HTML

Ilyen ez a c'est le vie. Foglyot nem ejtünk.

Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Hétköznapi morfondír. Napló helyett

Friss topikok

  • Reactor: A lámpavas igenis fontos alkotóelem! Egy szép napon majd azokon fog himbálózni az összes politikus... (2022.01.04. 17:31) Off
  • Reactor: Nem kéne ilyeneket olvasnod, mint a Zsindex vagy 444. Ezektől a filoszemita alja hazugsággyáraktól... (2022.01.04. 17:26) Morfondír

Linkblog

Események mostanában

2010.04.15. 16:53 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Ismét kitört belőlem a szorgalmasság, megint nem írtam jó két hete. Nem másnak mentegetőzöm, magamnak.
Gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy némi mormotavér is van bennem, annyi az alvásigényem. Kezdek aggódni, ez már nem egészséges.
Elő kell vegyem a naptárat hogy lássam mi volt.
 
Április 1: Elhozta a motrot Tökölről. A Mókus vitt le cégesen, aztán egy benzinkúton találkoztunk, onnan meg vezetővel mentünk. Elmesélték, hogy nem is igazán az volt a baj, hogy nem volt üzembiztos a jószág, hanem az hogy konkrétan életveszélyes volt. Egy csomó helyen nem volt biztosíték, direktbe kötve minden, a földelés hol volt, hol nem. Még a gyújtástrafónál is. Frankó. Jó hogy ki nem gyulladt alattam, állítólag simán benne volt a pakliban. Átnézték, kijavították a teljes elektromos vezetékrendszert, indexkiállásokat megcsinálták, volt egy lánccsere, szelephézag állítás, karbiszinkron. Ez munkadíjjal, szállítással volt 86 magyar királyi pénz. Sok. Amúgy nem, csak így. Kéne még egy teljes lánc- és fogaskerékszett-csere, meg egy hátsó féktárcsa. Majd máskor.
Örültem mint majom a farkának, ugyanakkor van bennem valami tartózkodás. Nem hiszek még benn hogy ez így most jó. Van egy olyan érzésem, hogy még jócskán van a szaros szendvicsből, ráadásul a vastagon kent fajtából.
Az indexek felrakása külön mutatvány, konkrétan a hátsóhoz esztergályos csinál konzolt- ha le tudom rajzolni mit is szeretnék. Az első tragédia,vettem egyet párat, de nem jó irányba áll+ egy vezetékes. Vagy hiányzik a másik, vagy földelni kell, de akkor meg nem zárul a hátsó áramköre, áááhhhh…..
A tükrök felrakása is gáz volt. Miután típusazonos tükröt is vettem, az se volt jó. Vettem egy teljes kuplung és első fékkart, ui ezen vannak az visszapillantók bölcsői. Azért nem voltak egyébként jók, mert valaki felfúrta hogy MZ szár belemenjem. Anyjába ment volna bele a szár, mikor ezt a hülyeséget kitalálta…! Na, az új már jó volt, viszont bal oldali markolatot nem bírtam leszedni, ezért a teljes kormányt le kellett kapni, és szépen a túloldalról átfűzögetni az összes kezelőszervet. Örültem. Akkor a legjobban, mikor úgy nézett ki, hogy az első fék olajtartályát le se tudom venni. Azért le tudtam.
Most mér csak az index materiális felhelyezése és valamilyen kilométeróra kellene, hogy ne csak saccolgassam. Azért nem vagyok nyugodt.
 
Április 2. Zúzás haza, húsvét van avagy mi a fene. Annyira nem nagyon akartam hazamenni, de egyrészt nem is szerveztem magamnak programot, másrészt szólt Gaga, hogy ha már akkor nem, akkor a 10-11-i hétvégén jönne.
Péntek pihi, szombat meló. Anyuka még az ősszel elzárta szépen a virágládákat a csirkeólba, a csirkeól elé pedig felpakoltak cca. 2 köbméter fát. Na, ezt fel kellett vágni, pincébe le, felpakolni. Megvolt. Free Virágláda!
Utána kocsimosás, még a kerti bútorokat is kihoztam, lemostam. Mivel dolgozni szárazon nem nagyon lehet ezért a sör-hp üzemanyagú home-terminátor már elég jó hangulatban volt estére. Persze mozgolódás, miegymás, sör, metaxa, sör, sör, metaxa, metaxa, sör, cseresznyepálinka, a többit nem tudom. Biztos zárlatos lettem.
Ennek megfelelően a vasárnap elég csendesre sikerült, bár anyámat majdnem megkéseltem mikor reggel felébresztett hogy menjek vele misére, mert megígértem. Az ígéret szép szó, a másnaposság meg iszonyú csúnya. Jobb meggyőződésem ellenére elmentem, ő meg magyarázza majd meg hogy fáradt voltam. Este végigjártam a nagyikat, a gyógysörök jót tettek, apámnak maradt másnapra a várda brandy. Estére csak annyi benyomásom maradt, hogy az egész család benyomva ül a Tv előtt és a Bidget Jones-t nézi. Húsvét, yeaaaah!!!
A hétfő már más tészta volt. Tesóék megjöttek, laza a locsolkodás a nagyiknál aztán vágta vissza Pestre. Már persze szigorúan az engedélyezett sebességhatárok közötti vágta, mert a rendőrség fokozott ellenőrzés és a bónuszlófasz. Na, ennek megfelelően mindenki kurva szabályos volt, tehát pont úgy nézett ki, mintha a fél ország be lenne baszva és úgy vezetne. Csak matarészegen szoktak ilyen szabályosan közlekedni. Nem ragozom, borzasztó idegesítő volt. És persze mindenki az utakon, alig lehetett bejönni, baleset miegymás.
Este Emmánál „tortaparty”. Az bazmeg, torta... Olyan kaja – és mennyiség volt, hogy egy kisebb arab törzs sírva fakadt volna a láttán, mert háromszor bejárják vele az egész Szaharát. Előtte megkaptam a harci feladatot, hogy hozzak málnaszörpöt. Na, pont az nem volt. Már az ötödik éjjel nappalit néztem végig és a fél várost, és sírva néztem az égre, hogy miért nem jó a meggyszörp?! Akinek olyan borzasztó ízlése van, hogy szülinapi bulin szörpre van gusztusa, annak kuss, és legyen jó még a bodza is?! Már azon gondolkodtam, hogy felveszem a kapcsolatot az albán szörpdíler hálózattal, mikor találtam egy kis boltot ahol volt. Hol? Hát Emma lakása mellett….
A buli fergeteges volt. Megjelentek a Brüsszelben megismert cigányzenész barátai és a buli végéig húzták… Csodajó volt. Most bánom hogy kimaradt a nóta az életemből. Ami ha nagyapámra gondolok, még szégyen is.
Viszont állítólag ha nem is jól de szépen táncoltunk, ami nagy szó. Soha nem tudtam ilyen zenére, Emmával meg egyébként se, de most ment. Az a pár perc volt a legjobb élményem!
 
Április 6.: A héten biztossá vált, hogy Gaga jön Pestre, nem kicsit voltam izgatott. Már tavaly Hegyalján is megfogott, azóta nem ment ki a fejemből. Nem értem, mert volt már szep, volt már okosabb, , volt már temperamentumosabb.... Lehet hogy jó a keverési arány?
 
Április 9 péntek. Gaga megjött, boroztunk, dumáltunk egyet Marcival hármasban nálam, jó volt. Marci kellet, ne legyen túl feltűnő. Vagy Épp annak kellett volna lennie...?
 
Április 10. szombat. Mivel este Harakiru koncert volt összeszervezetem Orsit, Mókusékat, Marcit, Gagát, és lementünk a Fat Mo’s-ba. Csúnya vége lett az estének, sokat ittunk, még majdnem bunyó is lett, utána még csavarogtunk, megint eljátszottam a Csekonics bárót, csődbe is mentem. Annyira nincs lóvém, hogy olyan éhes vagyok, azt se tudom hol alszom. Viszont megtudtam, hogy most hétvégén nyaralófestés Gagáéknál Szárszón, és ott lesz a lehetséges nagy ő, egy fészkesfehérvári pasi (Dögölj meg...). El kell mennem, hogy nehogy beteljesüljön ez a nagy szerelem, vagyis hogy jól eltántorítsam a csajt. Vagy ha nem, legalább első kézből lássam. (képzavar, LOL)
Tehát nekem,a  Budapesten élő putnoki pasinak holnap azért kell Balatonra mennem, hogy egy szarvasi csaj nehogy összejöjjön egy székesfehérvári sráccal. Hö?! Multikulti….!
Utána vasárnap valami bográcsféle a munkatársakkal, oda már motorral kéne menni. Előre látom, hogy csuda kipihent leszek hétfőn.
 
Most vasárnap még voltam otthon szavazni, de olyan másnaposak voltunk, hogy reggel helyett csak délután tudtunk elindulni. Ugyanis vittem Orsit is, találtam neki egy MZ-t. Igaz ugyan hogy nem 250-es, hanem csak 125-ös, de jó állapotban van. Úgy néz ki meg is kéne venni, de már nekem sincs lóvém, meg őt is lecsapta az OTP, úh nem tudom mi lesz belőle. Már csak abban bízom, hogy akksival sem indul be, és el tudunk állni a vásárlástól….
 
Jövő héten szülinapi bográcsozás otthon, de azt még nem tudom, honnan a ferde faszból fogok ennyit utazni, kaját venni, meg két hétig élni. A piáról már nem is beszélek. Ma levonták a lakástörlesztőt, maradt alig negyven rugóm. Voltam tegnap bankban, megnéztem a folyószámlahitelt- nem szimpi-, meg a személyi hitelt- olyat meg már nem nagyon adnak. Van még, de nem szívesen adják. Amúgy teljesen mindegy, mert még csak két hónapja vagyok ennél a cégnél, és legalább három hónap kell. Hogy miből fogok én vezérműszíjat cserélni és Mókuséknak lóvét adni?! Baszki Marci, fizethetnétek már…
 
Haza már motorral kéne menni, de ez még nem biztos. Holnap is azzal kellett volna, de az felejtős. Esik az eső, és nem bízom Tádéban. Pedig más lett volna a renomé...
(Ja, a Tökölről hazafelé tartó úton kapta a Vérfagyasztó Tádé nevet. Szerintem nem kell indokolni)
 
Most ennyi. Ha valami eszembe jut, holnap még megírom, aztán talán legközelebb hétfőn. mióta MArci elvitte a kisgépét, otthon nincs net.
 

Kartonkatona

2010.03.31. 17:22 | suendoc | Szólj hozzá!

Kurvára ráérek most munkaidőben, úh gondoltam a milstory.blog.hu-ra megírom én is egy-két nevezetes eseményemet.

