Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Bébaszott a mennykő már megint. A múltkor beszéltem anyámmal, hogy nem megyek haza Halottak Napjára. Aztán elmondta, hogy apám prosztatdaganatát nem lehet műteni. Sugár és kemo.
Neki meg megint találtak valamit, nem ott, máshol. Valahol  a lépénél. Aztán elsírta magát a tesóm miatt. Merthogy nem jönnek ki egymással. Én már nagyon unom ezt a cirkuszt, de megsajnáltam. Naná hogy hazamentem.
Igen vidám hétvége volt...

Meghalt Palyi.

Nagyon emberi embert veszítettünk el mindannyian. Több mint tíz éve ismertem, úgy mint barátot, mint egy nagybácsit, mint egy nem hibátlan, de bölcs embert. És pontosan az tette emberivé, szerethetővé, hogy tudtam, éreztem: a bölcseségéért, tudásáért megdolgozott. Saját hibáiból, gyengeségeiből tanulva, keserves tapasztalatokkal, nehéz fájdalmakkal fizetett érte. Olyan megértő, türelmes nagy "öreg" volt amilyen ma már kevés van minden közösségben. Pedig nagyon hiányzik mindenkinek.Hosszú-hosszú ideje az öreg halász és a tenger jutott eszembe valahányszor eszembe jutott. Azzal végződik, hogy az ember vereséget szenvedhet ugyan, de nem arra született hogy legyőzzék. Így van. Az az érzésem, Palyi tudta mi történik vele. Tudta azt is,hogy egész ember már nem lesz belőle. És amikor erre rádöbent, akkor adta fel. Hiszem, hogy szeretett élni. De nem mindenáron. Egy embernek, egy férfinak szerintem legalább ilyen fontos a méltósága, mint az puszta, biológiai élete. Az emberi, a férfiúi méltósága. Mi volt a könyve címe? Méltóságkereső...?
Szégyellem magam hogy nem mentem be hozzá. Remélem túl teszem magam a lelkiismeretfurdaláson, és úgy marad meg nekem ahogy utoljára emlékszem rá: Pécsváradon, éjjel, fiatalokkal, barátokkal körülvéve, kicsit pityókásan, és nevetve, nevetve.
Nem búcsúzom tőle. Minek?
Velünk marad.
 

Most így hirtelen ennyi.

Este körömpörkölt főzés, remélem ittasodással. Aztán remélem.... :D

Megyek vásárolni.

Off: Mióta esti zabálás helyett esti piálás van, lappad a pocakom.

A motor közben végül el lett keresztelve Morcosnak. Nemtom miért, valahogy rajta ragadt. Morofndíroztam, hogy mi legyen vele, nekiálljak-e én az télen, aztán letettem róla. Végül Mókus adott egy számot, a budaörsi Yamaha szervíz vezetőéét, hátha tud ajánlani valakit. két nappal ezelőtt elvittem, teljesen rendben elment lábon odáig. Mondjuk mikor egálltam, megdöbbenve kezdtemkeresni a slusszkulcsot, merthogy kiestt. De akkor hogy jöttel vele végig? Aztán megtaláltam a zsebemben. Szóval indul anélkül is...
Ahogy megálltam, a szerelők körülállták, ami nem ksi böüszkeséggel töltött el...! Megcsodálták, na. A szervízvezető egyébként egy westerncsizmás, hosszú hajú chopperes-rocker, úh láttam esélyt a megoldásra. Végül elvállalta ő maga, úh valamikor le kell vinnem Dunaharasztiba. Vagy ha végig szar idő lesz, akkor lejön ő érte furgonnal. Frankó! Úgy látszik mégiscsak jó üzletet csináltam én ezzel a motorral...

Saci köszönöi szépen megvan, mostanáan nem nagyon mozgunk. A futóműve nem tetszik még igazán, de lehet hogy a téli garnitúra kiküszöböli a problémát.
Anyámék mondték, hogy mostanában jó kisfiú voltam, ezért a jesszus hoz nekem hűtőt. Mivel azt éppen most oranizáltam, ezért visszakérdeztem, hogy esetleg inkább téligumit nem hozna az a Jesszus? De, mondták az ősök, Csak ki kell választani, és elhozni. Viszont azt még tisztáznom kell, hogy ezt most felnivel, vagy felni nélkül hozza a Jesszus, mert az előbbi lenne az igazi, de az olyan sokbaq kerül, hogy pofátlanség elfogadni.
A kötelező még nincs befizetve, fizuig nem is lesz. Tehát jövő héten kusti a kocsihoz.
 

Csajos fronton az  események percről percre változnak.
Juccal nem tudom mit kellene kezdeni, mert igencsak van benne fantázia, viszont munkatárs, ami nagyon nem kóser felállás. Egy életre megfogadtam, hogy saját házból, közelből, kedvenc kocsmából soha többet. Ehhez képest a meló még szarabb is.
A héten összefutottam G-vel is, dumáltunk egy jót. Ráadásul nem is könnyed témákról. Valahogy olyan randi-hangulata volt a dolgonak, dacára annak hogy közölte: érintéshiányból fakadóan lehet hogy bepasizott egy kollégájával. Nabazmeg.
Zsófival azóta sem tudok összefutni, pedig nagyon benne van az agyamban. Helyén van mindene, bár az álla kissé erőszakos természetre utal. Jól van, na, olyan mint egy piranháé...
MOst másfél hétig nálam lakik Borka, konkréten robbanásgyanús a helyzet. Szó nélkül megcsinálnám, de bennem van az a hülye gondolat, hogy nálam lakik, és ez úgy venné ki magát mintha a szállásrért cserébe azt várnám hogy lefeküdjön velem.

Egyszóval most már basznék egy jóízűt.
 

Az úgy volt, hogy kb egy hónappal ezelőtt Babó megkérdezte, hogy nem akarok-e velük menni ejtőrnyőzni. Merthogy egy csapatnak ezt gondolta ki motivációnak, és ha kedvem van, beugorhatnék, ha valaki nem jön el, vagy nem mer leugrani.... Nekem meg a szemem gúvadt ki a gondolatra is. Évek, lassan évtizedek óta álmom ez nekem. Nagyfater is ejtőeryős volt, még Pápán a a háború alatt, igaz nem sokat mesélt róla. Nem szerette ezt a témát. Nem hiszem hogy nagy hős lett volna, de hát ezt ugye már nem nagyon fogom megtudni... Édesapám is járt annak idején középiskolás korában az MHSZ-be, ők elég komoly felkészítést is kaptak. Erőnléti edzések, nyújtások, szimulátor-torony, ami kell. Csakhogy az első ugrásuk előtt kivitték őket a reptérre egy csapat kiskatonával együtt. Őket épp akkor dobták. De ők nem kaptak olyan felkészítést, be voltak hát szarva módfelett. Meg is lettaz eredménye. Szalagszakadások, bokatörés, egyéb nyalánkságok. Akkor úgy gondolta, hogy talán mégsem olyan nagy móka ez... Érthető. Én inkább azon csodálkozom, hogy egyáltalán eszébe jutott ilyesmi. Sose volt az a hős-tipus, és akkor még enyhén fogalmaztam. Én is a fejembe vettem, még sok évvel ezelőtt, de valahogy mindig elmaradt. Leginkább financiális okok miatt, illetve én erre fogtam. Az orvosi vizsgálatot megcsináltattam, aztán ennyi. Nem mentem tovább. most viszont adott volt az alkalom. Ingyéé....Persze tandemugrás, de hát istenem. Nem is baj az, megvan az oka.
Egy héttel korábban lett volna a bazáj, de szar volt az idő, nem is volt érdemes kimenni. Bezzeg most vasárnap (25-e)! Már látni lehett, meg hallani a rádióban, hogy elég jó idő lesz hát készültem ezerrel. Ettől függetlenül elaludtam, úgyhogy ment a nagy kapkodás reggel. Tízre kellett volna kiérni Esztergomba a reptérre, én meg kilenckor még itthon basztam a parittyát. Kocsiba be, indulás. Már majd felrobbantam az idegtől, mert még csak Visegrádnál jártm, és már tíz óra mindjárt... amikor pitty-pitty-pitty- jó reggel, KILENC ÓRA VAN, híreket mondunk....
Na, én ökör, óraállítás volt az éjjel, egy órával korábban van!
Megálltam a benzinkúton, kávé cigi, bámulás a Dunára, nagyon élveztem az életet, na.. Szép volt  napfényben fürdő őszi táj, igazi október, olyan amilyennek lennie kell. vörös, sárga, barna, a Duna pedig vakító kék.
Amikor megérkeztem a reptérre kiderült,  hogy egyenlőre nem kapunk felszállási engedélyt, mert párás az idő, nem elég a látótávolság. Gyakorlatilag Babón kívül alig volt még ott valaki, mindenki épp összevakarta magát.Átmentünk Párkányra sétálni, várost nézni, Beültünk egy cukrászdába, csak úgy. Nem is tudom mikor voltam utoljára olyanban. Jellemző, hogy bezzeg kocskámban...
Aztán amikor már végképp nem tudtuk, hogy akkor körbetelefonáljunk-e mindenkit, és milyen mondanivalóval, akkor jött a hívás hogy megadták a felszállási engedélyt!
Vissza a reptérre, indulás az elsőnek. Nos, azért nyeltem egy nagyot amikor megláttam hogy hogyan is zajlik ez a egész... Aztán csak vártam, vártam. Amikor már úgy volt, hogy én jövök, mindig jött egy rendes tag, én meg szelíd mosollyal az arcomon elmentem sétálni. Neki meg a kurva anyját. Elmúlt a dél, az egy óra, a kettő, a három....Ráadásul jött egy párocska, akit nem mondtak le a srácok valami miatt, ezért ők is be kellett engedni két partner közé. Na, akkor már a faszom kivolt. Merthogy kétszáz kilométerről jöttek. Közelebb nem találtak repteret?! Balfaszok. Közben Babó faterja elintézte, hogy felvigyenek minket egy körre egy másik géppel,legalább elment az idő. Számomra még mindig hihetetlen, hogy egy kispolszki jellegű alkotmány, mindösszesen 150 km/h sebességgel fennmarad a levegőben. Átrepültünk párszr a város felett, bennem meg bennem volt hogy most kéne géppuskázni. Hülye filmek...
Aztán jött Babó, és végül én. Amiből ugrottunk, az is egy kis gép volt. Akkora ajtaja volt, hogy kétrét hajolva lehetett egyáltalán beszállni. Hogy ebből hogy lesz ugrás?!
Kiderült. Felcsatolták a hevedert, ami már megint kínos élmény volt, mert már mindenki sietett, és olyat rántottak rajta, hogy a mogyoróim azonnal felugrottak mandulának. Mire rendbetettem a koronaékszereket, már futni kellett a géphez. Közben pilótát is cseréltek, na ez nem szarkodott fölösleges körökkel... Nem ment el a pálya végéig, hanem fordulásból nagygáz, és hajrá meredeken felfelé!
Eleve a menetiránynak háttal kellett beülni a gépbe. De nem ám ülésre! A földre. Egész úton felfelé azon gondolkodtam, hogy mennyire hasonlít ez  fater trabantjára?! A hely is akkora volt, a kiképzés is. Meg a huzat is. Meg úgy ránézésre a stabilitás is. Egyszer-kétszer megborította a gépet, csak hogy lássunk is valamit, na meg hogy ne Lengyelországban érjük el z ugrási magasságot...Tényleg gyönyörű volt... Naplemente, a hegyek felett-között pára, és a Duna kanyargó ezüstszalagja. És akkor kinyitották az ajtót...Már a zaj sem ígért sok jót. Aztán be kellett ülnöm a tandempilóta ülébe, aki összecsatolt minket. Most mit mondjak. Jó ideje már hogy nem ültem férfi ülében, és remélem egy darabig nem is fog rá sor kerülni. És akkor ki kellett ülni a gép ajtajába. Rákjárásban, mint az általános iskola tesióráján. Lenéztem.... és abban a pillanatban átkoztam el az egész ejtőernyőzést, de még annak az anyját is aki a repülőgépet kitalálta. nem tagadom, ha ettem volna aznap valamit, lehet hogy baj lett volna. Azért az a magasság, és az a tudat, hogy semmi nincs alattam csak a Jóisten tenyere, nem kicsit volt félelmetes. Nem tudom, ha nekem egyedül kellett volna elindulnom, valószínűleg szégyenszemre a géppel hoznak le. De nem volt választásom: a tandempilóta elindult, konkrétan kiugrott velem együtt a gépből! Háát.... nem nagyon lehet leírni azt az érzést... A gyomromat és a beleimet valahol a gépben hagytam a tüdőm felfúvódott mint egy lufi, a szívemmel meg ezek után már nem nagyon jutott időm foglalkozni... Az volt a feneség, hogy az elején még a gép légörvénye is megpördített, így egy darabig konkrétan fejjel lefelé zuhantunk. Na, az valmi borzalmas volt. amikor már beálltunk vízszintesre, az már teljesen jó volt. Persze, akkor is ijesztő élmény volt, hogy egyszerűen semmi, de semmi nincs alattam.... Azt hiszem igaz az a mondás, ogy odafent nincs ateista.
Én mindenesetre ordítottam mint a sakál. Aztán nyitottunk, és onnantól már olyan volt mint az esti mese. Szépen csendben jöttünk lefelé. A pilóta kérdezte, hogy hogy állok a fordulással. Mondom: Borítsuk meg jól! Na, nem kellett volna... Mintha óriáshintán ültem volna, a gyomrom megint elhagytam valahol a hátam mögött.
A landolás már nem volt félelmetes egyáltalán. valahogy megnyugtató érzés volt  ahogy közeledett a drága jó anyaföld még akkor is ha tudtam hogy innen még simán szörnyethalnék.
Leérkezés seggre történt, aminek az volt az oka, hogy két ember négy lábra érkezve tuti hasraesik. Landoláss után akár azonnal mentem volna vissza...
Aztán persze elgondolkodtam. Ma sem tudom még megfejteni, hogy melyik érzés volt erősebb: az izgalom, öröm, büszkeség, adrenalinfürdő, vagy a puszta, gusztustalan rettegés?
Nem tudom még ma sem. Nem udom hogy akarok egy még egy ilyen élményt. Viszont ha nem, akkor gyáva vagyok?

