... Lájtos pettingben végződött a kocsiban. Elég is volt belőle ennyi.
Atyaég, annyi írnivalóm lenne még....