Azért felteszem ide is, hisz ezeket is én műveltem :D

 

2003. szeptember 11-én kezdtem meg elenyésző hat hónapos sorkatonai szolgálatomat a szombathelyi laktanyában. Gondoltam is magamban, tavaly ilyenkor lerombolták New Yorkban az ikertornyokat, idén bevonulok, sorozatban érik a csapások az emberiséget, elképesztő…
Volt szerencsém az alapkiképzés idejét az itt kommentelő Darahian kollégával, és a méltán híres, másokat is megihlető Szatyi honvéd társaságában töltenem. Az első napok katarktikus élményekkel gazdagítottak, indításként első este, mikor takarodó után úgy éjféltájban jutott eszébe valamely elöljárónak, hogy mennyivel logikusabb lenne a „kotonákat” névsor szerint elhelyezni a körletekben, így rohamléptekkel variáltuk át magunkat, alapfeltételként megkövetelve, hogy minden cuccunk egyszerre férjen el a kezünkben teljesen szétpakolt állapotban is. Szerencsémre első napokban nekem nem jutott surranó, és mivel az usanka, gyakorló, világítóan fehér tornacipő kombóban mégsem vittek a „dandárdiszkónak” csúfolt társas eseményre, ezt a továbbiakban is kihagytam, csakúgy mint az alaki kiképzés java részét. Ha egyszer senkinek nem tűnt fel a hiányom a sorban?! Cserébe rádöbbentem, hogy milyen mókás dolog a budikat hipózni gázálarcban.
Korán elmúlt ifjúságom idején próbáltam még magam abban a naiv hitben ringatni, hogy a katonatörténetek java része a szabadidős lehetőségek korlátozott voltára vezethető vissza, ám maga a rendszer logikus. Istenem, gyermeki naivitás…. Pedig a ht nagybátyám intő példa lehetett volna.
 
Mivel őszi sorvány voltunk, időnk nagy részét természetesen a laktanya karbantartása, jelesül a lombszedés jelentette. Az ehhez szükséges célszerszámokat egyrészt magunk vittük – sátorlap –, másrészt a raktárból kaptuk. A lombseprő és a seprő még viszonylag jól értelmezhető rendelkezés volt. A lapát és kapa kiosztásakor már csodálkozóan nyílt tágra a szemem, míg amikor az utolsó szerszámot, a csákányt is megkaptuk, elkezdtem a végső leszámolást az illúzióimmal. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a levélszedés közben sikerült eltörni a csákány nyelet, és két kapát fej nélkül szolgáltattunk vissza. Viszont eme tényleges közben kereszteltük át a Savaria Kiképző Központot Savaria Kertész Központtá.
 
A várva várt lövészet nem is okozott csalódást. Egy különösen sikeres kollégának már gépjármű elhagyása közben sikerült kiverni a két felső metszőfogát a fegyverrel, neki ezzel véget is ért a megerőltető nap. Igen, neki a papája volt hivatásos tiszt. Mi tagadás, elfogott az izgalom, amikor azzal a reménnyel vehettem a kézbe a „púúúskámat”, hogy használni is fogom, éleslőszerrel! Talán mondanom sem kell, hogy nekünk kiosztott AK-k annyit sem értek amennyit a MÉH adna a vasért. Össze-vissza vert, gondozatlan, szétlőtt, beállítatlan példányok voltak, illúzióink nem voltak a pontosságukat illetően. Szó mi szó, felvettem az előírt testtartást és szokásos precizitásommal buzgón elkezdtem lövöldözni a jobboldali szomszédom céljára. Istenem elszámoltam, na! Viszont kettőnknek sikerült elégségest lőni, amivel kedves szomszédom rosszabbul járt mint én, mert az én céllapomon az ellenőrző őrmester egész jó találatokat ért el a töltőtollával.
 
A következő férfias próbatétel a „hosszúvezgyak” volt, mely során sikeresen bizonyítottuk, hogy személyi sérülés nélkül és aránylag csekély anyagi kár mellett képesek vagyunk cca 60 km-t konvojban megtenni. Számomra, mint csupán B kategóriás jogosítvánnyal rendelkező szellemi segédmunkásnak a nagy értékű haditechnika egy selejthatáron lévő UAZ terepjárót jelentett. Repestem az örömtől, főleg hogy jogi diplomámmal megnyertem azt a megtiszteltetést hogy a felvezető kocsi sofőre lehettem a századpéká társaságában. Róla annyit érdemes tudni, hogy fiatal, nemrég végzett tiszt volt, legfőbb ismertetőjele, hogy nem volt bent a laktanyában. Annyira nem is hiányoltuk. Volt olyan surranótársunk aki a második hónap végére sem sejtette kiről beszélünk.
Eljöve az indulás pillanata, finoman noszogatni kezdtek, hogy talán indítanám be a technikát. Mondom: mivel? Akkor még nem sejtettem, hogy ezeket az Uazokat gyakorlatilag bármilyen hosszúkás tárggyal el lehet indítani ami befér a gyújtáskapcsolóba. Én a cca 6 mm hosszú lakatkulcsomat vetettem be, teljes sikerrel. Aztán zsebre tettem, nehogy elhagyjam. A motor járt tovább. Szeretve tisztelt századpékánk menet közben adta ki az utasítást, miszerint hamarjában kapcsoljam be a sárga villogót. Őszintén szólva nekem arról sem volt tudomásom, hogy rendelkezünk ilyesmivel, de a parancs, parancs, elkezdtem határozottan kapcsolgatni látható kapcsolókat, próba szerencse. Mivel akkoriban ültem gyakorlatilag először ilyen járműben ( a rövid vezgyakot nem számítom, akkor csak a gázt kellett nyomni, nyúlni semmihez nem volt szabad), kissé tájékozatlan voltam még. Serény kapcsolgatásomra először felforrt a víz, egy másik kapcsolóra elment az olajnyomás a többi bonyodalmat nem részletezném. Szerencsére minden értéket vissza lehetett állítani a megfelelő kapcsolóval, így bár sárga villogó nélkül, de épségben befejeztük a vezgyakot. Hogy a sort tartani lehessen, csak igen kivételes esetben haladtuk meg a tébolyító 30 km/óra sebességet, ennek dacára a konvoj vége kitaposta a dízel Uralok szemét hogy utolérjen, a legendárium szerint pedig a GAZ 66-ok csendőrfordulóval is kísérleteztek.
 
November elején átvezényeltek az egri Dobó István laktanyába, jelesül az 5. EHC (Elektronikai Harci Század) állományába. Korábban az Alföldön állomásoztak, még ezredként, szépen lekoptak addigra századméretűre. A laktanyában közösen voltunk elhelyezve a felderítőkkel, ami természetesen azonnal alapot teremtett némi sovinizmusra. Mi felvágós hülyéknek tekintettük őket, ők csókos papírkatonáknak minket. Ennek annyi volt az alapja, hogy a laktanya felújított részében voltak a mi körleteink, és naponta zuhanyoztunk. (Meeecsoda luxus….!)Ez addig volt irigylésre méltó kiváltság, míg rá nem döbbentünk, hogy az új technikájú zuhanyzóban egy gomb van, akarsz vizet, vagy sem funkcióval. Hogy éjszakai őrség után áthűlt testtel, vagy kánikulában mekkora élmény volt/lehetett a kizárólag 60 és 70 fok közötti vizet szolgáltató zuhany alá beállni, azt az olvasó fantáziájára bízom.
 
Mivel diplomám alapján azt a téves következtetést vonták le feletteseim, hogy értelmes emberrel van dolguk, íziben meg is kaptam a századirodát. A felderesek akkoriban adták a külső őrséget Taszáron, ezért az értelmesebbjét elvitték, a maradékot ott hagyták nekünk szórakozni. Mivel a laktanya létszáma igencsak leesett, ezért sok szolgálat esett mindenkire, nekem pedig nem volt pofám kevesebb szolit vinni mit a többieknek. Ezzel szerencsére az unalom veszély nem fenyegetett, főleg hogy Koncz honvéddel karöltve mi adtuk az IPK (Intézkedő Parancsnoki Kocsi) szolgálatot is, ami rendelkezésre állásban és az ÜTI hurcolászásában merült ki, szeretve tisztelt Uaz járművünk segítségével. Ez talán aem volt olyanelkeserítő állapotban mint a vezgyakos kocsim, de ha egy civil vizsgáztató meglátott volna a vizsgaállomáson, nem csak engem, de az teljes állomás személyzetét tarkón lövi elkeseredésében. Érzékeltetésül: csak hátsó kerék meghajtással 65 km/h volt a csúcs, a téli útviszonyra tekintettel elrendelt összkerék meghajtással pedig ez 30 km/h-ra csökkent. Koncz kollégával kissé kikormoltuk, leadásra a sebesség feljavult 110/70 km/h-ra… Egyébként imádtam a jószágot, a normálisabb ÜTI-kel hatalmasat drifteltünk a hóban.
 
Immár fele akkor sem volt a századunk mint az alapkiképzés alatt, tehát több időt fordíthattunk emberi kapcsolataink ápolására, elmélyítésére. Az első napok alatt sikerült belefutnom Cupák őrmesterbe, polgári nevét senki nem tudta. Kisebbségi származású feltűnően pocokalakú védelmezője volt ő a honnak. Ezekkel még nem is lett volna baj, ám mikor az IKP szolgálat felvételekor megkérdeztem, hogy ugyan már a sebváltó mellett található két kar közül melyik a felező és melyik a hátsó kerék meghajtás kapcsolója, ennyit válaszolt:
-         Aaaa…..öööö….. a szélső!
-         Értem én, de melyik szélső melyik?
-         Próbálja ki oszt meglássa, engem ne zavargáljon, dolgom van! – és szívta tovább a cigijét.
Csalhatatlan szimatom megsúgta, hogy a továbbiakban nem ő lesz a mentorom…
A másik érdekes figura a Tanár úr volt. Alacsony, borzasztó szemüveges gyászhuszár volt, a katonás küllem és viselkedés leghalványabb jele nélkül. Matek-fizika szakos tanár volt a lelkem, először kóstolgatták is kicsit csicskáztatási céllal, de megmutogatta a karate-versenyeken nyert érmeit valamint szálkás felsőtestét, utána béke volt. Valahányszor egy felettes idegrohamot kapott valaki a látványától vagy ténykedésétől, végtelenül békés arccal, kissé elrévedő tekintettel helyeselt, akár órák hosszat. Később kiderült, ilyenkor alhasi tornagyakorlatokat végzett. Segít a vizelettartásban és a korai magömlés ellen- mondta.
A század megbízható humorforrása „Fénybenjáró” Danyi Jenő honvéd volt, kis túlzásokkal nyolc általános végzettségű kényszeraktivista. Neve utal értelmi képességeire, és etnikumára egyaránt, utóbbival egyértelműen kevesebb gondunk volt mint az előbbivel. Jenő barátunk valami titokzatos vonzásnak engedelmeskedve kipécézte magának Kókai nevű, végtelenül csendes visszahúzódó, szemüveges villamosmérnök bajtársunkat. Márpedig ők barátok lesznek. Ettől kezdve Kókai szava szent volt Jenő előtt, olykor a kapott parancsokat is megvitatta vele, az élet zűrzavaros kérdéseiben pedig megfellebbezhetetlen tekintélye volt. Egy alkalommal Kókai bajtárs szolgálat utáni megérdemelt pihenését töltötte foggal fölfelé, belülről nézve a bőrredőnyt mikor Jenő betoppant:
    - Jááááééé…!!! A Kókaji úgy fekszik ott mint egy cethalott!!!- értve ezalatt a tetszhalott állapotot.
Más alkalommal izgatottan kérdezte mentorát és példaképét:
-         Kókaji, te melyik júniusban szerelsz le, az elsőben vagy a másodikban? – fél napba tellett megértetni vele, hogy a második júniust bizony júliusnak írják és mondják….
A koronát viszont az tette fel, amikor egyszer a telephelyen lomotoltunk, ládákat pakoltunk takarítottunk. Láttuk, hogy igencsak dolgozik Jenő szürke állománya, néha még az arca is eltorzult a nagy erőlködésben. Aztán kibökte a keblét feszegető kérdést:
     - Te, Kókaji! Oszt' te megnyaltad már a barátnőd siklóját?
Kész, passz, borultak a ládák és emberek a röhögéstől.
Leszerléskor Kókai vonattal ment haza, Jenő pedig a családi fekete Mercedessel...
 
