Adós maradtam a Pécsváradi történet folytatásával.
Lévén friss legényember, kezemben éreztem a lehetőségeimet, és úgy gondoltam itt az ideje hogy más is a kezében érezhesse.
Számbavettem a lehetőségeimet (csak képletesen, jógázni nem tudok), és megindult a nagymacskákra jellemző óvatos lopakodás.
Következő pénteken Bubu barátomnak volt a 30. szülinapja. Egy közös barátnénk szólt, hogy mi lenne ha meglepném. Jónak tűnt az ötlet,tekintve, hogy a közös barátnő A. már korábban is célszemélynek minősült ő is benne lett volna, csak a fesztiválban sohatöbbé nem tudtunk összefutni. Van ilyen... Főleg ott.
Szó ami szó, munka után bevetettem magam a Kistetvesbe, irány Miskolc. Buli indul, nincs megállás, azért az elején tisztáztam, hogy ha iszom, akkor nem vezetek. Mondták, hogy olyan nincs hogy nem iszom, mintent megoldunk.
-Hm...- gondolta Stirlitz- ez jó jel.
A buli végén persze ketten maradtunk A.-val, és persze mondta hogy aludjak nála. Most mit ragozzam. Reményeim a fellegekben jártak. Hormonok tomboltak, elválasztás megindult, az út végén már enyhe terpeszben jártam mint John Wayne fénykorában. Jelzem, azért nekem mg elfért volna egy kis romantika. De, gondoltam, manapság így megy.Megérkeztünk, avasi panel, halk surranás a szobába, összefészkelés. Az csak gyanús volt, hogy a nyakbaszuszogás után se fordult felém, az viszont konkréten hidegzuhanyfíling volt amikor meghalottam a szép, egyenletes szuszogást... Kicsit még fordolódtam, halkan röhögtem a pancserságomon, aztán a legkisebb rosszat választva én is bevertem a szunyát.
Lehet hogy lúzer vagyok, de nekem nem pálya egy háttal fekvő nőt molesztálni. Persze lehet hogy ez volt az elvárás... :D
Na, nem baj, új nap új élet. Aznapra hivatalos voltam a pécsváradi kebelcsodához "kerti partira". Kerti parti, az hát... Tőlem íggy is hívhatjuk. Persze kedve család közbeszervezett, úh a nap java részét Egerben töltöttem a nővérnél, de oda se neki. Estefelé tudtam elindulni, de no problem, amúgy se főzni megyek. Kiderült, hogy nem Miskolcon, hanem egy közeli faluban lesz.
- "Újratervezés"...
Kicsit keringtem még, mert a fél világon nem lehetett cigit kapni, nemhogy ott ahova az Isten iscsak jóéjszakát kívánni jár...
Kiderült, hogy a partinak már konkréten vége, nem baj, két sör után irány Miskolc. egy kiskrapekot kipakoltunk, utána irány az Avas, panel. Vazz, nagyon ismerős környék ha ugyanabba a házba megyünk mint tegnap, én lemarom magam... De nem. Csak majdnem. Már itt kezdett cinkes lenni. Kezdjük ott, hogy kicsit még korán volt, úh nem csak anyuka ült a konyhában, hanem a barátnője is. Csííííííííz.... Öcsike bent tesznyül a szobában, és látnivalóan semmi kedve eltirhulni onnan. Barátságos mosollyal figyelem amíg összeszedi magát. Persze, bizonyos szögből a cápa is úgy tűnik mintha mosolyogna...
Vége kettesben maradunk, bor felbont, erre elkezdett beszélni. De nem gyengén. Alapból nem egy csendes visszahúzódó teremtés, de ez, vazze.... Mint aki gyors- és gépbeszélő tanfolyamot végzett! És különben se a lelkivilágát akartam... Nomármost ahhoz képest hogy már órákkal azelőtt gyak. mindenki szeme láttára nyomtuk a voyeur-show-t, szerintem épp nem a verbális kommunikácó ideje jött el... Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a beszéd szüneteiben olyanokat harapott a számba, hogy azt hittem orrbagyűröm.
Kb. másfél óra alatt se lehetett levarázsolni a blúzt róla (bár hanyatt fekve olyan volt mintha három feje lett volna), úh bepöccentem. Nem kicsit. És mivel ez nem szokott látszani rajtam, úh nagy rejtélyesen feltisztítottam a szememről a mámor ködét (és csendben letöröltem homlokomról a kínverítéket):
-Öcsém, ilyet még nem b**ott núbia fekete oroszlánja!- gondoltam magamban. -De nem is fog.
Majd mondtam fennhangon, most jobb ha megyek. Csak nézett mint a reklámmacska, de nem volt kedvem vitatkozni, magyarázkodni. Mostanában egyáltalán nincs kedvem magyarázni mit miért csinálok. Beültem a kocsiba és sörtől-bortól nem zavartatva hazavezettem. A kocsiban meg nem tudtam eléggé szétrakni atérdeimet...
Oké, semmi gáz, van még esély! No3. lesz a befutó.
Aha. Nem ragozom, mert megismerhetik. Végigmesélte az aktuális fájdalmait, majd elment sörözni egy "régi baráttal". Persze.Nekem meg két fejem van.
A legfrisseb próblákozás meg két bejegyzéssel korábban olvasható... ;)
Szóval harminc éves koromra be kell lássam: sose voltam nagy bugyibetyár, de már nem is leszek.Komolyan, isteni adomány a humorérzék, ha nem röhögnék magamon, már tuti lerobbant alkesz lennék:D Így viszont moziba se kell menni egy kisvígjátékért...
Spórolunk vazze, válság van! :D