Valamikor szeptember végén, október elején (vesszek meg, de már tényleg nem tudom)volt céges csapatépítő rendezvényünk... OKtóber legeleje lehetett, mert még nem volt fizu, csak az anyagi csőd.

Az egész banda, minden csatolmánnyal együt elment Egerszalókra, két napra, all inclusive ellátással. Csütörtök délután indultunk, busszal. Sokat elmond a társaságról, hogy teljesen pánikba estünk, mert nem volt senkinél sör.... Orvosoltuk a problémát, ezért aztán viszonylag emelkedett hangulatban érkeztünk meg a szállodába. Elfoglaltuk a szobákat, aztán kezdetét vette a szpícs. A nagyon nagy főnök (továbbiakban Manitou, vagy M:), aki egyébként egy nálam alig idősebb yuppie köcsög, tartott egy előadást, amit persze  mindenki nagyon élvezett és a végén őszinte, hosszan  tartó tapssal jutalmaztunk... (kacsint-kacsint).
Svédasztalos vacsora, mi szem-szájnak ingere... Én meg átkoztam a fejem, mert a sok köménymagos rántott levestől úgy össze volt szűkülve a gyomrom, hogy kb fél adagot tudtam legyűrni mindenből. Desszert, sajt, és előtte az előétel persze szóba sem jöhetett... Monjduk az alakomnak jót tett a korábbi sovány legelő, tehát végülis a saját hiúságom áldozata lettem. Viszont piszok jó borokat adtak, amiről azonban csak később árulták el, hogy az első este alkoholfogyasztása önköltséges.... Na, itt lettem végképp romba döntve financiálisan. Nem sokat ittam, de valami öccá' volt decije...
Alvászat, ébredés. Marcell kolléga este még felcsigázott, hogy reggelre befűtteti a szaunát. Na, a csigázás hevében úgy felöntött a garatra, hogy legendás állapotba került. Bár másnap nem látszott rajta, de mások elmondása szerint itt-ott vérnyomokat is találtak a folyosón, úgyhogy vélelmezhetően zamekolt egy hatalmasat az este. Marcell egyébként egy megelevenedett kerti törpe, nagy kuksi szemekkel. Régebben sokat jártunk dohányozni, aztán úrrá lett rajta a sokakat megfertőző leszokási láz, így elmaradtak a közös szívások. Persze nem bírta, de mostanában már nem annyira találkozunk. Lényeg a lényeg, Marcell nem jött reggel szaunázni, de Gyurival lementünk. Nekem se volt az igazi bokszoló majmokkal a fejben, de Gyuri sokkal betyárabb állapotban volt. A nap folyamán okádott egy hatalmasat, ebédszünetben aludt egy órácskát a füvön és utána mintha mi sem történt volna. Hiába, a szigetes rutin... Nagy punk volt megboldogult ifjúkorában.
Pénteken egy teljes napos "csapatépítő tréning volt Szilvásváradon. Nagy újdonság volt a helyszín, mit ne mondjak. Kaptunk adó-vevőt és GPS-t, majd közölték, hogy most újraéljük a honfoglalást, ezért olvassák a neveket, induljunk oszlásnak. Végig kell csinálni a meghatározott feladatokat és közben a lehető legtöbb piros fejű kis pálcikát kell összeszedni, amit az erdőben rejtettek el. Ezzel csak az volt a baj, hogy a keresendő botocska pusztán méretében különbözött az egyébként nemrég levert telekhatárt jelző karóktól, így kb harminc határjelet sikerült összeszednünk, mire rájöttek a szervezők, hogy célszerű lenne mutatni egy mintapéldányt minden csapatnak. Persze a GPS beadta a kulcsot, eltűnt belőle minden adat, így halmozottan hátrányos helyzetűnek minősíttettünk.így esett, hogy a mi cspatuk volt az egyetlen aki a nap véén egyetlen botocskával sem rendelkezett. Igaz telekkaróval sem...
A feladatok során elsőként lézeres fegyverszimulátorral vadászgattunk egymásra az erdő körülkerített részén. Én speciel élveztem. Az elején. Paintball-szerű játék, csak nagyon kicsi volt a terület, és azért egy idő után unalmassá vált. Persze az felejthetetlen élmény volt amikor egy-két negyven feletti tapíralkatú kolléganő loholva keres fedezéket a susnyásban...
Volt utána falmászás szívbeteg kollégával, idióta jelmezbe öltözés, óriáscsocsó és más ökörség. Kitelepült konyha főzte a kaját, én meg semmirre nem vágytam, jobban mint egy nagy korsó hideg sörre. Persze a bukszát a szálldoában hagytam, minel az a bozótban? Ott nem is kellett, de büfésoron elkelt volna.
A nap végén értékelés, eredményhirdetés, és valami hihetetlen fantáziával azt találták ki, hogy záróaktusként térbeli idomokból rakjuk ki az ágazat motivációs irányvonalát jelentő szavakat. Én egyszerűen lehidaltam ennyi kreativiás és összekovácsoló erő láttán! (Elkeseredten néz maga elé....)
Az elengedhetetlen spícs után zabaorgia, én persze megint kimaradtam belőle. Okokat lásd fent, érzelmileg meg összeomlottam. Ott volt az a sok kaja, és nem kívántam egy falatot se enni belőle....!
Kötetlen foglalkozás címszó alatt mindenki elkezdett veszett iramban piálni és kommunikálni. Mindkét területen a monotónia volt a jellemző. Ugyanazt ittuk, és mindenki a saját ismerőseivel fecsegett. Manitou meg szépen beült egy sarokba a sleppjével és nem vegyült a pórnéppel. Ott rohadjon meg ahol van, lett volna egy jó lehetősége hogy embernek mutassa magát és közel kerüljön azokhoz az emberekhez akik a munkát végzik helyette. De nem élt a lehetőséggel, nekem meg a hátam közepe se kívánta hogy smúzoljak. Pöcs.
Szerencsére volt egy bárzongorista akivel el lehetett dumálni az elején, aztán meg én is odaültem egy kicsit. Jó kis inspiráló émány volt, azóta rendszeresen leülök és gyakorlok.
ÉS akkor kezdetét vett a nagy menetelés....
Az eleinte feszült beszélgetés kezdett kötetlenebbé válni, majd átadta a helyét az inkább impressziókon alapuló artikulálatlan motyogásnak. Többen fürödtek, mnég többen vedeltek, majd néhány nekikeseredett nőszemény elkezdett ringatózni az egyébként kötelességtudó, ám baszottul unott fejú DJ produkciójára.
Személy szerint meglepően jól bírtam a piát, komoly mennyiség vörösbor csúszott le. Aztán jöttek a dugi pálinkával, és azt talán nem kellett volna... Oldódtak a gátlások, na... először előadtam a YMCA teljes mozgáskultúra-repertoárját, aztán a kilencvenes évek elejének közkedvelt és könnyen megtanulható tánclépéseivel bolondítottam az ámuló közönséget, kisvártatva az évtized végének felejthető nevű zenekarának felejthetetlenül idióta koreográiájának bemutatásával söpörtem be a padlóig esett állakat. (Mekkora képzavar!!!! Hol a Fábri bácsi?!)
Ekkor már bent fakítottam a tánctérben -mondhatni ördöge voltam. Gyuri kificamította a lábát, én meg lambadáztam valakivel, de ezt csak elmesélésből tudom, mert  nemhogy a személy, a zene se rémlik.... Speciel abban a  pillanatban szerintem a kozák kardtáncot is eljártam volna, bármilyen zenére.
A fent említett pálinka hatására kitaláltuk, hogy a legjobb buli lesz ilyenkor jakuzzizni. Hárman mentünk, Herr Colos (Kolosnak hívják), meg Jucc. Colos úr hamar feladta (vagy nem akart gyertyatartót játszani, mi meg ketten orbitális mennyiségű bort gurítottunk le a vízben ülve. Közben bezárt minden, úh jártunk piát lopni a bárpulthoz, mindaddig míg a portás le nem buktatott... Ha figyelembe vesszük, hogy Jucc egy hatalmas, feszes mellű, feszes fenekű szőke csaj, talán nem kell ragoznom a folytatást... Mindenesetre reggel hétkor szálltunk ki a vízből, mert már fázott. Meg világos is volt.:D
Hazafelé legszívesebben aludtam volna, vagy legalább egy gyógysör..... de nem...
Egyszóval sikereült elérnem, hogy egy politoxikomán, de szórakoztató bolondnak tartson mindenki.