Volt egy társunk, aki kimaradt ezekből az örömökből, ám a honvédség ők is meggyötörte. Az alapkiképzésem még túlesett velünk, ám Egerben az első héten elvezényelték kapuszolgálatba, ahol bódé, fűtött hely híján posztolt az ember a teljes váltásban. Ezt főleg télen nem szerettük, bár egyébként sem volt népszerű szolgálat, mert állandóan szem előtt voltunk. Hősünknek zűrzavaros előélete volt, ráadásul megyei osztályban focizott, így az egyik térdében gyakorlatilag nem volt keresztszalag. A szolgálatot még kihúzta, de ahogy bement a melegre, alácsuklott a lába, irány a gyengusz. Ezt gyakorlatilag leszerelésig el sem hagyta, két hónap után már őrjöngött az unalomtól. Csináltak vele minden hókusz-pókuszt, de csak nem gyógyult a lába. Kitalálták, hogy azért, mert gyulladt góc van a fogánál. Felzavarták Pestre a Honvédba, ahol kihúzták pár fogát. Olyan sikeresen, hogy a szájpadlásán is csináltak egy lyukat, onnantól átszelelt az orra meg a szája. Nem irigyeltük a gondtalan életét.
 
A gyengusz egyébként is izgalmas hely volt. Február körül engem is elkapott a dögrovás, de akkor már szégyen volt gyenguszra menni, ha csak lehetett elkerültük, nem akartunk kiszúrni a társainkkal, annyi volt a szolgálat és olyan kevesen voltunk. De nem volt mit tenni, gyakorlatilag már nem hallottam semmit. Ami a parancsok szempontjából üdítő kegyelmi állapot volt, ellenben IPK sofőr lévén vezetés közben mégsem árt hallani is. Lementem tehát a gyenguszra, ahol ordítva – hogy én is halljam – közöltem a dokival, hogy megfáztam, begyulladt a torkom, ez ráment a fülemre, és nem hallok. Megértően bólintott, majd elkezdett vizsgálni. Megállapításait fennhangon közölte egy eü szolgálatossal, aki begépelte egy diagnoszta programba. Harmincöt perc után nyomott egy entert a gépen, majd szintén ordítva közölte velem, hogy megfáztam, begyulladt a torkom, ez ráment a fülemre és nem hallok… Az eddig marokszámra beszedett Rubophen, Kalmopyrin, Neocitran és anyám tyúkja után felírt egy tízes csomag Aspirint, és egy ORRcseppet.
Mikor lent a körletben elmeséltem a társaknak az iránt firtatózva, vajh’ normális-e a doki, azt a választ kaptam:
-         Hagyd el, civilben nőgyógyász a városban…!
 
Idővel a szolgálatvezénylés nemes feladata is rám hárult, ami komoly morális dilemmákat, és súlyos fejfájást okozott. Dilemmát, mert nem akartam írnoki helyzetemet kihasználva kibújni a szolgálat alól, másrészt kiszúrni a családosokkal, kisgyerekesekkel, ugyanakkor persze voltak a haverok és voltak akiket ki nem állhattam- köztük viszont a tényleg csókosok. A hatalom meg ugye nálam… Fejfájást pedig a szűkös létszám okozta. Tetézte a helyzetet, hogy megkaptam a listát azokról akik rovott múltjuk miatt fegyveres szolgálatra nem vezényelhetőek, tovább csökkentve a hadra fogható létszámot. Ezeket gondosan bejelöltem a névsoron, majd a vezénylés elkészültét és kifüggesztését megelőzően nem radíroztam ki. A manőver az érintettek részéről intenzív kíváncsiságot, a törzs felől pedig komoly anyázást eredményezett…
A törzs egyénként egy masszív külsejű, Koszovót megjárt, szigorú de tisztességes ürge volt, aki láthatóan hivatástudatból és nem kényszerből lett katona. Azért tartottam tőle mint a tűztől. Mindaddig, míg ki nem derült hogy az unokatesója osztálytársam volt gimiben, az egyik nagybátyja pedig apámnak dolgozik. Onnantól kissé engedett a feszültség…  Még abból sem volt baj, amikor egy fővel kevesebbet vezényeltem őrségbe, és a vasárnapi ebéd mellett csörgetett fel telefonon, hogy innentől van negyven percem, hogy jelentkezzem a laktanyában. Nos, egy 1.1-es Clioval, át a Bükkön, átlag 90-es tempóban, majdnem odaértem. A tartalék kiment őrségbe, és beálltam tartaléknak, némi izgalom és a törzsnek átadott pia veszteségként való leírása után túltettük magunkat a dolgon.
 
Egy alkalommal sikerült magam konyhaszolgálatra vezényelni, nem mintha ambicionáltam volna, de olyanon még nem voltam. A kapuszolgálatot gondosan kerültem. A szolgálatot megoszthattam Lázár honvéddal, a felderítőktől. Alig iskolázottan, ám annál agresszívabb habitusával állandó „csellós” volt, az eltávozás leghalványabb reménye nélkül. Csak kimenőt kaphatott, általában abból is baj volt. A beszélgetés, mókázás közben kifejtette véleményét:
-         Hááát, nagy hülyék vagytok tik „fehérek” (esküszöm így mondta)! Állandójan mentek buliznyi, kőtitek a sok péndzt a bulákra, oszt még csak nem is keféltek! Én, ecsém fogok egy üveg higgítót, kimenek a javítóintézethe’, oszt mindent megcsinyának érte nekem...
Kösz Lázár, ezt nem kellett volna.
Viszont vitába keveredtem vele, mert szolgálat közben egyszer csak eltűnt. De huzamosabb időre. Aztán megtaláltam a zöldségkonyhában, ahol nagy cigizések közt buzgón kummantott. Tájékoztattam finoman, hogy szórakozzon a tetszőleges felmenőivel, ha kummantani akar szóljon, nincs belőle gond de nem szeretem ha átvernek vagy hülyének néznek. Erre nekem ugrott a kanálgéppel (!), hogy akkor most úgy megkésel, hogy emberhalál lesz. Szétdőltünk a röhögéstől, hogy Lázár, ha ezzel elboldogulsz, jelentkezz agysebésznek, semmi sem lehetetlen neked! Szegény konyhaszolgálatos őrmester asszony meg nem értette, hogy itt most verekedés készül, vagy szilveszteri kabaré…

 

Tolászoszliz

2010.03.31. 11:29 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Be kell valljam töredelmesen, a hétfő egy katasztrófa volt. Az óraállítás miatt egyszerűen nem tértem magamhoz. Az egy dolog hogy reggel elkéstem, de délutánra se jöttem magamhoz. Hazamentem, a kondi ötlete csak egy gúnyos kacajt váltott ki belőlem, arccal lefelé lesetem az ágyra és úgy maradtam. Este összedobtam egy lencsefőzeléket, alulról súrolja az ehetőség határát. Kicsit sok lett bele az ecet, amit cukorral ellensúlyoztam, így viszont eléggé kínai, édes savanyú-jellege lett. Cserébe a lencse fele félig nyers maradt. Vállveregetés elmarad. A tegnapi nap elején túl sok minden nem történt, meló as usual. Délután kondi, örömömre már lassan elkezdhetek a saját súlyommal dolgozni hátra. Vagyis fel tudom magam húzni a rúdon. Megjött végre az erkölcstelenségi bizonyítványom – juj, ezt le kéne még ma adni – aztán otthon felhívtam a tesót, hogy mi van a pasijával, és meddig akar még haragszomrádot játszani a szüleinkkel. Nos, pasi végleg game over, elmondott néhány dolgot ami miatt érhető. Azt viszont továbbra sem értem, miért csinálnak felnőtt, érett emberek ordenáré hülyeségeket. Szüleinkkel kapcsolatban ismét végighallgathattam hogy milyenek, mekkora hihetetlen sérelmeket szenvedett el tőlük etc, etc…. Azt leszámítva hogy mennyire unom már ezt a lemezt, kétségbeesetten őrizgetnek mindketten évtizedes sérelmeket, és nem, és nem hajlandóak túltenni magukat rajta. Én meg hallgassam. Úgy néz ki hogy ez tartós lesz, ideje felkészülnöm rá.
Juccot hívtam, nem vette fel, ma írta meg hogy nem volt nála a telefonja, biciklizni volt… ja… persze… Nem is baj, annyira nem izgat, csak egy kicsit a hiúságomat. Viszont Gaga írt susmust, hogy bocsi hogy nem volt, jövő hét végén viszont jön. Hiszi a piszi! Jösszépen, kapszfaszt...
Este már nem bírtam, főztem egy tojásos rizst. Hát, ezt inkább meghagynám a kínaiaknak. Kicsit nyers, kicsit sós, nagyon borsos és nagyon büdös. Ülj le fiam, egyes.

Zsibb

2010.03.29. 15:57 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Jelenleg kb. térdig lehet bennem vér. Maximum. Feljebb semmi esetre sem, mert se gondolkodni nem tudok, se a farkam nem áll fel.
Ez a déli szél teljesen taccsra tesz. Valami melegfronttal kombinált enyhe déli légáramlást vetett elő a digitális Pataki Ági a retekklubon, ami annyira bejött, hogy meg sem rezzentem a reggel tomboló ébresztőóra hangjára, így az óraátállítással karöltve egy masszív elkésést prezentált. Aki nem érti olvassa újra.
Jelenleg bukik a fejem, táskás a szemem és az ivarszervem tele a mai nappal.
Akkor lássuk az eseményeket krónikus sorrendben:
Pénteken nagy lobogva hazamentem - a hangulatról hű képet fest az aznapi bejegyzés. Kondiztam, főztem, és a végén úgy döntöttem mégiscsak elmegyek este bulizni, ki kell kicsit mozdulni ugyebár… Költségtakarékossági okokból alapoztam otthon. Nem végeztem félmunkát, hiába, bírhatok magamban. Sikerült elérnem az alkoholos befolyásoltság olyatén állapotát, amikor úgy telítődik a szervezet szesszel, hogy ez az érzékelést érdemben nem befolyásolja, azonban a befogadószelep már zárult. Így fordulhatott elő, hogy egy ajándékpálinka legényes felhajtását követően csaknem a fél helyiséget beterítetten porlasztott égetett szesszel – épp csak kicsivel hibázva el egy arra járó emo-gyanús társaságot. Baj nem lett belőle, lévén csendesen kérődző igen jámbor fajtához tartoztak, másrészt rajtam már látszott hogy legalább fél liter ambícióval túl vagyok a komfortos szinten. Még szerencse hogy nyílt láng nem volt a közelben, különben sziporkáztam volna… A szeszvarázsnak viszont meglett az az áldatlan következménye hogy csak igen korlátozottan tudtam felcsillantani változatos egyéniségemet a körünkben megjelent félvér hölgynek, így kapcsolatunk szorosabbra fűzését célzó bátortalan kísérleteim hamvukba haltak. A többiek aranyosak voltak, maradjunk is ebben, kerestem egy kicsit mindenkit, aztán hazamentem, jobb volt ez így mindenkinek.
A szombat ehhez képest igentakarékon indult, hiába, sok volt a tánczene előző este. Hál’ Istennek a katzenjammer kimaradt csak gyengusz voltam meg zabálós. Délután pizzasütés, Mókusék este átjöttek, duma, pia, alvás.
A vasárnap már jóval aktívabb volt, délelőtt kondi, egyre jobban érzem a jobb csuklómat. Szerintem megerőltettem, de ha befáslizom az isten le nem mossa rólam ínhüvelygyulladásom van a rejszolástól. Viszont már érzem, hogy egy óra elég, az alatt viszont gyakorlatilag nem pihenek semmit. És kezd látszani az elmúlt egy hónap. Persze az óraállítás odavágott egy kicsit, fontos óra veszett el. Ennek dacára megcsináltam a két hónap óta tátongó lyukat a bejárati ajtón, mostam, kottát rendeztem, zongoráztam, cigiztem, tévét néztem, bambultam, püffedtem, alvás….
Csak haza kéne menni húsvétra, de csak abban az esetben ha kapok fizut addig. Anyámnak is meg kellene mondani hogy bizony van másik motorom, úh a súlyadó bizony jogos…Szegény, azt hiszi tavaly óta biztonságban vagyok. Mondjuk, ha csak tolás közben el nem ütnek…
Jaj, Istenem! Tegnap láttam a villamosról: „Itt hamarosan használt afrikai ruhabolt nyílik!” Ezen azért elgondolkodtam. Ennyire szarul állnánk? Mozambiqi háziasszonyok levetett ruháit fogjuk hordani? „Bálabontás! Banán- és pálmamintás rövidujjú ingek érkeztek!” ?! Vagy divat lesz a használt gumiabroncsból szabott szandál? Jézusom….
Ma konkrétan kirúgtak a véradásról. Mentem, mert az jó, nekem is másnak is. Én felfrissülök, másnak meg segíthet. Erre a dokinő elzavart, mert hiányzott még öt napom a 90-hez, a januári arcüreg-ciszta műtét után. Bosszúból megyek az Arany Jánosba a Vöröskereszthez. Majd a jövő héten. Konkrétan.
Juccal azóta nem kommunikáltunk. Kíváncsi vagyok, ha kellő ideig hagyom, hogy a cúfos kudarcélmény az ő hibája, mennyire törik meg és válik „engedelmessé”. Mocskos kísérlet, de kíváncsi vagyok rá.
Nem akarok dolgozni, haza akarok menni, legyen már öt óra!!!!!

