Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Idestova három hete szakítottam Andival.
Nem volt jó már nekem sem- mint azt a bejegyések tanúsították -  meg nem volt jó már neki sem.
Feljött egy este, láttam hogy hogy ebből beszéd lesz. Megbeszéltük, kinek mi nem jó, és miért. A csalódás az övé volt, a lelkiismeretfurdalás az enyém. Valahogy mindig úgy érzem hogy cserben hagyom. Nem csak őt, de most erre ne térjünk ki. Negyven éves, életében végre szerelmes volt, és nem sikerült. És aligha lesz ereje még egybe belevágni. Ez azért rámül. Szerencsére már nem a M-ban dolgozik, és egyre ritkábban látom az autót is. De pl a múltkor mellém parkolt, mikor megláttam a kocsit, mintha gyomorszájon vágtak volna...
Ha nem gondolok rá, akkor nagyon jó. Ha igen, akkor borzasztó rossz.
Hagyjuk inkább....