A pénteki nap az tervezgetés heves lázában telt, tekintve hogy az utolsó pillanatig nem volt biztos semmi. Hosszas fejlődéstani értekezést tudnék szentelni annak, hogy ezeket a helyzetetek hogyan kezelem egyre profibban, de sajnos még mindig megmaradt bennem a gátlásoknak azon légypiszoknyi csökevénye, hogy legalább egyvalami biztos legyen egy teljes hétvégi programban. Ennek híján kissé frusztráltan, és nem kissé izgatottan vágtam neki az autópályának. Az út Egerig gyakorlatilag eseménytelenül telt, amit optimista hozzáállással akár pozitív fejleménynek is tekinthetünk. Az már árnyalta a képet, hogy elvileg délig dolgozott, de négykor még nem volt otthon. Sőt, Eger előtt jártam amikor felhívott hogy épp most megy kozmetikushoz, ha nem fogadja akkor mindjárt otthon van, ha fogadja akkor várjam meg. Fogadta. Ültem a kocsiba, másfél kiló szalonna sült ki belőlem amíg vártam. Megérkeztem a tesóhoz, örültünk egymásnak, majd felvetette, hogy akkor fúrjam fel az unokaöcsém polcát. Harangozott már valami erről telefonban, de van már annyi élettapasztalatom vele kapcsolatban, hogy mindent az utolsó pillanatban veszek komolyan. Jó is tettem, a polc helyett elkezdett lengetni két cca két méteres lecet, hogy ezt kellene feltenni az ablak fölé, sötétítő reluxa rögzítése céljából. Nyeltem egyet. Miután a meglévő eszközök vagy nagyok, vagy kicsik voltak, így irány az OBI, ahol azért még elálldogáltunk a kerítéslecek mellett egy húsz percet. Merthogy A konyhapult tetején van egy faldarab amit burkolni kellene valamivel. Na, elég nehezen lehetett meggyőzni, hogy egy tíz centi széles falra legalább 12 cm-es deszka kellene, és erre speciel nem a kerítésléc az ideális megoldás. Az eredetileg tíz perces melóval tehát sikerült elcseszni további egy órát. Ez csak annak fényében volt kínos, hogy elvileg a siroki motoros találkozóra is készültünk, és jó lett volna úgy kiérni hogy fényképezni is lehessen. Nagy nehezen összevakartuk magunkat, természetesen fúrás nélkül, és irány kifelé. A bejáratnál sikerült napijegy helyett bérletet vennie, ami egyrészt azért gáz mert egyrészt rohadt sokba került, másrészt egy fillér nélkül maradtunk egy kisgyerekkel. Ja, és a cigim is elfogyott. Mindenesetre körbejártunk vagy kétszer, találtam egy márkatársat, kapcsolat megvan, ráadásul hatvani, tehát hasznos volt a látogatás. Úgy volt hogy maradunk koncertre is, de mikor rázendített az EDDA, pánikszerűen elhagytuk a találkozó területét.
Csak annyi kérésem volt, hogy mivel délelőttre ígértük magunkat, jó lenne időben elindulni. Főleg hogy az egy órás úton még fel kell venni a nagybátyámat, ami egy plusz húsz perces kitérő. Na ehhez képest. A reggeli tökölődés után Barnus ki lett csapva a nagy szobába, hogy pakolja össze a cuccait. Az, hogy nyolc évesen még három nap nagyszülős és egy hét néptánctáborra még nem megy a pakolás, szerintem előre borítékolható. Tesó szaladozott, vakaródzott, és intézkedett, én nekiálltam a fúrásnak. Amiről azonnal kiderült, hogy szó sincs a tegnapi lecekről, Barnus szekrényét kellene a falhoz rögzíteni. Nyeltem egyet. Szakmailag nem volt kihívás, pár perc alatt megvoltam vele. Barnus pakolt. Kitakarítottam, összepakoltam. Ekkor jött tesó, hogy hát akkor még a polc… Kezdett kiakadni a gigám a sok nyeldekléstől. Megcsináltam azt is. Barnus pakolt. Tesó szaladozott. Amikor már teljesen kész voltam, mindent felfúrtam, kitakarítottam, elpakoltam, a konyhában elmosogattam, a macskát idegbajossá zargattam, megnéztem mit csinálnak. Tesó a szobaszőnyegen hasizomgyakorlatokat csinált!!!! Barnus pakolt. Ekkor ledobta az agyam az ékszíjat, szó nélkül kimentem és szénné cigiztem magam. Nagy nehezen elindultunk. Hopp, be kell menni a tortáért. Mivel Egerben izgalmas egyirányú utcák vannak, két pont között a legrövidebb út a kínai ABC teljes írásjelkészletét felhasználja. Leparkoltam, tesó bement, mindjárt jön. Húsz perc után bementem utána. Barnus csecsemőkori nevelőmamájával beszélgetett… Nem szóltam semmit, kifizettem a tortát és szó nélkül elindultam kifelé. A „Mi a baj?” kérdésre inkább nem válaszoltam. Induljunk. Jó, de előtte még virágot kell köttetni. Grrrrrrr….. köttettünk., Ja, meg már csak bort kell venni. Itt már nemhogy vöröset láttam, de a teljes színskála ott táncolt a szemem előtt. Ehhez képes nagybátyám nem hozott szégyen a katona múltjára, érkezéstől számított fél percen belül már úton voltunk.