 

Ápdét: Gaga nem jött. Vagy kocsi nem volt, vagy fizu, vagy kedv. Na, most már nekem sincs. (Ha belegondolok, egyik se.) Rossz cica, hanyagolom!

 

03.26

2010.03.26. 13:34 | suendoc | Szólj hozzá!

 

03.26.
Hepinessz van e’ttársak!
Idő jó, hétvége jön, fiatalok vagyunk, bájosak, erősek! Mi bajunk lehet?!
Azt még mindig nem tudom jön-e Gaga, ha nem jelez, akkor úgy veszem, hogy csak kicsi szívének perifériáján birtoklok egy nyomortanyányi helyet, vagyis úgyse hagyná magát. És ha ilyen érzéketlen átható férfibájam iránt, akkor fusson utána a szomszéd kutyája.
Tervek: gyors könyvtár, utána konditerem, és kedv függvényében takarítás, karbantartás, zongorázás, vagy Gulasch Exotika a gödörben. Ez utóbbi erős otthoni dzsúzolás után, költségkímélési célzattal. Fel kéne hívni anyámat, meg tesómat is hogy mizu van, ezen azért még gondolkodom kicsit.
Határtalan optimizmussal tölt el az a tudat, hogy előttem két és fél nap szabad idő, amit eltölthetek értelmesen is, és felelőtlen módon, ám, igen nagy élvezetet okozva el is pazarolhatom.
A motort csinálják, lassan haladnak, jövő héten meglesz. Ki is fizetem, de ha Gyöngyinek is utalni akarok, akkor hó végére már igencsak meg leszek lőve. A kocsiba bele se merek gondolni. Malac megcsinálná, de honnan a faszomból akasszak le egy plusz százast?!Persze tegnap jelentkezett a feslett erkölcsű ELMŰ is, hogy diktáljam be az állást. Namost mióta novemberben átállítottam inkasszóra, se számlát nem küldtek, se le nem voltak. Ha most kiküldenek valami penetráns mértékű számlát, hát én armageddont csinálok….
Azt hiszem hétvégén főzőcskézek, zongorázok, papírokat rendezgetek, nagyokat szunyálok, és a konditeremtől eltekintve meresztem, a seggem. Esetleg elmegyek futni. Tegnap kihagytam a mozgást, mert nagyon hikomat voltam, ellenben benyomtam harminc centi kolbászt egy fej hagymával, ezt lefojtottam egy tábla csokival,  és bevertem a szunyát. Vesszen Sztahanov, éljen a zsír!
Szerelmes akarok lenni!

03.25

2010.03.25. 13:07 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Kedves figyelő szemek!
Találkozó letudva. Egy fószernek segítettem kicsit tájékozódni egy káreseménye kapcsán, bár szerintem nem fogja megúszni,. Őt hozzák ki hibásnak. Azóta állandóan keres, de sok újdonságot nem tudok mondani neki, viszont néha hoz bort. Opportunista vagyok? Dehogy, csak nem rúgom el magamtól páros lábbal az élet kínálta lehetőségeket!
Utána konditerem, nagyságrendekkel eredményesebb voltam mit kedden. Ennek eredménye hogy csak komoly szervezés után tudom kitörölni a seggem.
Elhoztuk a Mókus kocsiját a Malactól, addig megjaszkariztunk a céges Skodával. No, egy 1.9-es turbódízel, azt azért no. Esetleg felülvizsgálnám a dízel iránti zsigeri ellenérzéseimet, ha nem így nézne ki.
Aztán részem volt életem egyik legelkeserítőbb szexuális élményben, bónuszként a végén én még én ápolgattam lelket. Úghyogy maradtam a farkas-pozíciónál: ültem a lyuk mellett és vonyítottam. Lájf iz bjutiful, mi?
Terveim: kondi, főzés, házinet, szunya.
Elvileg a hétvégén jön Gaga, ha kap fizetést, és megcsinálják addigra a kociját. Egyrészt ez jó, mert nagyon „kedvelem” ahogy a kultúrnépek mondják, másrészt rejteném mint a lopott biciklit. Ellenérv, hogy fizuig – kb egy hét – összesen van egy tízesem, szóval csóróság van, tehát legfeljebb egy házibuli jellegű elhajlás játszhat be. Ambivalens érzések, mi? Faszkivan. Se herém se zádém.

03.24.

2010.03.24. 16:56 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Már megint az elmaradás kapitalista szabotázs-csökevénye bomlasztja kisvilágom harcos, szocialista egységfrontját!
Néha cunami szerűen összecsapnak a hullámok a fejem felett. Akkor egy kis visszaemlékezés:
Csütörtök: volt csajozás. Lélektelen és strapás.
Péntek: Meló, konditerem, fordász, haza, kis karbantartás, aztán hogyakkor Marcival megiszunk söröket, új albérletének megtekintése címszóval. Az albérlet meg lett tekintve. A véleményem egy határozott hmmm. Végülis lakásnak lakás. Kissé fura, hogy azért kellett fent sörözni, mert első mosás és kifolyik-e a víz a mosógépből. Mitől folyna ki?! Meg a sógor is jött pénzért, persze arról már rég letettem hogy soha ne jöjjön közbe semmi, de néha azért jó lenne ha csak egyszer nem. Lásd lent. Aztán mentünk sörözni, végül a „közelben” a Blaha mellett kötöttünk ki Nemcsák Berry koncerten. Jó volt, de addigra már nem nagyon volt kedvem semmihez. Haza, alvás.
Szombaton volt esedékes a lapotop tesóhoz való szállítása, nagy nehezen megoldódott. Az azért kellemes élmény volt, hogy a motorshow miatt gyakorlatilag a teljes Hungária beállt. (Mint később kiderült, látogatók még járnak, kiállítók már nem nagyon) A Népliget Kerepesi táv beletelt másfél órába, közben megtekinthettem Közép-Európa utolsó getó-skanzenjét a Hős utca bérházakat. Áthaladás közben magamra csuktam az ajtót, élesre fentem a körömreszelőmet és imádkoztam. Végig a 3-as úton, nincs autópályadíj, meg kevesebbet eszik. Élmény volt, na. Persze azért nem ment minden simán, mert például nem volt meg a madzag ami nethez kellett, de élteképes kompromisszumot kötöttünk: én elmegyek vele netkábelt venni, és cserébe a közben vett autógumi tartókonzolt nem kell felfúrnom, viszont otthagyhatom a téli gumikat. Az este egy Mókus-laki ivászatban folytatódott volna, de megetettek, ittam kicsit és ellenállhatatlanul elaludtam.
Vasárnap: Délelőtt ejtőzés, aztán főzés. Klasszik vasárnapi ebéd, húsleves, rántott hús, és társai. Marcit hívtam ebédelni, nem jött, bátyja, és csak most, a végén már nem is figyeltem oda. Még egyszer nem főzök neki. Aztán indult a kooproduktív motorszerelés és óvoda karbantartás. Először a Mókus vasára applikáltunk egy akksitöltőt, aztán az oviban szereltünk rollert, kresz táblákat az apróságoknak, és babaasztalt. Az én vasammal nem sok mindent tudtunk kezdeni, de oda se neki. Jött Borsó is, hasznosat semmit nem tudott csinálni, de legalább elszórakoztatott. Aztán hazahoztuk a motromat, ami azért természetesen nem mehetett zökkenőmentesen. A Petőfi hídig fájin volt, aztán viszont egy tapodtat se. Szépen megette megint az akkumulátort, én meg tolhattam haza. Annyira hiányzott már ez az érzés…
Szegény anyám feleslegesen aggódik hogy összetöröm magam motorral, többet tolom mint megyek vele. Mondjuk edzésnek sem utolsó, de azért ez már túlzás… Szóval az esti kardio-motortolás után már csak egy feles kellett lés aludtam mint a bunda.
Hétfő: két csodálotos napon keresztül „Startnap” rendezvényen vehettem részt, mely arra hivatott, hogy az új belépőket eligazítsa. Nem fecsérelnék túl sok szót rá: fárasztó volt és unalmas. Este viszont eljött Borsó, hogy végre dumálni is tudjunk, nálam alvadt, nem szexeltünk, jó volt.
Kedd: Startnap második felvonás, már sírtam a kíntól. A munka meg gyűlt. Este elvittük a Mókus kocsiját a Malachoz, tankoltam, fájt. Jucc nem vette fel a telefont, nem is baj, nem brillíroztam volna. Egész este csak arra vágytam hogy valaki leszopjon és alhassak. Erre Mókus alkalmatlannak tűnt.
Szerda: behoztam a lemaradást a melóban, még van egy találkozóm, utána konditerem, vége a napnak.
Ahhoz hogy rendben legyenek a gépeim, meg a lelkiismeretem, ki kéne gyorsan fizetni cca 400.000,- Ft-ot. Nos, ehhez a fizetésem kacagtatóan kevés.
Csókolom, végeztem!