Idestova három hete szakítottam Andival.
Nem volt jó már nekem sem- mint azt a bejegyések tanúsították -  meg nem volt jó már neki sem.
Feljött egy este, láttam hogy hogy ebből beszéd lesz. Megbeszéltük, kinek mi nem jó, és miért. A csalódás az övé volt, a lelkiismeretfurdalás az enyém. Valahogy mindig úgy érzem hogy cserben hagyom. Nem csak őt, de most erre ne térjünk ki. Negyven éves, életében végre szerelmes volt, és nem sikerült. És aligha lesz ereje még egybe belevágni. Ez azért rámül. Szerencsére már nem a M-ban dolgozik, és egyre ritkábban látom az autót is. De pl a múltkor mellém parkolt, mikor megláttam a kocsit, mintha gyomorszájon vágtak volna...
Ha nem gondolok rá, akkor nagyon jó. Ha igen, akkor borzasztó rossz.
Hagyjuk inkább....

Üdvözlet mindenkinek!
(Ave Caesar, morituri salutant!)

Most épp van egy kis időn meló közben, át írok. Helyesebben rengeteg dolgom lenne, de mind olyan, hogy egyszerűen képtelen vagyok rávaenni magam hogy elkezdjem.
Úghyogy most bosszúból mindent megírok!

Nos, hosszabb kihagyás után, akkor ismét élménybeszámoló!
Emlékei szerint utoljára a horvátországi nyaralás (...) című fejezetnél hagytam abba. Azóta

történt egy-két dolog, ami külön-külön nem volt akkora horderejű, hogy  billentyűzetet

ragadjak, összességben azonban mindenképpen szükséges ahhoz a kívülálló is világos képet

alkothasson egyéniségem kibontakozásáról, mindennapjaim morzsolásáról és egyéb igen fontos,

személyemet érintő változásokról. (Tyüh, ezt megtanulni sem tudnám, nemhogy megint

leírni....)
Nos, inkább témákra bontom:

1 Meló: Alakítanak minket jól átfele, erre megpróbálunk a legkevesebb figyelmet fordítani,

mert ha a komolyn vennénk, akkor nem lenne időnk dolgozni. Nagyvezéri döntéssel Gyuri immár

nem a főnököm. A két - egyébként teljesen feleslegesen megbontott egységet most

egységesítették, és a másik brancs vezetője lett a főnök. A kis gonosz törpe. Gyugyó meg

megmaradt "értékesítési vezetőnek", azt hiszem ez a kissé eufemisztikus megfogalmazása a

kegyvesztettségnek. Szerintem egyáltalán nem bánja, mert kikészült a stressztől: vérnyomás,

szív, miegymás. Harminchat évesen. Azóta fut, nem zabál, leadtott nyolc kilót és emberi

formája van.
Kezd alakulni, hogy mit is kellene csinálnom, és szerintem menni is fog. Most épp kiküldenek

"terepre" mindenkit. Én eddig azt hittem, hogy az nem munka, hanm naplopás, úh nem tudtam

magam rávenni arra hogy mászkáljak. Na, mióta parancsba adták, azóta mászlákok. Ha kell két

egymást követő nap megyek Székesfehérvárra, ha az kell, én megyek. Mióta ezt lerendeztem

magamban, sokkal jobban érzem magam. Szintén szakítottam azzal a szokásommal, hogy azon

aggódom, hogy lesz-e és meddig munkahelyem. Ha nem lesz, keresek másikat. Leszarom. Nem

rossz hely, de akad más. És érdekes módon megszűnt az a pangás ami az idegeimre ment, most

már gyakorlatilag az van, hogy be kll osszam a melót, hogy a végére érjek. Kezdem élvezni...

Persze kezdődnek a személes konfliktusok, mert már nem fogadok mindent el azonnal,

fenntartás nélkül és azért ez szükl egy kis  ellenérzést azokban a kollégákban, akik évek

óta itt dolgoznak csak nem tudnak semmit....
2. Család:Hát Istennek megvannak teljes számban. Tesó vtt kocsit, miután az enéymet

használta és padkázott is vele egy jó. Nem gond, csak legalább kitakarította volna mikor

visszaadta...:D Beindult az új melója, egy darabig lesz kihívás az életben, a többieknek meg

nyugta tőle... Nagyik rendben, de most hétvégén haza kell menjek, mert rosz érzésem van.

Nemtudom, olyan balsejtelem-éle. Ne legyen igazam, de inkább megyek. Őök is megvannak,

jelenleg éppen Hévízen vizsgáltatják össze-vissza magukat. mindeg, menjenek, annál később

szűkülnek be nyugdíjasnak, márpedig az otthoni életmód amúgy sem sokban különbözött. A

faternak már biztos hogy prosztatarákja van, eddig csak az értékek nem voltak jók, most már

egy sorozatlövés-szerű endoszkópia ki is mutatta. Régebb óta tudtuk, hogy avalami nem

stimmel, de még annyira kicsi volt a kis genyó, hogy nem találták. Majd október elején

leülnek az onkológusok az urológusokkal, hogy mi lesz a legjobb- kemo, kés, vagy mi. Ők nem

izgulnak, vagy legalább nem mutatják- én izgulok, de nem mutatom.
3. Saci-ótó: A tesó által elkövetett padkázásból kifolyólag futóműállításra kellene vinni,

vagy felnishez, mert olyan ütést kapott, hogy látszik. Kicsit ráz a kormány, őleg alacson

seebesség és fordulatszámnál. Vezérműszíjjig még nem jutottam el, továbbra is rossz a jobb

hátsó ajtó központizár-behúzója, nyikorog a csomagtartó teleszkópja és nem lehet a világítás

magasságát állítani. Egyenlőre így marad, nincs lóvé javíttatni. Azért szépen beszélek vele,

 nehogy megsértődjön.
4. Morcos-motr: Na, azt hiszem, megint nem voltam magamnál mikorebbe belemásztam. Úgy

látszik,nekem kell a stressz... MIkor hazajöttünk HOrvátorságból, belebújt a seggembe a

bolha, nem nyugodtam amíg el nem hoztam ezt:

Mit kell tudni? Sor két henger,650 cm3, épített motor, harminc éves. Javítanivalók: Első

teleszkópokban gyak nincs olaj, csak rúgó. Emiatt kicsit  imbolygós a futása. A láncot

cserélni kelle, mert öreg, meg van nyúlva. Ilyen nyomatéknál nem is csoda, mert az van neki

hál' ISTENNEK... :D Viszont sürgős lenne a dolog, mivel láncvédő nincs rajta, úh ha egy

kövér gáznál megadja magát, szétveri a blokkot, és örülhetek ha nem tépi le a lábam. A

benzinfolyást, kuplungot már orvosoltam, de lehet hogy a rugót még cserélni kell, mert

elridegedett, azért olyan nehéz húzni. Index egyáltalán nincs rajta, azt együtt kell

beszerezni a visszapillantóval. Meg át kell nézni és kötni a vezetékeit, mert az egy dolog,

hogy ha nincs rajta a gyújtás, a lámpát akkor is tudom kapcsolni - ami valljuk meg elég

beteg dolog - de tegnap kiderült, hogy a menés meg a világítás nem nagyon megy együtt. Sőt.

Egyáltalán nem megy. Leszopja az aksit, aztán hali. Úh most délután mehetek vissza Keresztúr

elágazásig, mert odáig bírta...
Ennek ellenére bivaly gép, karakteres, szép, egyben van. A fenti dolgok konstrukciós

elbaszások, meg a gondozás hiánya. Viszonylag gyorsan helyrehozható. És itt a tél előttem.

Viszont a "törvényesítése"...Nna, az kaland volt.

*****CENSORED******

*****CENSORED******

*****CENSORED******

*****CENSORED******

5. Tankolás: Na, ez élmény volt ám a javából! Nem sokat tudok írni ról, csak ennyit 36 tonna,

38.000 cm3, 50km/h... Fényképek vannak, videót is csináltunk, valaki valahova felvette, még nem jutottam el hogy megnézzem... Rövid lett, mert nem tudtuk máshogy...

6.Magánélet: Nabazz.... Intenzíven erőlködtem egy váltáson, de egy tetves randit se nagyon

tudtam összehozni. Bezzeg A. meg szerintem megint belémszeretett. Mert hogy törődök, meg

kedves, és milyen jó most velem. Meg menntünk nyaralni, meg ott vagyok, meg minden. Faszom.