Tizenegy helyett fél egyre haza is értünk, üdvözlés, családi ebéd. Utána mindenki elhalkult kicsit. A fentiek miatt kissé feszült volt, így alvás helyett nekiálltam kiganézni a kocsimat, cca ötre végeztem is. A negyven fokban kimondottan üdítő volt, megint leégett rólam pár kiló, úgyhogy határozottan nyerésre állok a fölös kalóriákkal szemben… Estefelé elmentünk a nagyihoz felköszönteni, most volt 85 éves…Gyorsan elénk tett egy kazal főtt kukoricát, és sárgadinnyét, amir rekordgyorsasággal elpusztítottunk, ezzel sikeresen megalapozva a későbbi epegörcsöt. Aztán haza, kerti parti előkészítése. Megékezett Pista pap is, kezdetét vette az össznépi sütés, pálinkázás és beszélgetés. Gyakorlatilag ezzel el is ment a nap, azt csak zárójelben említeném meg, hogy mind ebédnél, mind este a hússütésnél és tortázásnál én voltam „háziasszony”, ami kissé izé... Azért van egy ki nem mondott szabály, hogy a háziasszony akadályoztatása, vagy kímélése esetén a lány áll sorompóba. Ehhez képest nem kicsit volt furcsa, hogy nemhogy nem jutott a nővérem eszébe, de mikor látta hogy csinálom sem állt oda hogy akkor segíteni.
A nap folyamán elkövetett gasztronómiai merényleteknek köszönhetően gyakorlatilag nem aludtam az éjszaka, így a fél hetes kelés sem okozott gondot. Ellentétben a mozgó és mozdulatlan objektumok felismerésével, amik a legváratlanabb szituációkban tudtak elém ugrani. Háromnegyed nyolcra mentünk templomba, és nem tudom letagadni, hogy nem kicsit skizofrén az a szituáció amikor az ember a saját anyját kíséri oltár elé…. Nagyon aranyosak voltak, kellően zavarban mindenki, Pista pap is dekoncentrált volt kicsit, így apámtól kérdezte meg, hogy akar-e feleségül menni…. Volt gyűrűhúzás, csók, azért a nászindulót már nem feszegettük….
Utána ár csak egy gyorsa ebéd, némi tehetetlenkedés és indulás vissza. Persze a gyerekülés a kocsiban maradt, egy fordulhattam vissza Egerbe, és az autópályán még pont sikerült belefutni a a Hungaroringes dugóba.
Snitt.
Este azért még fröccsöztünk egyed Beussal, de kevés újdonságot tudtam meg. Olyat ami érdekelt volna, olyat végképp nem. Aztán mivel úgy volt hogy a Kutyás Lány megy rokonokhoz, még őt fel kellett venni a napirendi pontok közé de akkor már nagyon kellett koncentrálni hogy teljesíteni tudjak. Nóra sms-zett volna este, de nem volt aktuális. Különben is szombat este nyomtunk egy sms-partit. Ma rákérdeztem Juccnál hogy mikor borozzunk, de nem válaszolt eddig.