03.18

2010.03.18. 16:57 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Szűzanyám!
Most látom csak mekkora elmaradásba vertem magam! És pont most, mikor elhatároztam, hogy én leszek a blogírás Sztahanovja, a betűk tengerének árvízi hajósa, az emberi kapcsolatok Einsteinje. Legfeljebb zweisteinje.
Ehhez képest a lustaság mocsok dágványában fetrengve hagyom az rohanó napok naptárlapjait a szemétbe hamvadni…
A csütörtöki napról konkrétan nincs emlékem. Kiesett, eltűnt, nem is volt.
Pénteken, a kicsi szívemben lobogó izgatottsággal készültem a hazautazásra. Ekkor még nem sejtettem, hogy Dániel
Persze nyilván nem tudtam időben elindulni. Először úgy volt hogy még haza kell mennem gúnyáért, aztán jött egy faszi akinek tanácsot adtam biztosítási ügyben, azzal hogy adnia nekem bort. Mondjuk ezt normális ember nem utasítja vissza.
Irány haza, autópálya, 21-es út, cél. Közben persze kiderült, hogy nem lesz foci, mert felújítják a sportcsarnokot, Szerintem inkább restaurálás lesz az. Mindenesetre ezzel csak a csomagom fele vált teljesen feleslegessé.
Este csaptunk a vigasz-zsugapartit – ha már foci nem volt – természetesen a szokásos eredménnyel: buktam egy ezrest, és hiába mondtam hogy sörre házpálinkát én már nem szeretnék inni. Nem hittek nekem. Mivel nem sokat aludta és nem sokat ettem pénteken, szerintem senki számára nem kétséges az eredmény. Felálltam hazamentem, hóttpicsa, alvás.
Szombat reggel a család kitalálta, hogy akkor én most beülök édsapám mellé és elmegyünk Egerbe Barnusért. Mentünk. Hoztuk. Mindenki boldog, én aludni szeretnék. És lőn. Persze az indulásnál azért észrevettem, hogy a jobb hátsóm tök lapos. Na ez az a kerék ami először jobb első volt, de folyton eresztett aztán a a felnis csak nézett hogy mekkora befli volt benne. Hja, a tesó a nyáron se tudott padkára felállni. (A bal én voltam mikor Tatabányán eltévedtem és a susnyáson át kerevegtem ki a főútra, de az nem volt ilyen nagy)
Szóval ott álltam lapos kerékkel, a pótkerék van, de inkább ne feszegessük. Nem is kell, szar az feszegetés nélkül is. A szombat este megint a fekete lyuk áldozata lett, fogalmam sincs mit csináltam. Ja, dehogynem: fürödtem (kádban!) és elolvastam egy L.L Lawrence könyvet.
Vasárnap nagyszülőzés, miazmás, délelőtt gyorsan elszaladtunk a szerelőhöz aki cika öt lyukat talált a szálszakadt gumin- lehet kidobni. Adott egy féltisztességeset hogy vissza tudjak jönni Pestre, de vissza kell adjam, mert készletben van, hármat nem fog tudni eladni hármat.
Utána adóbevallás, de ezt már inkább nem is rendszerezem. Papa meggyőződéssel állította hogy még nincs fent a nyomtatvány a honlapon, én meg nem tudtam hogy sírjak-e vagy nevessek. Hja, ha letölti a programot és ahelyett a 2006-osat nyitja meg állandóan….?! Aztán megcsináltam a bevallást, nyomtatás. Oldalanként tíz perc. El kellett menjek emginni egy sört, mondom ne kapcsolja ki, marha lassú, de kiadja az utolsó oldalt. Kikapcsolta? Kikapcsolta. Áááá, fiam, le volt az fagyva…. Írhattam újra másnap az egészet, mert először nyomtatok, aztán mentek. Közben kiderült, hogy olyan sokat kerestem hogy már adót sem igényelhetek vissza. Azt a leborult szivarvégit, oszt’ ezt én miért nem vettem észre? Csodás élmény volt összességében, a végén már konkrétan kizavartam a fatert, mert ott sompolygott mögöttem és osztotta az észt.
Hétfő, ünnepség. Hideg, szél iskolás műsor, szónoklat, hagyjuk. Írhatnék róla, de ez nem polblog. A mértéktartó demokratikus énem sírva fakadt.
A kerékcserére hivatkozva hamar felpakoltam és visszazúztam Pestre.
Azóta meló, konditerem, alvás. Nem is vágyom másra.
Este csajozni is kellene, de semmi kedvem hozzá. (A régi zongoraórák és a gyakorlás jut eszembe róla. Ez mekkora gáz?!)

 

Updét: teljesen elfelejtettem hogy két napja írtam.

 Mondjuk az se volt túl informatív...

03.16.

2010.03.16. 16:12 | suendoc | Szólj hozzá!

Lenne miről, de ma nincs kedvem írni.

Máshoz se nagyon.

 

Zsanurája 3.0

2010.03.11. 16:48 | suendoc | Szólj hozzá!

 

01.20. Napindítás, irány az IKEA. Sikeresen meggyőztem őket, hogy szükségem van az eredeti példányra az ajánlatból. Szerencsére meg is volt, de mivel fekete pecsétet használnak, szegény csajjal minden oldalt aláírattam:D
Aztán nekiálltam, és mivel az elkészített excel lista még mindig nem volt összehasonlítható, ezért nekiálltam meghúzni a tételeket. Aztán figyelmesebben. Ott dobta le az agyam az ékszíjat, amikor rájöttem, hogy tele van a lista olyan tételekkel, mint tejhabos kancsó, étkészlet, kötény, meg az apja kutyafasza. Azt még valahol megértem hogy a kis naivak pályázati pénzből próbálják a gyermek stafírungját kikerekíteni, de abba már nem gondoltak bele, hogy az MVH ellenőrzést is fog tartani, és ha nem lesz meg az egyik kötény, fingófára ültetnek mindenkit, meg visszaszedik a lóvét. Ennek ugyan egy civil szervezetnél nincs túl sok eredménye, de a macera az macera.
01.21. rövid, korrekt állásinterjú, gyakorlatilag megegyezés. Azért a felhőtlen boldogság kis léket kapott annak a mondatnak az aknamezején miszerint ahhoz hogy minden tuti legyen, a vezérigazgatóval is meg akarják beszélni, aki nem szokott ugyan keresztbe tenni, de szeretnének jövő csütörtökön felhívni, hogy fix und fertig. Na, erre mit mond a józan parasztember? Üsse kő. Meg persze más választás se nagyon van.
Akkor vissza Putnokra, közben telefonon szervezni, hogy valaki hozza el Ózdról a tüdőszűrő papíromat, mert nem fogok odaérni zárásra. Otthon lepakol, refreshing, light pettig, indulás Szuhogyra. Közben kiderült, hogy az építési ajánlatból sincs kettő, ezt még vállalt Lakatos úr hogy beszerzi, de a tényleges kézrátétel már rám várt. Persze végül nem attól akivel csináltattuk, de végül az edelényi benzinkút parkolójában átvettem a dokumentumokat (Istenem, régi szép idők, amikor a vesztegetési pénzt hívtak „dokumentumnak”…) Lakatos urat elbűvöltem, megmutattam neki mindent, majd azzal a mozdulattal ki is vettem a kezéből, ő már ne nagyon akarjon semmit csinálni, mert eddig sem volt rajta áldás. Akkor már nagyon fáradt voltam, és nagyon kivolt a faszom az egésszel.
01.22. péntek. Fel kell tölteni a papírokat a HROD honlapjára, mert azért a rögzítést nem vállaltam. Bőven elég volt ez a feladata nekem, főleg ennyi pénzért, és az is bizonytalan. Megy otthon a scanner? Nem megy. Valami programgebasz. Valami másfél órás tornázás után jött apám, és levette a papírszarjait azalatt csendben megbúvó lapscannerről…. Miért is volna logikus, hogy a nyomtató scannerét használja az ember ha már azzal is nyomtat…?! Nekiállt megmutatni a mechanizmust. Na, egy oldal szkennelése volt majd másfél óra, százharminc kattintás és még formázzuk. Nem vagyok egy nagyigényű júzer, de az önszopatásra nem volt időm. Irány a tévé, ahol azonnal segítettek. Nagytudású kolléga elővette a fényképezőgépet, és beállította egy statívon a lap fölött. Ekkor már visongva röhögtem. Elzavartam a picsába, a másiknak volt masinája, fél óra alatt megvoltunk a negyvensok oldallal. Haza, feltöltés, dolgozzatok Marcikám.
 
01.25.26. Nem akarom sokat cizellálni, úgy volt hogy legkésőbb kedden reggel postán kell lennie az anyagnak, mert hétfő a határidő (?).Na, ebből lett kedd este, szóval még azért a felvitt anyagokat ki kellett nyomtatni, mindent még egyszer aláíratni Lakatos úrral, összekészíteni, és…. És keresni egy sokáig nyitva lévő postát. Felhívnám a figyelmet, hogy ez nem Pest, hanem Borsod mocskos szöglete, és este hétkor keressünk postát.
Lett. Feladtam. A pályázatot is.
Szerdán éppen fújtam ki magam, mikor csörög a telefon, hogyaszongya Aegontól, személyzetis, jelentkeztem, aktuális-e? Mi van itt ember?! Eddig leköpni se volt hajlandó senki, most meg mindenhova kellek? Mikorra tudok bemenni? Mondom péntek? Nem jó, pénteken már szabin van a zilletékes ettárs. Jó, akkor átrendezem az életemet, csütörtök, fél négy. Jó. Rohanás haza, cuccolás, feladatok, miazmás elintézése, meg volt még valami csütörtök délelőtt, de arra már nem emlékszem. Ebéd után kocsiba be, hajtás Pestre. Közben hál’ Istennek csörög a telefon, Uniqa meló hundertprozent, hétfőn menjek dolgozni. Juhhé, van Isten, nekem meg külön egy kicsit!
Azért elmentem még az Aegonba, nagyvállalati kockázatelbírálói állásra. Na, a HR-est nagyon hamar háttérbe szorítottuk, maradt a góré meg én. Olyan volt mint egy túlkoros hitlerjugend, ám és a biztos állással zsebemben nem voltam oltárra hurcolható áldozati bárány. (Tudom, egyébként nagy marha vagyok, de most nem ezt feszegetjük) felvettem a szemkontaktot, és mivel az egész szépen átcsúszott egy farkasszemnéző párbajba, felvettem a kesztyűt. Nyertem. Nem én nyertem végül, talán ezért is. De nem baj, mint később megtudtam elég hiú a szentem, nem jöttünk volna ki jól. De azért nagyon nevettem rajta mikor kijöttem.
Azt hiszem az ezt követő hétvége már nem érdekes ennyire, illetve gondolom mert nem emlékszem rá.
És akkor elsején elkezdtem dolgozni.
 
 

Zsanuária 2.0 (újratöltve)

2010.03.10. 16:59 | suendoc | Szólj hozzá!