Én éppen lezárnám a kapcsolatot, erre kezdhetem előlről. Persze én vagyok a töcs (mi a Tina

Magazin férfi-párja? Töcs...), Minek vagyok kedves meg segítőkész olyan emberrel aki

megérdemli?! HJa és nincs más aki segítsen neki. Elkezdte szombaton, hogy beszélnünk

kellene, emrt nem tudja hogyan viszonyuljon. A legjobb időpontban. Este bulizni akartunk, jó

alapozás lett volna. Ráadásul hihetetlen érzékkel keresztbeszervezett egy keddi lehetséges

randit. Tuti megérezte! A nyakamat rá. Szóval bezséltem össze-vissza, és most

lelkismeret-furdalásom van. Én már szeretném ezt befejezni. Most már nem csak ésszel, az

érzelmeim is ott tartanak. Erre visszahódítom. Én fasz!!!! Szóval a közeljövőben megint

kinéz egy trutymós beszélgetés, amihez semmi kedvem nincs, viszont már ehhez se nagyon. Azt

már nem is mondom, hogy itt volt egy német pasi egy hétig, akit kinéztek neki a németországi

barátnői, éss Petrát hazahozta, úgy is mint alkalom. Konkrétan le voltam tagadva, még a

kocsmából is bújva kellett távoznom. Kicsit bebaszott. De úgy voltam vele, hogy nincs jogom

beleszólni. Ááááá, a f***om kivan a magán életemmel. Nem is gondolok inkább rá!

Terv szerint csütörtökön hajnalban, kettokor indultunk volna.

Volna.

Elotte persze, hogy azért semmi ne legyen egyszeru, megtérdelt a mosógépem. Jött, hogy venni kell. Aztán mondták, hogy kb tizesbol meg lehet csináltatni. És lon. Felhívtam a szerelot, bekérte a számot, kedd este jön. Jött. elírt egy számot, rossz alkatrészt hozott. Jön holnap. Jó. igaz, hogy akkor aludtam volna, de sebaj.

Jött szerda este is. Akkor már jó alkatrészt hozott, betette, 9500. Fasza, nálam csak 7000 van. Irány az automata, fizet. Össz-vissz vagy három órát tudtam aludni, úh kisebb nyuglodés után úgy döntöttünk hogy elindulunk inkább. Benézünk elotte a Tescoba pár dolog még kell. Nem kellett. Rájöttünk, hogy éjfélkor bezár a Tesco is, tekintettel augusztus 20ra. Tehát irány a pálya, indulás. Felemás érzésem volt, úgy beszéltük, hogy felváltva vezetünk, de eleinte nem voltam fáradt, a vége meg olyan zergebasztató ösvényeken  volt, hogy inkább nem adtam át a kormányt. Andi még utasként is rosszul volt, a volánnál tuti beparázott volna. Nekem egyáltalán nem volt gond, igaz Fuzine után már tényleg izgi volt szerpentin. Lefelé.... Foleg, hogy a Saci a tesómnál van, úgyhogy az Ignissel mentünk, amire meg nagyon ráférne már egy fékbetét-csere. Esetleg egy féktárcsa is... Még szerencse hogy én kimondottan szeretek ilyen helyeken vezetni.

MIndenesetre megérkeztünk, épségben. Egyszer kellett csak útbaigazítást kérni, mert nagyon hegyek voltak és nagyon nem abba az irányba mentünk. De aztán mégis, csak türelmetlen voltam:D Andi navigátorként használhatatlan, mert valószínuleg egy Burda-szabásmintán hamarabb eligazodott volna.... Tapasztalatom szerint tíz nőből kilenc így van vele. Nem jártak ezek földrajzórán?!

A kemping valami csúcs volt. Nem hogy wc-papír volt, hanem melegvíz is! Este is! Szédületes... És teljesen igényes, kultúrált, ami kell....

Kicsit korán érkeztünk, kb fél hétre lent voltunk, a kemping meg nyolckor nyitott. Eloször persze rögtön lementünk a partra, mert....mert....csak! Mélyet beleszívtam a levegobe, tizenkét éve voltam tengernél, az is az Atlanti óceán volt-

- Hmmm... a tenger illata....!

- Szívem, ez a kuka a hátad mögött!

Istenem... hal volt benne, az tuti...

Kocsival be, sátrat fel, le a partra. Innentol kezdve visszonylag kevés mesélnivaló van. A víz csodás volt, matracon kimondottan fergetes, a part köves, de legalább nem léptek a szánkba. Persze ment egy kis vita, hogy azt mondtam ne hozzunk semmit, mert minden olyan árban van mint nálunk, bezzeg de jó hogy hozott kávét, meg mi mindent kelltt volna még, kot-kot-kot-kotkodács...

Egy ido után közöltem Andival, hogy egyrészt nem az ujjamból szoptam ki, tehát ha nem így van, akkor nekem is rosszat mondtak. Másrészt szereztem kempinget, intéztem minden ügyet, levezettem az utat, tehát ha még egyszer a szememre hányja hogy azt mondtam hogy ne hozzunk két köbméter kaját, akkor belevágom a vízbe. Esetleg egy bokorba ha már úszni nem tud. Na, erre lett egy kis csend.

Pénteken lementünk Baskába, ami a sziget másik felén lévo kis falu. A foút tényleg szuper, bent aztán a faluban kezdodtek a gondok... Szuk, kis kanyargós utcák, és menet közben egyszer csak szembejött egy házfal. A sávban. De teljesen elfoglalta. Kiderült hogy egy templom, ami már megvolt mikor az utat aszfaltozták. Hja kérem, csak érkezési sorrendben, olyat még nem baszott Núbia Fekete Oroszlánja, hogy egy út miatt templomot bontsanak....:D

A part gyönyöru volt, nagy sziklák, kristálytiszta víz....

Kilyukasztottuk a gumimatracot, összeszurkáltuikl a seggünket és feltörtük a lábunkat, Mindezekre elég volt cca 20 perc, aztán inkább kerestünk egy másik strandot. Nem voltak nagy sziklák, de némileg konfortosabb volt.

Utolsó este csavargtunk egy nagyot a régi belvárosban, gyönyöru kis város. Persze nem fényképeztem, hiába vittem gépet, de mindig a sátorban felejtettem. Szerintem elszoktam már tole. Kajáltunk egy nagyot, aztán a viharos ereju szél elol menekülés a sátorba. Hál' Istennek nem esett. Persze nem lett volna az igazi, ha nem hívogatják Andit állandóan. Bevállalt egy lakás berendezését, erre kitalálták, hogy találtak albérlot, és már hétfon költözne... Innentol sík ideg volt, míg abba nem hagyattam vele. Megígértem, hogy vasárnap este összerakom azt a nyomorult szekrényt, és megoldunk mindent. Nem veszünk eloleget a córeszre. Visszafelé eseménytelen volt az út, azt leszámítva, hogy a Balatontól Fehérvárig lépésben mentünk, uténa meg Érdnél megszólalt a telefonja a csomagtartóban, erre felpattant az ulésrol, hátramászott, és telefonyált. Suru forgalomban, 120-as tempónál, ötszáz kilométer vezetés után. És nem értette hiogy miért vagyok mérges. Majd a frász tört ki. aztán persze belátta. Le kellett baszni, ennyi.

Persze volt nyuglodés hogy nekem biztos nincs is kedvem menni, meg nyugös leszek, meg minden. Az elején leállítottam, aztán meg kellemesen csalódott, úgyhogy a végén még meg is dicsért, hogy nem erre számított. Meg hogy milyen jó volt, hogy intéztem mindent, o meg csak csinálta amit mondtam... Fura. Még mindig beleesek abba a csapdába, hogy határozottnak és talpraesettnek tunik. De hát nem.

Szóval vasárnap este még volt egy szerkényszerelés. Mondjuk amikor kibökte, hogy van még egy kicsit is, akkor nem mert rám nézni. Jól is tette. Persze nem lett volna nagy ügy, csak jöttek a tulaj szülei, akik "segítettek". Mit mondjak, egy rakás hétévessel jobban jártam volna.... :D A végén már annyira fáradt voltam, és idegesítettek, hogy egyszer csak elszállt a fáradság is meg az idegesség is, és már csak röhögtem mindenen.

Hazamentünk, foztem egy kis vacsit, és alvászat.

Istenem, de jó volt, nem gumimatracon aludni.......!!!!!!!!!!