 

 
Január elején kezdett válságosra fordulni a helyzet. Meló nem volt, lehetőség sem. Aztán épp otthon voltam, mikor anyám felhívott, hogy Barna( a polgármester) beszélni akar velem. A vasárnap nem volt, jó, meg kellett várnom a hétfőt. Nem örültem, Zsé éppen várt vissza Pestre, de csóró ugye nem válogat.
01.11. Kiderült, hogy annak idején mikor munkanélküli lettem, anyám említette neki, de azt mondta, hogy tud segíteni de várjuk meg a választások végét. Na, ez most annyiban módosult, hogy rájött, tudnék neki segíteni az országgyűlési képvislői kampányban, és most státusza is van ahova fel tud venni. Persze a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de például a tévénél annyi ember „dolgozik” aki nem ismeri fel a kamerát, de még a kisbetűket se mindet… Mit szólok hozzá? Mit szólhatnék vazze… pénzem nincs, munkám nagyon nincs, mit szólhatnék?! Vissza Pestre, Zséhez munkahelyre, kávézni. Elmondtam a helyzetet, nem nagyon szólt rá semmit, viszont onnantól nem keresett egyáltalán. Mit nem mondjak, berágtam, nem kicsit. Nem mintha kötődtem volna hozzá, de a hiúságomat igencsak piszkálta. (Így végiggondolva azért mégis jobban kötődtem mint most Jucchoz)
Eltelt pár nap, nagy szomorúan elkezdtem pakolászni, gyakorlatilag a teljes kis életemet bedobozoltam. Furcsa, kiderült mi fontos, mi nem.
01.17. Az utolsó pillanatban jelentkezett a Marci, hogy a Szuhogyi IKSZT kapcsán lenn még egy kis meló, mert az előkészítés ellenére sem sikerült minden úgy ahogy elképzelték. Konkrétan tizenhét oldalas hiánypótlást kaptak. Nem igazán lelkesedtem a dologért, tekintve hogy a címpályázat még csak-csak normális díjon ment, de a beruházási pályázathoz való hozzájárulásomért gyakorlatilag vatikáni valuta lett felajánlva. Ezt aztán korrigáltuk, illetve felvettel 10 ezer magyar királyi pengőforintot, ami én magamban egyenlőre a Marci pontosan ekkora összegű tartozásának kiegyenlítéseként fogtam fel. Ő ugyan nem de, ez egyenlőre későbbi téma. A dolog lényege az volt, hogy nagyon gyorsan, nagyon sok mindent újra kellett csinálni, át kellett rendszerezni és beadni.
Még aznap haza, kipakolás, irány Szuhogy, megbeszéltünk egy csomó dolgot Lakatos úrral. Szegény jószág rendes ember, de annyira élelmes, hogy ha bezárnák egy éléskamrába, ott pusztulna éhen.
01. 18-án, Megint vissza Barnához, nincs más választás, elvállalom.. Jó, akkor el a munkaügyibe, ahol nem is érették, mit csinálok én ott munkaszerződés nélkül. Le a Városgondnokságra (munkáltató), menjek házorvoshoz, meg tüdőszűrésre. Jó. Háziorvoshoz el, utána vissza gondnokságra, utolsó futással Ózdra tüdőszűrésre. Délután vissza Gondnokság, mondják hogy kéne még bankszámlakivonat, diploma, katonakönyv (!), meg az összes eddigi munkaidőm igazolása. Francba, ebből egy van meg, az se teljes,m vissza kell menni Pestre. Este megint el Szuhogyra, pontosítás.
01.09. kora reggel kelés, irány az Edelényi Földhivatal. Megtaláltam elsőre? Nem találtam meg elsőre. Nagy nehezen megvolt, irány Miskolc. Ha már ott voltam, elszaladtam gyorsan kontrollra az fül-orr-gégére, most jut eszembe, erről nem is írtam. Kontroll megvolt, megint felírattam azokat a gyógyszereket amiket elsőre se váltottam ki. Irány a Zsolcai kapu, bútorbolt, eredeti és módosított ajánlatot kérni. Megérkeztem, de nagyon nem találtam a címet. Parkolóba be, számítógép elő utcakereső beüt. Ja, hogy én a Csabai kapuban vagyok, a Zsolcai mellett el is jöttem? Nem baj, itt is dolgom van. A másik bútorboltban csak e-mailben adtak ajánlatot, azt gyorsan aláírattam. Vissza a Csabai kapuba. Már előző napon jelezetm, hogy az ajánlaton szépen fel vannak tüntetve a cikkszámok, de ebből a Mikulás se tudja hogy pontosan mit jelent: komód, vagy vadászgép?
Mivel a számlázási program fix, szegény kislánynak nem volt választása, az egészek be excelbe, szépen soronként, oszloponként, díjanként… Épp csinálta mikor érkeztem, jó akkor elmegyek kajálni. Búza tér, piac, sültkolbász, hmmm…. Boltba vissza, kész, mehetek! Akkor ha már itt vagyunk, szaladjunk csak el az MVH-ba, egyeztetni. Előző este kérdeztem otthon hol van, a Mindszenthy térem, a Városháza térrel szemben. Elmentem, két dolog nem stimmelt. A Városház térrel szemben az Szent Imre tér van, és az épület nem az ITC, hanem az Unicredit Bank. Köszi anyu. Kicsit agyaltam, rájöttem hol van. A megforduláshoz megkerültem a fél várost, megérkeztem, leparkoltam a fizetős parkolóban,jegyet nem vettem, irány a hivatal. XY-t keresem, hogy van. Itt ilyen nincs. Anyád. Ja, de van, hetedik emelet. Felmentem, kerestem, hatodik. Lemenetem, az első kiscsaj akit megkérdeztem, ő volt. Mondtam mi járatban vagyok, lelt az asztal szélére, megsápadt, na mondom helyben vagyunk. Nagyon örült hogy van valakivel értelmesen beszélni (ugye-ugye Lakatos úr…), aztán mondta: Nagyon jó az 1. sz. bútorbolt ajánlata, de kellene az első ajánlat eredeti példánya, vagy ezt az újat kellene visszadátumozni. A 2 sz. bútorboltnál ha már aláírattam, esetleg egy pecsétet is ha lehetne. ’Nyádpics’…!
Vissza az 1. számúba, mondom eredeti, Azt kiküldtük postán. Nem kaptuk meg- blöfföltem. Ja, persze, vissza is jött, megnézem megvan-e még? Bementünk a kisirodába, a csaj benyúlt egy hatalmas kupacba és kihúzta. Van Isten! Irány a 2. számú bútorbolt, mondom pecsét is kellene. Akkor már nagyon röhögtek.
Na mondom, ha már itt vagyok, akkor irány Pest, Ikea. 15.52-re odaértem, gondoltam jó leszek. Nem voltam jó, már mindkettő ajánlatkiadással foglalkozó hölgy elment már. No, akkor másnap majd visszajövök, ezen már fel sem húztam magam. Haza, nekiálltam szopogányolni. Merthogy az ajánlatok nem összehasonlíthatóak, úgyhogy excelbe be mindent, az 1. és 2. számú bútorbolt ajánlata+magyarázat és ráadásul a teljes IKEA ajánlat a hülye viking nevekkel.
Még a Pestre utazás közben hívtak egy ismeretlen számról, felvettem: Nyerges Péter, Uniqa Biztosító. Még decemberben leadtam az önéletrajzomat, aktuális-e még? Nabazz – gondoltam – persze hogy aktuális, de nem egyszerűsíti le az életemet. Be tudnék-e menni csütörtökön délelőtt egy interjúra? Persze.
 

 

03.10.

2010.03.10. 14:27 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Tegnap sikerült egy jóízűt edzeni, tényleg hasznos volt. Kiderült, hogy havi bérlet helyett 10 alkalmasat adtak, de szó nélkül lejavították. Kezdek komolyan gondolkodni, hogy kardio-edzést is kellene csinálni, mert nagyon össze vannak szűkülve az ereim. Az a kurva cigi. Vágánynak nem volt alkalmas a sör, talán holnap, de ha nem, az se baj, majd hétvégén pótoljuk. Megpróbáltam adóbevallást csinálni, de sehogy nem ment fel a tetves program a gépre, illetve nem hozott be egyetlen nyomtatványt sem. Csak hogy egyszerűbb legyen mint a kézi… Na, majd hétvégén otthon!
Megszállottan keresek alkatrészeszeket a motorhoz, nem mintha lenne pénzem megvenni őket. Le kellene állni, mert csak álmodozom. Kicsit aggaszt, hogy mióta beszedésire állítottam a villanyszámlát, egyáltalán nem vonják, oda is tartozom már egy csomó pénzzel…
Kéne valamikor Juculni is egyet, még hanyagolva érzi magát (Naná hogy….!)
Edzés lesz, mosni is kellene, meg összepakolni a hétvégi cuccot, szóval van meló. Meg egyszer le kéne feküdni időben, nem elbaszni a fél éjszakát. Viszont ha Juculok, akkor el lesz baszva… Tudom, ne sírjon a szám.
Egyébként nyűgös vagyok és hisztis. Szerintem mert jön a havazás. Legfeljebb foci helyett szánkózni megyek.

03.09.

2010.03.09. 15:47 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Tegnap voltam edzeni, Meglepően jól ment, ügyes vagy Petike. Utána gyorsan haza, lendületből főztem vacsorát, utána meg jött a Jucus. Úgymond „beugrott” színház után… Várta nagyon, de nem adtam be a derekamat… Beszélgettünk egy csomót, de az istennek se vette észre magát, hogy most nem vagyok partiképes.
Megittunk egy fél üveg bort, de ez alkalommal ő kapott fejfájást:D
A mai nap eddig eseménytelen. Felhívtam egy motorvillamosságit, lehet hogy tisztességes áron átnézi a rendszert.
Mindjárt vége a melónak, edzés, lazulás. Vagy egy sör Vágánnyal, vagy simán haza, püffedés.
 
OFF: rájöttem, hogy túl hamar zártam le a januárt, mert veretes események zajlottak még a vége felé, úgyhogy újra meg kell majd nyissam azt a fejezetet. Csak legyen rá idő, meg energia.

Aktualische breakingnyúz

2010.03.08. 16:45 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Pénteken sütött a nap, meg is indult bennem a vezérhangya: motorolás!!! Első körben meló után haza, gyorsan feladtam a motor kötelező és a múltkori kerékbilics büntetését (na, ezt nem is írtam, a múlthéten GYIÖT-közgyűlés alatt megkaptam életem elsőjét, de nem is voltam ideges, mert én voltam a fasz, vitán felül. Csak nem most kellett volna), beugrottam az IMEt-ben tájékozódni, meg vetten egy visszapillantót, hogy legalább kettő legyen és irány Vecsés, motorbontó. Izgultam kicsit, vajon ott lesz-e a srác, tudok-e alkatrészt bugázni. Ott volt? Na, ott volt? Nem volt ott. Legalább a telefonszámát megszereztem. Indulás vissza a városba, mert Marci persze hívott, hogy mi lenne ha a szombati albérletnézését inkább pénteken csinálnánk – nem voltam felhőtlenül boldog. Nem ígértem neki semmit.
Viszont Vecsésről vissza felé rájöttem, hogy útba esik egy motorosbolt Lőrincen, cupp befelé. Index- van, de szar. Tükör is van, de az is szar. Kuplungbovden van, de nem jó. Esküszöm, a Morcosom olyan fattyú fajta, hogy még a napfény se eredeti rajta… Mindegy, vetten egy MZ-bovdent, hátha jó lesz. Nem lett jó.
Ezeket a köröket efutva gyakorlatilag le is ment a délután, és kötelességtudóan elbattyogtam a konditerembe, ahol mondhatni tisztességes munkát végeztem. Azt leszámítva, hogy indulás előtt sikerült beletorkoskodnom a ruszlis üvegbe. Úgy fenékig. Így aztán minden mozdulatra olyan szagok törtek ki belőlem, hogy rövid idő után mindenki gyanakodva méregette a többieket, ami valljuk meg egy izzadó férfiakkal tömött konditeremben nem kis teljesítmény.
Kisvártatva találkoztam Marcival, nem messze az Oktogonnál ült egy kávézóban, ahol természetesen a loptopján bigyuszolt. Ja, meg kávézott. Megittam a maradék kávéját, a teljes jeges teáját, mert még mindig lázadt az epém. Menjünk tovább, keressünk egy hangulatos helyet felkiáltással legyalogoltunk a Blaháig, ahol végül a Beszkártba ültünkbe. Mondtam rumot kérek egy jéggel. Marci hozott. Matróz ízű szeszesitalt, feles pohárban. Ellenségemnek se. Meg sört. Na, itt, ezzel a momentummal el is vesztem, megint elkövettem azta hibát ait immár sokadszorra, de nem tanulok belől: sör+feles kombó… Aztán a Lompos Farkasban folytattuk, mér megint jani voltam, össze se tudtam számolni mennyit költöttem. Nem is merem.
Ehhez képest a szombat maga volt a fizikai és szellemi ökonómiám totális felbomlása. Ebben nagy szerepet játszhatott a hajnalban betolt párizsi, kenyér hagyma diétás ápdét-menü, de a lényeg az, hogy reggel fel sem bírtam kelni, és nem mentem Marcival sehova, nemhogy lakást nézni. Nem túl bajtársias az ilyesmi, de ilyen ez a c’est la vie. A fejfájásom se volt bajtársias.
Végül csak összekapartam magam, és rövid telefonálgatás után elindultam Alsónémedibe bontóba. Előtte még fel az oviba a motorhoz, mert méretet kell venni, legelőször meg tankolni, mert már a rozsda is befogta a tank belsejét, annyira nem volt benne benzin. Kicsivel a végső határidő után érkeztem meg, szerencsére beengedett a faszi, és végül egy gyújtáskapcsolóval távoztam. Szerintem röntgenszeme volt, első próbálkozásra leterítette a pénztárcámban található maximális pénzösszeget és meg is jelölte eladási árnak. És én még azt hittem, ezért pár apróságot tudok még venni. Bele se gondolok, megint mély léket kapott a költségvetésem. Haza, gyorsan valami finomat, Stahl-konyha picsába, paradicsomleves, zúzapörkölt. Úgy is mint másnapos konyha.
Valahogy nagyon nem volt kedvem házibuliba menni, az előérzetem kis híján nem is csalt meg. Viszont nem lehetett kihagyni, oda ígérték Zsófit, hátha. Hát nem. Valahogy nem volt meg az kis szikra ami továbbvitte volna, meg állítólag be is pasizott egy hete. Egészségére. Nem nagyon bánkódtam, vbolt egy félvér csaj, azzal elég jól ellettünk a végére. Na, semmi komoly, csak a lehetőség lehetősége. Viszont megroggyant állapotomban ennyi bőven elég is volt. Ha ne adj’ Isten bizonyítanom kellett volna, vélhetően csúfos kudarc lett volna a vége. Vagy ha nem, hát aránytalanul kemény munka árán. Így aztán szerény mosollyal, lelkemben a lemondás nagyvonalú gesztusával zenés est helyett hazamentem és olyat aludtam hogy arról koldultam.
Tegnap viszonylag épnek éreztem magam, azzal a kitétellel, hogy természetesen az utolsó pohár már nem kellett volna… Azért reggeliztem egy jót – bekávéztam, Hívom Mókust, induljunk. Hát ő még alszik. Akkor ébredj jógyerek! Nagy nehezet átjutott, kocsiba be, irány lőrinc, ahol,a piacon épp veteránbörze volt. Ha azt mondom, hogy egy vizuális orgazmus volt, még keveset mondok. Legfeljebb a huszadáról tudtuk-sejtettük hogy mi lehet, de rengeteg érdekes kütyü volt! Két indexel és két rugóval gazdagabban- viszonylag szerény összeggel szegényebben indulás haza. Gyorsan beugrottunk Mókusházba, mert „maradt” egy csomó csülök, és ez tűrhetetlen. Na, ekkorra már megbosszulta magát a reggeli debreceni, a kocsiban már hörögtem:
-         Életemet egy sörért!
Megkaptam, jobban is lettem tőle. Aztán engem kidobtak a az ovinál, ők meg mentek Diósdra házat nézni. Később kiderült, nem volt szép látvány, nem érte meg. Én meg nekiálltam nagy bőszen villanyt szerelni a motoron. Az első jelentős hibára szinte azonnal rájöttem: feltéve ha az nem direkt volt elrontva valami hátsó szándékkal. Felraktam a gyújtáskapcsolót, ordenáré faszságok derültek ki az illesztésnél, de csak röhögtem rajta. Ennyire amatőr… Aztán az aksidobozban találtam mindenféle érdekes kütyüket, amiknek vagy nem kéne ott lenniük, vagy nem tudom micsoda. Mivel tényleg nem tudom micsoda, ezért valószínűleg ott van a helye, de ezzel nem vagyok közelebb a megfejtéshez. Főleg hogy az egyiket nem csavaroztam vissza, nem is indult a jószág. Tehát valami földelés cucc volt, de rejtély mi az. Főleg hogy cirill betűs felirat van rajta, tehát ezer százalék hogy nem bele való. Átnéztük a bovdeneket, megpucoltuk, ugyanúgy szorul továbbra is. Komoyl ezresek elköltése lóg a levegőben ebben a irányban is. A végén rendeltetésszerűen működött a gyújtáskapcsoló, egynapi eredménynek ez sem rossz. Ráadásul indul a gép, ami örvendetes. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy 12 voltos aki helyett 9 voltos van benne. Durrog, füstöl, ordít, de megszívta magát és szétbarmoltuk a gázbovden beállítást is. A kuplung még hátra van,ahhoz menni kell vele. A lényeg, hogy este nyolcig guggoltam, térdeltem feküdtem a betonon, átfagytam, elfáradtam megittam még két sört. Hazafelé még be kellett menni Mókusanyuhoz, Mókustesóhoz felköszönteni nőnap alkalmából. Mondhatni hisztis voltam mire hazaértem. Kaja, pihi, persze megint nem feküdtem le időben.
Ma konditerem, mert két nap kimaradt és ez bűnözésnek minősül, minima 200 felüléssel restanciában vagyok, legalább ezt kellett volna. Haza, pihi, lehet hogy este színház után Jucc.
Csak ne kelljen kefélni, mert ráalszom….

Zsanuárja (Megveszem ezt a nőt, Ibituba-farm, dagadt szakácsnő, megvan?)

2010.03.05. 13:37 | suendoc | Szólj hozzá!

 

A január első felében mint döglött szezonban nem is feszegettem a hámot, aztán kezdtem állást keresni. A lehető legelkeserítőbb eredménnyel. Semmi, de semmi. Ráadásul karácsony előtt a Gyöngyi is belázadt, a motortörleszők elmaradás miatt. Nyomban átküldtem neki120 ezret, ezzel gyakorlatilag ki is nyírtam egy havi megélhetésemet. Ha ez nem lett volna, akkor most jobban állnék, de pofámat befogom, örülök hogy lyuk van a seggemen és szépen lóg a farkam.
Szóval szépen lassan depiztem befelé. Naphosszat ki sem mozdultam, tessék-lássék módon. Zabáltam, olvastam, tévéztem, és borzasztóan sajnáltam magam. Persze ezzel radikálisan lecsökkentettem a megoldás lehetőségét is, és ezzel tisztában is voltam. De változtatni nem tudtam rajta. Mígnem szépen beszürkítettem az aurámat:D
Az egyedüli jó az volt, hogy Andival miután megint szakítottunk, megint normálisan tudtunk beszélni, ami persze az egymásterőszakolós részekkel is együtt járt. Bár ami fizikálisan és kisebb mértékben lelkileg is jó lesett, az ugyanakkor ugyanígy valahogy rossz is volt. Néha végtelenül türelmetlen voltam (persze magamban), untatott. És közben lelkiismeret furdalásom volt, mert tudtam hogy sokkal jobban kötődik még mindig mint én, és a lelke mélyén talán még mindig reménykedik.
Hogy elévágjak a történetnek, ez így is volt. Mint nemrégiben kiderült, ő még mindig azt hitte hogy ebből még lehet valami,  hogy visszamegyek hozzá, hogy jóra fordul minden. Pedig én régóta tudtam, réges-régen, még akkor amikor együtt voltunk akkor is, hogy ez vége, reménytelen. S persze ismételten kihasználtam ezt a hiszékenységét, reményét, csak hogy megkefélhessem. Talán tudtam, de nem akartam szembenézni vele. És folyamatosan csaltam őt is, Zsét is egymással. Nagyon nem vagyok büszke magamra, sőt iszonyúan szégyellem, hogy olyan embert bántottam, aki talán mindenkinél jobban szeret.  Mindenesetre az utóbbi találkozásunkkor megbeszéltük ezt, és azt is hogy egy darabig nem keressük egymást, jobb lesz így, ráhagyjuk a másikat az épp aktuálisra. Hááát peeeersze….. Tegnap írt egy sms-t hogy egész nap én jártam az eszébe. Nem válaszoltam. Abba a fura helyzetbe kerültem, hogy most azért vagyok bunkó, hogy nem legyek az.
A február kicsit (nem kicsit) húzós volt, de az külön poszt…

Diszembör

2010.03.05. 13:17 | suendoc | Szólj hozzá!

 

 
A hónap hátralévő részében túl sok izgalom már nem nagyon volt. Zsé megvolt, nem sokat beszélgettünk, neki is megvolt a baja meg nekem is. Két Bika csillagjegyű, ahogy megosztja a problémáit. Aha, na persze… A magam mufurc módján még én voltam a közlékenyebb, „lelkizősebb” . Na szép. Néma gyerekek kár telefonálni, ezt most már én is tudom, és főleg azt, hogy mennyi ideig voltam „néma gyerek”. Végtelenül csodálom Andit, hogy ennyi ideig kibírta mellettem, főleg az ő temperamentumával.
Aztán jött a Szentkarácsony, megszületett Miurunk, kicsit később a placenta is. Évek óta a legjobb karácsony volt, nyugalom, szeretet, béke, pálinka. Még a tesó-anyám frontvonal sem tudott érdemben bezavarni, igaz hogy a 24-i látogatás elég sivárra sikerült. A vendéglátásnak éppen csak a minimumát sikerült a tesónak összehozni. Persze anyám átlag kétnaponta elsírta magát a vállamon hogy nem ezt érdemelte. Hát igen, sok mindent megérdemelt, de talán ezt már nem. Igazából az zavar, hogy ha Évike nem is szereti a szüleit, azért a tiszteletet megadhatná. Nem teszi.
Például most volt a nagyi születésnapja, haza is mentem, jöttek ők is. De ilyenkor ugye illik szólni annak akinél alszunk, bájdövéj szüleinknek. Én is későn telefonáltam, de a tesó inkább Barnussal hívatta fel anyámékat, csak hogy ne kelljen beszélni velük.
Téma befejezve.
Karácsony után visszajöttem Pestre, merthát ugye az embernek nője van, azt művelni kell…. Szilveszter együtt, PASO koncert, utána Gellért hegy, éjszaka fényei. Persze tejfelsűrű köd, majdnem elütöttem egy gyalogost, inkább haza, szex, alvás.

Leszámolás a Csanádi utcában

2010.03.05. 10:14 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Így morzsolgattam tehát napjaimat november végén. December elsején pedig leszámoltam. (Há-há-há, nagy poén volt….)
 
Eleinte nagyon élveztem a szabadságot, valamilyen szinten rám is fért. Döglöttem, aludta, zabáltam. Fel is ugrott pár kiló, de legalább ezzel le is tudtam a Szent Családi Zabálás ünnepének bemelegítését. Kezdett szorosabbra válni a Kapcsolta Zs-vel, bár egyáltalán nem voltam szerelmes, és többször idegesített mint nem. Ugyanakkor „kibékültünk”, vagyis megint beszéltünk Andival, ami rendszerint fergeteges hümhümbe torkollott. Mit mondjak, baszott büszke voltam magamra, minden reggel visszanézett rám a tükörből a nők bálványa… A lelkiismeret-furdalást meg jó mélyre eltemettem magamba. Az ajándékvásárláson viszonylag hamar túlestem, light und sordino üzemmódban, jöhet az ünnep.
 