Ilyenkor szokták írni, hogy reloaded, avagy újratöltve. Hát, töltés az volt, de valahogy ilyenkor mindig lemerülve érzem magam. Ez már évek óta így megy, hát fel sem tűnik. Megszokottá vált.
Szóval véget rét idén is a Hegyalja Fesztivál. Nem is akartam már menni idén, de aztán megint lett ingyenjegy, meg azok a szemrehányó pillantások, amiket a stábtól kaptam... Inkább nem kockáztattam a többrendbenbeli becsületsértést. Azért az évek teltével szépen alakult az elfoglalság is. Ma már az a szintű alkoholmámor ami annak idején még napirenden volt, szinte elképzelhetetlen. Májügyileg is, meg kedvügyileg is. Valahogy már nem szórakoztat hogy minél keményebben beb***ak. Ezért napjában csak egyszer rúgtunk be.Négyen voltunk mint évek óta, Szasza, Blanka, meg Marczi. Blanka meg van asszonyosodva, testben és lélekben is. Sajnos. Szasza meg hozzáidomult, Úh olyan volt mintha a szüleimmel bóklásztam volna. De hát nagyon szeretem őket, ez kicsit kárpótolt érte. Gyakorlatilag egészből az maradt meg, hogy egész nep a strandon fetrengtünk,  jórészt az árnyékban, leégés, napszúrás és hirtelen mocskosleittasodás mocskos esetét elkerülendő. Néha azért hiba csúszott a számításba... Szerdán mindjárt be is futottak Jancsáék, úh mmég lendületből sikerült bepálinkázni/sörözni, úh a végén Gagával a srandrádióra keringőztünk a gyöpön. Tündéri csaj, egyetlen hajszál választott el hogy belehabarodjak.. Rég volt ilyen, jó érzés volt. Na, szóval Baywach-rohanás a vízbe, sör-fürdés-pálinka-fürdés, a legjobb nap volt. A másnap már nem annyira. A csütörtökről nem sok mondanivaló van. Ja, de. Találkoztam Orsival, akivel a várakozások ellenére egész jót beszélgettünk. Persze a a kínos témákát messzire kerültük, de azért mégis. Ahhoz képest hogy tavaly még ott tartottunk, hogy semmiről nem tudtunk beszélni, meg nem is akartunk... MOst meg rögtön jókat dumáltunk,nála aludtam, maszírozás, dorombolás. Tovább nem mentünk, mert egyrészt bealudtunk, másrészt azért tisztázatlanok a magánéleti viszonyok, harmadrészt meg nagyon össze van szakadva. Ilyen soványnak még nem is láttam. Gyakorlatilag csak a feje maradt meg. Ja, nem ez még kedden volt.
Akkor mégis fekete lyuk a csütörtök... Pénteken sikerült Bubuékkal is összefutni. Háááát, talán nem kellett volna... pillanatokon belül bepálinkáztunk, ami még nem lett volna baj, de megfújtuk a trombitát is... Na, ekkor léptem át a Csillagkapun. Három perc után eljutottam abba a állapotba, mikor kinéztem magamnak a társaság legnagyobb tagját, és elkezdtem követni a pólójának a fehér közepét. Közben azon kuncogtam, hogy kísértetiesen emlékeztet a szarvasok fenékfoltjára, ami ugye funkcionálisan ugyanaz: futás közben könnyebben követi a csemete... Egyfolytában szorongtam hogy elveszítenek, és soha többé nem talál rám senki :) Nagyon-nagyon régen volt, hogy a konkrétan a térérzekélésem is elvesztettem- akármilyen részeg voltam, azt azért pontosan tudtam hol vagyok. Na, most nem. Mondhatni új dimenziók nyíltak meg előttem: széltében, hosszában. Aztán Bubu összeveszett a barátnőjével, és ezzel fújtak is a bulinak. Mindenki szétszéledt, és meg elkezdtem hangosan motyogni, hogy én mostan el vagyok veszve, és a kurva sok ember közül aki a bütykömet tapossa, egyik se fog megtalálni. Aztán szipogva elbattyogtam a sátorba (még csak meg sem botlottam egy cövekben sem, ez azért nem semm!) beestem a sátorba és... Ja, persze itt volt Adél is, az elején közölte, hogy most van pasija, úh sajna nem fogom tudni levenni a lábáról. Talán. Nabazz, ez aztán az állhatatosság mintapéldája.. ;) Nem mintha egyébként bármikor is sikerült volna... Persze hogy nem, merthogy egyrészt ő volt az első aki elveszített, másrészt én meg vagyok átkozva. Nekem Hegyalján nincs csajozás. Ha megfeszülök se. Úh már nem is nagyon feszülök. Pontosabban de, csak koncentrált testtájon és eredmény nélkül. Mondjuk az durva volt: olyan jó csajok voltak, hogy csak kapkodtam a fejem- ezért péntek tájában már nem is mertem hanyattfekve aludni a strandon, mert olyan álmaim voltak, hogy mindenki azt hitte volna hogy felhúzták a viharjelző zászlót. Egyébként idén is Malacka volt a kisboltban, de most ment férjhez három hónapja. Szóval erről is lecsúsztam:) Pénteken beütött a córesz... felhívtál Marczit, hogy a faterja infarktust kapott Salzburgban. Tizenöt percig volt oxigén nélkül. Úgy sírtam mint a szopos malac. Hiába, szeretem ezt az egész kusza családot, Palyit meg főleg. Marczi se nagyon tudott mit csinálni, telefonált, telefonált, aztán a sokktól meg a pálinkától amit Palyi egészségére ittunk elaludt. Másnap reggel ment haza. Mostanára talán már biztatónak mondhatóak a hírek. De nyugodt csak akkor leszek ha ha magához tér...
A szombat már a levezetés napja volt. Persze mi is megkaptuk a vihart, meg ami vele jár. Az ominózus agusztus 20. óta a rendezvényszervező felelőssége ha valakinek baja van ilyenkor, úh sokáig úgy volt hogy bezárják a fesztivált. Egy csomó ember összeszedte a cuccát és hazament. Amatőrök... Három évvel ezelőt Asian Dub Foundation koncerten nagyobb vihar volt, és olyan buliban azóta sem voltam mint az. Mindenki leszarta az esőt, a villámokat... Mi annyit tudtunk tenni, hogy ne verje el a jég a kocsit, hogy a parkolóban található összes kaszált szénát összeszedtük és a kocsiból gyakorlatilag egy negy szénaboglyát csináltunk. Mondjuk jég nem volt, de ahogy másnap az eső után kinézett a járgány...?! Aztán persze kialakult az este is, kicsit elkésve, kicsit összekuszálva, de szépen. A brutál az volt, hogy Jancsa meg Gaga végig pultozott, mondták hogy négykor végeznek, menjünk. Én mentem. Igaz, fel kellett húzni az óránat, de mentem. Nyolcig b***tuk a rezet a sátorban azzal a céllal, hogy vigyázni kell a készletre. Ez annak fényében volt furcsa, hogy gyakorlatilag mindent eladtak... Persze bontatlan volt még valamennyi, de sajnos ahhoz mi sem fértünk hozzá. Így esett, hogy másik sátorból hoztuk a piát. Nyolcra már megint tajt siker voltam, de istenem milyen jókat röhögtünk...! Utána még a kisboltban vettünk sört, és leültünk a sátor elé kajálni. Jaj, Szűzanyám, de jó volt... rég éreztem magam ilyen jól mint velük...
Hazafelé Szasza vezetett, mert én totál alkalmatlan voltam ilyen összetett műveletekre. Meg persze a rend éber őrei sem respektálták volna az alacsony vérszintemet... Otthon engedtem egy kád vizet, amiből 5 perc után ugrottam ki, még éppen megelőzve az agyvérzést... Kis kaja, kis pihi, irány Pest. Füzesabonynál felvettem egy stopost, szerencsétlen reggel ötkor indult Miskolcról. Azt hittem fesztiválozó, de nem. Munkanélküli hajléktalan.Amúgy nem látszott a srácon. Vagy mi néztünk ki úgy....?  Mindegy, felhoztam a Városligetig, nekiadtam a maradék konzervemet, meg egy ásványvizet. Többet nem tudtam tenni érte. Nem irígylem szerencsétlent...
Na, most ennyi, holnap folytatom ha eszembe jut még valami.
Ja, tegnap beszéltem Andival. Csütörtökre vártam haza Németből, de lehet hogy aug 14.ig maradni fog... El vagyok hagyatva...

Esmét itten!

Nagy meglepetés, mi? Nekem is.
Mi is történt azóta? Sok minden, és semmi különös. Nem tudom hogy mitől, de egy időben teljesen leeresztettem. Meló után hazamentem, és ledőltem. Éjjel felébredtem, sertepertéltem kicsit és visszaaludtam. Ennek dacára másnap fáradtan ébredtem. Tiszta retard... aztán elegem lett belőle, elkezdtem megint mozogni, ez kicsit segített.. Mondták, azért nem ártana  csinálni egy vérvételt,hátha vérszegény vagyok. Bebaszna...
Amint írtam, Edével szakítottam. Miután kicserélték a gyújtás fix részét, ugyanúgy nem ment. De egyáltalán nem... Próbáltam még szerelőt szerezni, de nem vállalta senki. Úh vettem egy multimétert és kimértem hogy mi a bibi. én. A műszaki genie. A gyújtásrelé volt a ludas. Bontóból szereztem, a műszerrel együtt volt 6000 királyi magyar pengőforint. A javítást 5000 Ft/óra díjjal vállalták volna. Anyád. Utána szereztem még kapcsolási rajzot, a lámpa körüli indolokatlan akufogyás miatt, de azt már nem csináltam meg. Feltettem a netre és egy hét alatt elvitték. Meggyászoltam ahogy illik, megbántam ahogy illik. Utána indult a prozsé, hogy pótolni. intéztem egy gyönyört Debrecenben, hitelt is intéztek volna rá, de a végén letettem róla. Ha megveszem, annyi lett volna a törlesztő, hogy nem tudom használni... Aztán gondolkodtam egy áthidaló megoldásban, de azzal meg ugyanott vagyok mint Edével. Így letettem róla. Majd jövőre. Addig spórolni kéne, de abban meg sose voltam jó... Nemtom mi lesz.
Másik ok, hogy  inkább a Sacit hozom fel, legalább az legyen mintaszerű. Hát.... nehéz lesz.
MOst csináltattam meg a légkondit, hűtőcserével, töltéssel, munkdíjjal 40e. Illene vezérműszíjat cserélni, az 30+munkadíj. De ami odabasz, hogy a katalizátor is megtérdelt, az csörög a kocsi alján. Az is 30+munkadíj, lejobb esetben. A gyári, az 100 fölött kezdődik. ráadásul augusztusban műszakiztatni kell. Szóval ott vagyok lassan, mintha egy drágábbat vettem volna. Bár
De legalább már hideg van benne.
Múlt hétvégén. hajdúszoboszló voltam, családi happening, édsanyám 60 éves. Hurrá. Tök jó fürdőhelyre menni, amikor középfülgyulladása van az embernek, mert vízbe nem mehet, de az antibiotikum miatt inni se lehet. Anyám rágta a fülem hogy a nővérem milyen, Éva rágta a fülem hogy anyánk milyen, én meg csak ültem bambaán és néztrem kia fejemből. Még szerencse, hogy a felét nem értettem, mert be volt dugulva a fülem...
Egyébként hogy emeletes legyen az esemény,most lett bemutatva a tesó pasija is. Feri, a szerencsétlen, csendesen kérődző, igen jámbor fajta. De kell is. A családhoz is, meg külön a tesóhoz is. Néha még velem ilyan hangon beszél, hogy két nap alatt a falnak zavarnám, de úgy látom mással is így van. Kezdem érteni hogy a fater már nem is figyel a külvilágra. szerintem sokat adna az én süketségemért...
Mindenesetre - egyéb lehetőség híján- erre a hétvégére lett ütemezve a festés a nagyinál. Úh jövő hétre szabi kivesz, hétvégén-hét elején festés, utána Tokaj.
Már nem sokkedvem van hozzá, de egyrészt ingyen van a jegy, másrészt olyan pillantásokat kaptam amikor ezt megemlítettem, hogy inkább nem feszegettem, ezt a témát. Arra készülök, hogy ivűs helyett inkább lyan klasszikusabb nyaralás-feelinget adok a dolognak. Egyébként meg a koncerteket is unom már. Amit érdemes azt láttam már, amit meg nm, arra neem is vagyok kíváncsi. Esetleg csajozni kellene, de az ilyenkor nem szokott menni... Ja, máskor se, köszi.
Na. Nem voltam hosszú, de legalább se érdekes, se humoros. Úgy kell nektek.

Megint kihagytam egy csomó időt. Így megy ez. Szakaszosan mint a négyes metró.
Szóval államvizsgáztam. Nagy élmény volt, na. Kedden, 26-án. Péntektől már szabin voltam, elvileg tanultam. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert olyan ideges lettem, hogy gyakorlatilag egy teljes tavaszi nagytakarítást végigvertem a lakáson. Függönymosás, csere, ablakpucolás, és társai. A végén már nagyon kétségbe voltam esve, hogy nem haladok, de hát Istenem. Nem mondjuk vissza, hátha sikerül. Végig jegyzetből tanultam, mert valszeg az összefüggésekre kíváncsiak. Persze hogy a törvényszöveget kérdezték... Szar élmény volt, kijöttem egy kettessel, meg egy kisebbfajta lelkibetegséggel. Nem is az eredmény, hanem úgy en block az egész miatt. Lett egy papírom. És? Mi változik? A téma továbbra sem érdekel, és ami a legbosszantóbb, hogy megint nem tettem oda magam, nem hoztam ki magamból a maximumot. És ez nagyon szar. Nem tudom hogy képes vagyok-e még rá. Mert ha nem, akkor vegetálás lesz elvtársak!
Ja, meg azért persze vannak mások is: pl. Mikor legutóbb otthon voltam, a Kistetves már annyira szar volt, hogy az kész... Illetve nem is, csak valami olyan furcsa remegés terjedt a padlólemezen keresztül a lábamba, hogy megérzésem támadt: vagy a futóművem, vagy a teljes motor fog elszállni igen rövid időn belül....
Szóval egy héten belül lejártam egy autókereskedőt, kinéztem egy Ford Fókuszt és megvettem. Kicsit szokatlan volt.... pl. nem találtam az üléstávolság állítását, aztán lett egy tekerős kar, ami segített. mondjuk az se az volt, de működött. (Persze végül meglett az, csak az ülés másik oldalán volt). Aztán az ablaktörlő.. az másik mese. Megpróbáltam lemosni az első szélvédőt... Megnyomtam a gombot, erre elkezdte csóválni a farkát és lefosta magát. Vagyis bekapcsolt a hátsó ablaktörlő és mosó. Elvittem zöldkártyát csinálni, átíratni. Vazze, ez nem volt benne a költségkeretben... Meg az államvizsga hatvan rugója se. Úh ha nincs a Gyöngyi-bank, akkor szarban lettem volna. Most morfondírozhatok, hogyan adom vissza a százhatvanat...
Vissza a kocsira: kiderült, hogy cserélni kell az első féktárcsákat. gondoltam, no problem, hajrá. Harmincezer. Anyád.... Közeleg a csőd. Kiderült, hogy a hátsó ajtót nem húzza be a központi zár. Elvittem szerelőhöz, csak annyit mondott, hogy ő ezt nem érti, vigyem a Fordosokhoz. Már bele se gondolok, ez mit jelent. Azért a légkondit fel kéne tölteni, oda azért elvittem.  Mondták, hogy szuper légkondim van, tényleg. Nagyon jó. Csak a hűtő lyukas, a törés miatt. Az viszont újonnan 45-50eFt... Anyám borogass. Nem baj, majd télre lesz légkondi... Ja, meg nem a hűtő zörög alapjáraton, hanem a katalizátor, meg a középső dog kukás. Jézus... Mondjuk, hogy a zöldkártyán hogyan mértek jó értéket katalizátor nélkül, azt ne is feszegessük.
Mindegy. Hétvégén Pünkösd lévén hazamentem, pünkölni. Úgy volt, hogy Ede indul. Örültem! Szombaton hazamentem, futok hozzá, nem indul. El voltam keseredve. Vasárnap se indult. Le voltam törtve mint a bili füle. Azért töltöttem az aksira egy kis vizet, feltettem töltőre, hátha. Hétfőn- mit ad Isten, pöccre!!!! No, le se mertem nagyon állítani, cucc össze, fatert kitéptem az ágyból, gyere utánam a kocsival, megyünk Pestre! Ment mint a kisangyal! Bátonyterenyénél  megálltam tankolni, na, ott már azért nem szerette annyira. Inkább betoltam. Azt képzelni lehet ahogy bakancs-három zokni-jégeralsó-farmer-esőnadrág-vastag pulóver-bőrkabát-esőruha-bukósisak kombóban rohanva tolok egy két és fél mázsás motort, majd egy könnyed szökkenéssel női lovaglótartásban rápattanok és üvöltő motorral elrobogok. Szóval lehetőleg egy seggel levertem a a maradék száz kilométert, és egyenesen a szerelő elé parkoltam. Ő ugyan mit sem tudott róla hogy jövök, de oda se neki... Másnap visszamentem, láttam  kiírást, hogy szerdán nyit. Frankó...  Másnap reggel vissza, azzal nyitott, hogy június 20ig be van táblázva. Na, könnycseppek a szemben gyűltek, enyhe szájremegtetés, és nagy duzzogva mondta hogy vigyem be. Hurrá! Délután hívott is, hogy megvan a hiba, a gyújtás fix részén az egyik saru meg van ütve. Kicseréli, van is alkatrésze. 30ezer. Francba! Mindegy, tegye. Egyébként rájöttem, hogy olyan hülye vagyok, ha nekem azt mondják, hogy azért nem megy, mert a a stücni nem bráfol és a bigyót ki kell cserélni, én simán elhiszem. De a lényeg, hogy pöccre indult! Tényleg! Nekem is! Hazamentem, boldogság! Tegnap gondoltam este megyek egy kört. Indult? Nem indult. A durva anyját... Indítom -hütyütyü.... Indítom -hütyütyütyü... Indítom- semmi. Semmi... semmi.. Ma vettem egy új aksit bele, ez az utolsó költség amit hajlandó vagyok rááldozni. Megy a picsába, eladom. Venni kéne egy másikat, de úgy lenulláztam magam, hogy kész. Most már elegem van. Az M5-ös sztori, a szülinapi cserbenhagyás, meg ez... Na meg az anyagi vonzat. Egyszerűen  fáj. Becsapottnak, cserbenhagyottnak érzem magam. Ede megint megcsalt... Soha többé nem bízok meg benne.

A Kegyelmes Úr hatalmas mutatóujja ismt gyarló féregként nyomott a porba.
Ennek ugyan semmi köze a mondanivalóhoz, de nyitásnak hangulatkeltő.
A hétvége ismét a dicsértes, ám tökéletesen meddő optimizmus jegyében telt. Pénteken leléptem jó hamar, rövid pakolás és irány Surány Miskolc. A Kistetves teljesen aranyos volt, ment mint gp, csak jó sokat evett. Egészségére!
Azért Miskolc, merthogy Miskolci Egyetemi Napok című rendezvény tartott folyamatos fennforgás szocialista iparunk hajdani fellegvárában. Ez a felsőoktatási hallgatók körében permanens alkoholmámoros randalírozást jelent, amire bármely valamire való medreszében örök élte szóló kitaszító fatva járna. (Ennek sincs köze, csak fitogtatok. Műveltséget.)
Hogy komplikáltabb legyen, nem is közvetlenül az egyetemvárosba kellett menni, hanem Tapolca mellé-mögé, kerti partival nyitni. Szasza navigált. Na, szerencse hogy nem hajósnemzet gyermekeként látta meg a napvilágot, mert gyanítom hogy pubertás kora előtt nyomtalanult eltűnt volna e siralomvölgyből. Hullámsírban. A lényeg az, hogy sikerült olyan zergeb**tató ösvényeken tévelyegnem, hogy ha lett volna lengéscsillapítóm, már nem lenne.
A kerti parti aranyos volt, bár voltak értelmezési viták a sütés mibenlétéről, kezdetéről, felelőséről, illetve végéről, de ennyi már igazán belefér. Persze én már rohadtul mentem volna, de a sok ólomseggű sehogy nem bírt megindulni... Lényeg a lényeg, némi gin-tonic után visszavezettem az egyetemre, és kezdetét vette a happening. Öt percen belül a nyakamba ugrott egy fél-ismerős putnoki leányka, akivel megegyeztünk, hogy szétnézek, összefutunk, és megiszunk egy sört. Nna, ez volt a hiba. Ott helyszínen girincre kellett volna vágni, vagy legalább nem elveszíteni szeme elől. Soha többé nem láttam. Összefutottam viszont H-vel, aki lelkes volt, de józanul igencsak rút. Sőt. Nagyon. Le is lombozódtam. Szaszáék közben eltűntek mint szürke szamár a ködben. Azért volt egy Mystery Gang koncert ami megülötte az élvezhetőség mértékét. Alulról. Szegények nem egy félig üres betongalériában érvényesülnek a legjobban. Pedig megpróbáltak mindent: bőgőn állás, jó számok, minden. De egy harmadik napos fesztiválközönséghez ez nem elég ütős. Egy darabig még beszélgettem a már igen csúnyává avanzsált leányzóval, aztán kódorogtam egy darabig. Ismerőst egyet találtam, felejthető. Az a baj hogy már idegesít a tömeg, a lökdösődés, meg mindent halottam már. Zenét is, dumát is... Inkább mentem aludni. Kezdetben lealmoztam a földre, de ehhez már a gerincem és vesém sem ideális, aztán felmentem az ágyra. Öten aludtunk két ágyon, nekem jutott cca 25 cm..
Reggel össszeszedtük magunkat, irány haza. Neki akartam állni motort szerelni, de valahogy elcsúsztam vele. Délután kezdtem, fater jött "segíteni". Miután közölte, hogy a gyertyát nem úgy kell kitekerni, és ezen felül gondterhelt arccal nézegett és tapogatta a motort, nem sokat tudott segíteni. Babráltam vele egy darabig, eredmény nélkül. Olyan mintha a szikra nem robbantana, mert egy henger se böffen fel. De szikra van. Egy "szaki" ajánlotta, hogy benedvesedhetett a gyújtáselosztó szárogassam. Szárogattam. Hajszárítóval. Fél órát. Semmi. Viszont hiába indítózom, a kipufogónál se érezni benzinszagot. Olyan érzésem van, mintha nem jutbna el a benzin a karburátoból a hengerig. De hogy a felébe? Négy külön karbi van, hát egy csak kéne?! Nem értem.
Eltoltuk a szakihoz, igaz hogy inkább Simsont meg fűnyírót javít, de nem sok választásom van. Addig marad a három ütem:szív- szuszog- baszik elindulni.
Abszolute meglepő volt, hogy otthon azzal fogadtak, hogy megmaradt egy csomó pia a szülinapi buliból és most vigyem el. Hogy' nem itták meg?! Hiába, öregszenek. Régebben ilyen nem lett volna. Mentségükre legyen mondva, azért a házi pálinkára rájártak egy kicsit.... Szóval valamikor kell egy after-házibulit tartani, mert ha egyedül esek neki, akkor végem.
Másnap még ebéd, szunya- jól bealudtam- utána el tesóhoz. Ültettünk egy kis virágot, panaszkodott. Szerencsétlen. Rájár a rúd nagyon. A pasijának gyakorlatilag üszkösödik a lába, és egyébként az orvosok miatt. Ráesett a bokájára, (120 kg). a doki azt mondta nincs törés, borogassa. Frászt nem volt törés. Sarokcsont két helyen is. Rádasul a bokai rész olyan nyomást kapott, hogy a szövetek elkezdtek elhalni. Ez másfél éve. Persze a faszi is hülye, hogy ennyi idő alatt nem tűnt fel hogy nem javul... És bokaprotkó nem válik be... Tesó állása katasztrofális, vége llesz ennek is. De akkor meg miből élnek, meg kórházaznak? Ja a kocsi is céges...
Kibeszélgettük magunkat, igeadta a szülinapiajándékomt. Kértem tőle egy alap digit fényképezőgépet. Azt kérdezte egyenlőre elég -e az övék. Az. Szegény... Nem digit, csak egy kijelző van rajta.... Tekecses filmes... Nem szóltam, van baja elég. Aztán  üzesabonynál rájöttem, hogy otthagytam a telefonomat, úh irány vissza. Addigra elmentek valami forrásra vízárt (locsolni), én meg szépen hallgattam a zenét a kocsiban és megettem a tőle kapott rántott húsokat.  Vissza Pest, pakolás, cuccolás. Ettem kicsit, pohár bor, James Bond... Feketeség...
Megjött a behívóm, 26-án aállvizsgázom. Üveges tót és hanyattesés... De muszáj.
Szóval így végiggondolva bár nem sok jó történt,. legalábbb kalandos volt.

Morfondír van elvtársak!
Komoly, elmélyült, tréfát nem ismerő morfondír....
Valahogy úgy érzem, komoly törés van a valósághoz való viszonyomban. Napok/hetek óta semmi értelmeset nem csinálok, és ez igazán nem is izgat. Sehol se vagyok szakmailag, munkám gyakorlatilag nincs, amit van az napi egy órában elintézhető lenne. De azt is lepattintom, vagy átküldöm másnak. És megcsinálják vazze! :D
Pillanatonként őrületes harcot vív bennem a lekiismeret, és a dolgokhoz való közönyöm, az atespedt, ólmos nehézség amivel az elvégzendő feladatokat szemlélem. Eddig a lelkiismeret áll bukóra.
Azért ez aggasztó. Főleg a II NAgy Gazdasági Világválság idején. De konkrétan beleszarok. Egyenlőre nem akarnak kirúgni (tudtommal) úh lebzselés van. A kérdés viszont az, hogy mitől van ez bennem? Gyűjtsünk okokat:
- Ambícióhiány
- Érdektelenség
- Szellemi(?), testi (?) fáradság.
De mitől jönnek ezek? A rendezetlen magánéletem miatt? Ennyire padlóra vágna? Nesze neked machizmo...
Tegnap pl. egy-másfél órát dolgoztam, és utána qrvára elkezdtem unatkozni... Sehova nem kellett menni, és bár kereshettem volna tanulnivalót, nem tettem. Ehhez képest azzal az indokkal, hogy most hívtak hogy mert megint ázik a lakás, leléptem. Persze szó sem volt ilyesmiről, csak nagyyon szenvedtem benn. Hazazúztam, pihiztem, teljesen feleslegesen és indokolatlanul megettem a túrós tészta maradékát, elolvastam a könyvből hátra lévő cca száz oldalt és elindultam shoppingolni. Bolgodsághormon, na. Pasiknál is van ilyen... Sokkal drágább mint a csoki, de legalább nem hizlal.
Irány az IKEA, kb öt perccel mellőztem el Andit, a hugával még találkoztam.... Érdekes lett volna, főleg a két nappal ezelőtti kiborulás fényében. Kis párna a székekre, törülközőtartó, wc-papír tartó, fürdőszobaszőnyeg, és egy polc! Kitaláltam ui, hogy a zongora fölé kell egy polc kottáknak, miegymás, mert széjjel szana van az egész lakásban és ez nem helyes.
Mi tagadás, nem jött egy tizesből, de egyszer élünk...
Aztán irány a Tesó, ahol inkább szerszámokat vettem, mint kaját, és persze nem tudtam ellenállni egy kék kapucnis felsőnek sem, bár arra valóban kevés szükségem van. Főleg így nyár előtt. De akkor is kellett! Megláttam, és kész! Viszont nem vettem citromlevet, hagymát, és egy-két fontos dolgot. C'est la vie...
Osonás haza, majd megszakadtam a cuccuok alatt, és már előre láttam, hogy az egész egy nagy kupit alkotva napokig ott fog hemperegni. És NEM!
Párna a helyén, összes cucc felfúrva, sőt a dr House alatt nekiálltam vasalni is! több köbmáter inggel sikerült végeznem, igaz, az egyik kéknél inkább a kuka-prodzsekt mellett döntöttem. Mentségemre szóüljon, hogy már egyetemen is hordtam...
A hatékonyságban segítségemre volt cca 3 dl vörösbor, amleynek egivása már nem tűrt halasztást, tekintve hogy a hűtőben kezdett kicsit pimpósodni. Mivel szimultán fogyasztottam egy nagy bögre tejekávéval, felkészültem a kataklizmára, ám meglepetésre ez is elmaradt. Tiszta sikerélmény volt az este! Tudtam én hogy nem szabad lopni a napot a munkahelyen.
Mellesleg beszéltem Andival, és megtalálta a lomjai között azt a teljes kábelköteget amit még Ede javítására vettem annó. Nem biztos hogy segít, de talán paraszthajszállal növeli az esélyeket. Ja vettem villáskulcskészletet, imbusz- és süllyesztett kulcskészletet, csavarhúzófejeket, miegymás...
Bízzunk Istenben!

Adós maradtam a Pécsváradi történet folytatásával.
Lévén friss legényember, kezemben éreztem a lehetőségeimet, és úgy gondoltam itt az ideje hogy más is a kezében érezhesse.

Számbavettem  a lehetőségeimet (csak képletesen, jógázni nem tudok), és megindult a nagymacskákra jellemző óvatos lopakodás.

Következő pénteken Bubu barátomnak volt a 30. szülinapja. Egy közös barátnénk szólt, hogy mi lenne ha meglepném. Jónak tűnt az ötlet,tekintve, hogy a közös barátnő A. már korábban is célszemélynek minősült ő is benne lett volna, csak a fesztiválban sohatöbbé nem tudtunk összefutni. Van ilyen... Főleg ott.
Szó ami szó, munka után bevetettem magam a Kistetvesbe, irány Miskolc. Buli indul, nincs megállás, azért az elején tisztáztam, hogy ha iszom, akkor nem vezetek. Mondták, hogy olyan nincs hogy nem iszom, mintent megoldunk.

-Hm...- gondolta Stirlitz- ez jó jel.

A buli végén persze ketten maradtunk A.-val, és persze mondta hogy aludjak nála. Most mit ragozzam. Reményeim a fellegekben jártak. Hormonok tomboltak, elválasztás megindult, az út végén már enyhe terpeszben jártam mint John Wayne fénykorában. Jelzem, azért nekem mg elfért volna egy kis romantika. De, gondoltam, manapság így megy.Megérkeztünk, avasi panel, halk surranás a szobába, összefészkelés. Az csak gyanús volt, hogy a nyakbaszuszogás után se fordult felém, az viszont konkréten hidegzuhanyfíling volt amikor meghalottam a szép, egyenletes szuszogást... Kicsit még fordolódtam, halkan röhögtem a pancserságomon, aztán a legkisebb rosszat választva én is bevertem a szunyát.
Lehet hogy lúzer vagyok, de nekem nem pálya egy háttal fekvő nőt  molesztálni. Persze lehet hogy ez volt az elvárás... :D

Na, nem baj, új nap új élet. Aznapra hivatalos voltam a pécsváradi kebelcsodához "kerti partira". Kerti parti, az hát... Tőlem íggy is hívhatjuk. Persze kedve család közbeszervezett, úh a nap java részét Egerben töltöttem a nővérnél, de oda se neki. Estefelé tudtam elindulni, de no problem, amúgy se főzni megyek. Kiderült, hogy nem Miskolcon, hanem egy közeli faluban lesz.

- "Újratervezés"...

Kicsit keringtem még, mert a fél világon nem lehetett cigit kapni, nemhogy ott ahova az Isten iscsak jóéjszakát kívánni jár...
Kiderült, hogy a partinak már konkréten vége, nem baj, két sör után irány Miskolc. egy kiskrapekot kipakoltunk, utána irány az Avas, panel. Vazz, nagyon ismerős környék ha ugyanabba a házba megyünk mint tegnap, én lemarom magam... De nem. Csak majdnem. Már itt kezdett cinkes lenni. Kezdjük ott, hogy kicsit még korán volt, úh nem csak anyuka ült a konyhában, hanem a barátnője is. Csííííííííz.... Öcsike bent tesznyül a szobában, és látnivalóan semmi kedve eltirhulni onnan. Barátságos mosollyal figyelem amíg összeszedi magát. Persze, bizonyos szögből a cápa is úgy tűnik mintha mosolyogna...
Vége kettesben maradunk, bor felbont, erre elkezdett beszélni. De nem gyengén. Alapból nem egy csendes visszahúzódó teremtés, de ez, vazze.... Mint aki gyors- és gépbeszélő tanfolyamot végzett! És különben se a lelkivilágát akartam... Nomármost ahhoz képest hogy már órákkal azelőtt gyak. mindenki szeme láttára nyomtuk a voyeur-show-t, szerintem épp nem a verbális kommunikácó ideje jött el... Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a beszéd szüneteiben olyanokat harapott a számba, hogy azt hittem orrbagyűröm.
Kb. másfél óra alatt se lehetett levarázsolni a blúzt róla (bár hanyatt fekve olyan volt mintha három feje lett volna), úh bepöccentem. Nem kicsit. És mivel ez nem szokott látszani rajtam, úh nagy rejtélyesen feltisztítottam a szememről a mámor ködét (és csendben letöröltem homlokomról a kínverítéket): 

-Öcsém, ilyet még nem b**ott núbia fekete oroszlánja!- gondoltam magamban. -De nem is fog.

Majd mondtam fennhangon, most jobb ha megyek. Csak nézett mint a reklámmacska, de nem volt kedvem vitatkozni, magyarázkodni. Mostanában egyáltalán nincs kedvem magyarázni mit miért csinálok.  Beültem a kocsiba és sörtől-bortól nem zavartatva hazavezettem. A kocsiban meg nem tudtam eléggé szétrakni atérdeimet...

Oké, semmi gáz, van még esély! No3. lesz a befutó.
Aha. Nem ragozom, mert megismerhetik. Végigmesélte az aktuális fájdalmait, majd elment sörözni egy "régi baráttal". Persze.Nekem meg két fejem van.

A legfrisseb próblákozás meg két bejegyzéssel korábban olvasható... ;)

Szóval harminc éves koromra be kell lássam: sose voltam nagy bugyibetyár, de már nem is leszek.Komolyan, isteni adomány a humorérzék, ha nem röhögnék magamon, már tuti lerobbant alkesz lennék:D Így viszont moziba se kell menni egy kisvígjátékért...

Spórolunk vazze, válság van! :D

Tegnap este nagyon rossz volt. Nagyon -nagyon hiányzott Andi. A hangja, a jelenléte, az illata.... Szerettem volna hozzábújni és megnyugodni ugyanúgy mint régen. És borzasztó "hideg" volt mindenhol. Phü, nem volt jó...

Kész vagyok mint a mateklecke...

Tegnap reggel faterral elszaladtunk Ózdra, mert dolgom volt a rendorségen (engedélyügy), utána Miskolcra, mert jegyet akart venni valamire. Ott fel a vonatra irány Pest. Végre egy igazi IC! Büfékocsi, dohányzó kocsi, minden van! És csak egy helyen áll meg, nem úgy mint a szegedi IC-nek csúfolt vicinális... Persze azért két sört letoltam,ennek örömére... Kicsit bealudtam, gondotam du lemegyek a Széchenyibe, jól jönne. Szerveztem egy csajt is, mégiscsak esztétikusabb a pihi... Felüdülés testnek, léleknek... szemnek.

Felhív, hogy szégyellős, nem néznénk-e meg inkább egy filmet? Gegen die Vand... Náttam már ugye... Nem tipikus első randis film. Persze kíváncsi voltam, nagyon jó film, csak nem könnyed. Jó, menjünk. Naná, hogy a hely felújítás miatt május 7-ig zárva...

Vörösmartyban semmi, vissza a Corvinba, de ne siessek, mert izomláza van. Kávézóban tea, sör, kis kaja, de annyira hideg volt, hogy igencsak csekély volt az élvezeti érték. Corvinban film, habkönnyű hollywoodi miazmás. Hááát, Széchenyi helyett sovány vegasz...

Már késő volt, nem volt kedvem vacsizni, úh délben volt 24 órája hogy nem ettem. Benyomtam egy lasagne-t, azóta nem bírom felpumpálni a vért a fejemig. Kissé a gyomrom is ég.

Elterveztem, hogy megyek kondizni (legalább valami lihegés, ugye...), de jelenleg a harmatos lepkeping is tornádó a lendületemhez képest. Fejem esik, tekintetem tompa. Lehet hogy sokkot kaptam...?

Nézegetem a használtautót.... Csorgatom a nyálam a motorok után. Úgy néz ki erre az idényre felejtős. A kocsit is hitelre veszem, hogy ha a tesómat kirúgják, tudjam fizetni egy darabig a törlesztőjét. Most költhetek Edére hogy eladhassam...

Fagyit akarok, meg csipszet, meg videót, meg bújni akarok, meg... meg... egy új cipőt!

Persze megint elúsztam, persze megint hanyag voltam, persze megint régen nem írtam, persze... Persze.
Node.
Kérem a tsiztelt bíróságot, hogy vegye figyelembe az alábbi enyhítő körülményeket:
1. Otthon nincs netem
2.laptopot hurcolászni, este beírni és másnap felrakni csak annak tűnik jó ötletnek akinek nincs laptopja.
3. A munkahelyemen azért méggis pofátlanség blogot írni. Mondjuk idő lenne rá, meg most is azttesem, de azér mégis. Rendszert ne csináljunk belőle...

Na mindegy, felmentem a blogra, megnéztem miről szólt az utolsó bejegyzés... JÉzus...
Szóval 03.31-én leadtam a szakdogámat. Ebben a szakmában új dolgokat nem lehet írni, vagy ha igen, azt inkább hagyjuk is  ki belőle. Erre vonatkozott az aelőző bejegyzés kontroll-c, kontroll-v megjegyzése is, kimásoltam, összeollóztam az egészet. Konkrétan nem is érdekelt.

Volt ugye a Pécsváradi találkozó. Ez a fiatalkori civil szervezetes múltam hordaléka, akkor nagyon csináltuk. Csomó helyre eljutottam, csonmó emberrel megismerkedtem, jó volt. Nyolcadik éve semmi, erre, most tök idegenek szerveznek egy találkozót. Örültem neki ám. Csütörtök este összeszedtem két utast, Gabit és Ágit, aztán indult a truváj. Már Dél-Budán sikerült egy cseppet eltévedni, úh kis késéssel robogtunk lefelé. Mrésékelten izgalmas utazás során konstatáltm, hogy az M6-os vagy még előtte veszel metricát, vagy csak Százhalombattánál tudsz... Eddig nem jött bünti...
MEgérkeztünk, örültünk egymásnak, tervezgettünk.
Másnap azért elég szar volt, mert mindenki vezett valami szekciót, én nem mert sajna az előkészítséből is kimaradtam. Tébláboltam. Aztán jött a Robi és kisütöttük, hogy azért ha már Pécs környékén vagyunk, estére is maradunk, potens félrfiemberként valami tájjelggeű vbor utűn kéne nézni... És lőn. Beszerveztünk egy helyi erőforrást, elvitt minket egy pincérbe. Vérprofi volt. A Pince és a pincész is... Két sorban hordók, érlelőtartályok... Mindegyikből tízen felül. Darabban és hektóban is. Mondtuk, száraz vereset keresünk. Jobbra a van a vörös, balra a fehér.  Ismételtük az igényt.
- Jó, akkor kóstoljunk! -és elkezdte a BAL oldali sort.
Néztem Robira, ő nem iszik. Mondom csak kicsit.
-  Hülye vagy. Kocsival vagyok, rendőr vagyok, pont én igyak?!
Verhetetlen érv. Mindenesetre végigittuk a sor javát. Próbáltam gyorsítani, hogy én a cirfandlit szeretném megkóstolni, mire azt a morcos választ kaptam, hogy:
- Annak sora van...
Értem én. A továbbiakban minden kezdeményezőkészség nélkül szopogattam a jobbnál jobb borokat. És utána üdvözült mosollyal, gátlások és frusztrációktól mentesen üldölétem Róbert jobbján a kocsiban.
Aztán beindultak a programok. Odacsődült egy csomó gyerek, és meglepetésemre egész jófejek voltak. Amennyire idétlenek voltak, annyira bizonyára mi is annak idején. És aztán egyre jobb lett. agyon-naogyon meglepődtem. Persze minden "nagy öreg" lázba jött, mint pap szamara a katonazenétől. Este aztán megindult a rajzás... Első este később érkezett egy veterántárs, Borka. Igen szemrevaló fehércseléd lett belőle, ráadásul bújóüs... :) Hm... Mivel későn jött, ezért lovagiasan felajánlottam, hogy aludjon láunk, a helyemen. Persze sokra nem gondoltam, hiszem még ketten, Marci és a Sanyika is ott lakott. De beeteés is van a világon! Javában pakolom a cuccomat a földre (eszem ágában sem volt a földön aludni), erre megszólal Sanyika, az a Tajgetosz-pozitív, harmatosagyú, anyaszomorító kotonszökevény:
- De Borka, én tudom hol alszol! Én voltam fent délután, megmutatom!
- Kuss Sanyika!
- Tényleg!
_...
És szegény Borka engedelmesen felszedte a cuccát és elindult Sanika nyomában az emeletre.Nem is  tudtam hogy sírjak-e vagy nevessek... Megjött MArci, elmeséltem, ez döntött... Vinnyogva röhögtünk. Mondjuk szegény Saniyka amit kapot...?! Át is ment a szomszéd szobába egy párocskához DVD-zni. Mondjuk, ők is örülhettek neki...
Aztán volt még egy kis kavarodás a női választék miatt, de erre már nem térek ki jobban. Borka visszavonult, G.-t hanyagoltam egy gigászi kebelpáros miatt. tényleg, ilyet csak a schleswieg-holsteini fejősteheneken láttam eddig... Lájtos pettingben végződött a kocsiban. Elég is volt belőle ennyi.
Atyaég, annyi írnivalóm lenne még....

Adós vagyok a Pécsváradi találkozó leírásával.

Egyenlőre az is maradok.

Ez a sok kontroll-cica, kontroll-viktor is nagyon elfárasztott...

Ez kész vazze!

Du megyek Pécsváradra, este megnéztem a kocsit: a múltkori kátyúknak hála az eredmény- olyan defetem volt a jobb 1-en, mint ide Lacháza...

Úh egész reggl ezzel szaroztam. Pótkerék lapos, de nem is lehett levenni. Tegnap egész este a kocsi alatt feküdtem (hot Jaaz Band helyett), e reggel megint ezzel kezdtem. Nagy nehezen megoldottam, lejött. Pótkerék is tök lapos, úh cipel-cipel benzintyúkhoz. Felfúj, cipel-cipel, kerékcsere. Utána futás a szerelohoöz. Nem foglalkoznak vele. Keresni gumist. Gumis megvan. A felni deformált, és mivel belso nélküli, kifújt a levego. Gumis megcsinálta. Bejöttem. Elmegyek rötyizni, erre úgy elaludtam a fitymámat, hogy lehugyoztam az alsógatyámat... Úh most itt ülök kiborulva, fáradtan, és gatya nélkül.

És mindenhol dörzsöl a farmer..