December első két hetében szétküldözgettem az önéletrajzomat, volt is két-három kapás, de egyik sem komolyan vehető. Vajon miért idegesítenek azok a cégek akik az álláshirdetésben sem közlik, hogy kik ők, csak ott derül ki a gagyi?! Aztán a második két hétben már nem, mert akkor már a fű sem nő, ugyanúgy mint januárt első két hetében.
 
Persze azért volt még izgalom:
Merthogy a motort még intézni kellett. Először úgy gondoltam, hogy egy kicsit még ügyeskedek, aztán jó lesz. Mindenkinek, de főleg nekem. Megkeresem „C”-t, és elintézzük hogy jó legyen. Meg is kerestem, kiderült, hogy a horror-házban csak az anyja lakik, a srác a másik épületben lakik a nőjénél. Átmentem, meg is találtam. Nos, ez a találkozás egy kissé átformálta a véleményemet. A srác ugyanis teljesen segítőkész volt: elmondta,hogy a hülye anyja (sic!) mondta ugyan hogy hagyott valaki valami cédulát, de azt már nem őrizte meg. Aztán hogy jöttek őt ebben az ügyben kihallgatni rendőrök, elég kényelmetlen is volt – régebben megcsinálta ő a maga balhéit, de mér rég nem sumákol. Az egész motorról annyit tud, amennyit a rendőröktől hallott, akik egyszer csak ott szobrozta a bejárati ajtó előtt. Merthogy volt neki motorja, van is, de nem ilyen, ezt meg végképp nem ismeri. (Megnéztem a motorját, tényleg van, tényleg jó gép, de az elképzelhetetlen hogy egy ember két ennyire eltérő motort vett volna.
Aztán megnézte az adásvételit, amit a rendőrök mutattak – ami egyébként egyezett azzal amit „A” küldött faxon Pécsről, és az ott szereplő nevek közül csak az egyik tanú volt neki ismerős. Az egyik régebbi haverja, akivel mér nem tartja a kapcsolatot,. Kérdezte is tőle, hogy mit tud róla, erre a srác beköpte, hogy
-         Ja, vettünk egy motort régebben a nevedre de már el is adtuk!
Aha, köszi….
Ha az embernek ilyen barátai vannak, minek neki ellenség?!
Szóval nem tud segíteni.
 
Más megoldást nem láttam, mint részletes, beismerő vallomást tenni,és hagyni hadd sújtson le rám a törvény nehéz, igazságosztó keze. Persze azárt azon elgondolkodtam, hogy mekkora lúzer leszek jogi diplomával, ellenben erkölcsi bizonyítvány nélkül…
Mivel az ilyesmit csak egy hülye ír le önszántából, ezért inkábba tények személyes elővezetése mellett döntöttem és szerveztem egy utat Pécsre. Valahogy olyan jelképértékűre sikeredett: odafelé ködös, borongós idő volt, de viszonylag könnyem megtaláltam az rkp-t. Szokásom szerint megálltam a tilosban és bementem. Jól beismertem mindent, azt is amit kiderítettem, azt is amit csináltam.
Aztán felvettünk egy igen ügyes jegyzőkönyvet, és akkor már nyiladozott tört szívem romjain a remény csalóka hóvirágja. Nagy bátortalanul megkérdeztem: Rám mi néz ki ebből az ügyből.? Nem értette először. Aztán mondta, hogy alapvetően nem én voltam itt a hunyó, hanem „C”. Őt most meggyanúsíttatja pesti kollégákkal, aztán majd a végén kap egy nagy semmit. Nekem nem lesz ebből bajom. Phü, az anyját, ez igazán jó hír.
Mit ad Isten, hazafelé ragyogott a nap, az autóstársak előzékenyek voltak, a nők meg gyönyörűek….
Ja, és meg sem büntettek.

Napisercli 10.03.04.

2010.03.05. 09:47 | suendoc | Szólj hozzá!

Váááááááá!

Tegnap vad dorbélolás volt!

Meló lecsap, hazazúzás, kocsiba be, ovibe el...

Gyorsan megnéztem a mocit: naná hogy szorul a kuplung: valami nagyonokos gázbowdennel oldotta meg. Ami ugye vékonyabb, ráadásul rohadt hosszú- ergio nem kis mértékben nő a súrlódási ellenállás. Remélem ettől olyan nehéz a kuplunkgkar, és nem kell cserélnem a kinyomórúgót.

Gyorsan lekaptam az önindítót (de fura ezt írni egy berúgós motorra), hát elég fura volt. Egyrészt stabilan oda volt forrasztva aa kábel. Másrészt száradon le a keze annak ak a felfüggesztését egyrészt nyolcas(!) anyával oldotta meg, másrészt az egyik oldalon hatfejű, a másikon süllyesztett ötös (!!) imbuszos csavarral oldotta meg. Ha nem teszem el véletlenül az IKEA-s bútorösszeszerelő imbuszkulcsot most csuklana a kedves mama...!

És aztán dobéz volt!

Mutyival, Békával, meg a Lantával jó elmentünk a Zaldiba és szanaszét vásároltuk magukat! Most már azért kkapisgálom a shopping-mániások motivációját: a februári szűkös napok után csak ránéztem a teli kocsira és kerülgetett az orgazmus.

OFF:

egyre inkább meggyőződésm, hogy a gigászi keblek csak optikailag igaztóak. jucival is igen bőkezű volt az anyatermészet, feszes, gömbölyű, minden.... de útban van. Istenem, ide nekem egy szerény maroknyi didit!

ON

Tervek a közeljövőre:

Meló letesz, zúzás haza. Előtte Alig utca, kábelek, sarok, csatlakozók. Csekkek felad- fájni fog, de egy férfi nem panaszkodik hanem az álmairól mesél...Irány Vecsé, bontó, önindító kormánybilics visszapillantóhoz, esetleg láncvédő beszerez. Aztán vissza otthon, motorosbolt, két gyertya és indexek beszerzése. Röpke magömlés az örömtől, hatalmas lelkiismeretfudalás az elköltött bestiális összegek miatt. Utána konditerem (tegnap a szaladgálás miatt nem volt időm menni, de azért este lenyomtam a száz felülést. Baszott büszke voltam magamra, na!) Aztán lehet hogy emg kéne inni egy sört. Mondjuk Vágánnyal.

Holnap reggel megint konditerem, aztán egész nap Marcival albérletnézés. Este Dezső-emlékparti (Dezső ugye a Tanú című film óta szigorúan malacot jelent, Ancsiék öltek két hete mostmeg házibulival egybekötött zabálás lesz), ott lesz a Zsófi is, hátha tudok vele valamit kezdeni....:D

Vasárnap reggel konditerem, utána irány az ovi, motorszerelés egész nap. Jön a Mutyi is ráfér már egy kis férfias móka, mióta nem doházik (ismét), azóta hisztérikusan pakol és takarít (ismét). És így Gyöngyinek is lesz ideje a szülinapi takaróját varrogatni.

Valamikor főzni is kellene, de ez most sokadrangú kérdés.

 

A rettegés foka

2010.03.04. 14:23 | suendoc | Szólj hozzá!

 

 

Amint a fentiekből látható, két ilyen esemény egy napon nem képezheti a fenékig tejföl esetének maradéktalan megvalósulását. Gyakorlatilag a cihés nyomás elérte az intenzív bazmeg-szintet, magyarán olyat szorongtam, hogy helyből lefostam a sarkam.

 

A nyomozónak reflexből benyomtam, hogy tárgyalok és visszahívnám, ezzel nyertem egy kis időt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy a melóban mit lehet tenni. Mire felmentem a cigiből, már várt egy levél a vasgabitól. Olyan mondanivalóval, és olyan tenyérbemászó stílusban , hogy kedvem lett volna addig ütni amíg névrokonát szokás. Gyorsan körbekérdeztem, hogy milyen szokott lenni ha ideges, mennyire kell ezt komolyan venni, de nem nagyon kaptam biztató választ. Másnap leültünk „beszélgetni”: esküszöm kultúrált voltam. Persze valahol a lelkem mélyén tudtam mi lesz a vége. Kell egy bűnbak, vagy eredményt kell felmutatni, vagy áldozatot. Mivel eredmények nem nagyon voltak…. Az azért meglepett, hogy felvezetésként azzal nyitott, hogy mi nem nagyon beszlgettünk, de hát azt ő nem is tudná elképzelni, hogy mi egyszer valaha is leüljünk sörözni …. Nabazz, így se mondták még a pofámba, hogylátni se bírnak…
Nem ragozom. Felajánlotta, hogy ha beleegyezem közös megegyezésbe, akkor kifizetnek még egy havi fizetést „álláskeresési támogatás” címmel. Belementem, úgysem volt értelme kardoskodni: ha ki akarnak rúgni úgyis megteszik, én viszont már nem szeretnék ennél a cégnél dolgozni. Aztán leléptem a picsába.
 Mivel a rendőr annyit kért, hogy írjam le a motorvásárlás körülményeit, és a másolatok csatolásával küldjem meg neki, egyenlőre napoltam a dolgot.
Hányingeren volt a stressztől és a megaláztatottságtól.

Napifriss

2010.03.04. 13:48 | suendoc | Szólj hozzá!

Tegnap vól nagy könyvtárazás (végre), bár nemtom mikor fogom elolvasni az amit kivettem. Utána sportjellegű konditeremlátogatás szemizomtornával, lábszagfejlesztéssel. Most már egyenletesen mindenhl fájok, de legalább már alulról közelítem a szánalmas kategóriát. egyetlenül leépóültem, na.

Idő nem jó, kedvem lanyha, menjünk haza...

Kínzó kérdés

2010.03.03. 17:01 | suendoc | Szólj hozzá!

Ahogy elnézem a mostani jegyzéseim, azt kell mondjam, igazán termékeny vagyok.

Ez jelenti-e azt hogy megtermékenyültem?

És vaj'h a fogantatás szeplőtelen volt-é?

Mennyi egy gondolat vemhességi ideje?

 

Na jó, befejeztem.

Most edzés, aztán a tegnap elmaradt könyvtár, utána Jucival valami közös. Nem is tudom van-e kedvem huncutkodni... ;)

 

Ápdét: Kedvem nem volt. Közösülés igen.

Fatal (T)error 2.0

2010.03.03. 16:55 | suendoc | Szólj hozzá!

Tehát a motor:

Az úgy volt, hogy egy kis probléma adódott a papírozásával. Augusztus végén vettem, szeptember közepén akartam átíratni. Közölték az okmányirodában, hogy gebasz van, mert a tulaj lejelentette már, hogy eladta, de nem erre a névre. Márhogy az enyémre. Buzdultam fölfelé, nosza itt a jó kis alkalom egy kis magánnyomozásra. Ugye a motort Pilisborosjenőn (nem fogom még egyszer leírni!!!!) vettem egy kereskedésben, ahol bizományban volt letéve. Beszéltem is a bizományossal, legyen „A”. Naná, tőle vettem. De a binkó adásvételin, nem ő volt a tulajdonos, hanem egy pécsi fószer, legyen „B”. „A” elmondása szerint adósság fejében kapta a motort, a tulajdonos „B”, amit egyébként a forgalmi, és a törzskönyv is alátámasztott. Tehát, gondoltam nem lesz gond. De lett. Ugyanis „B” az okmányiroda jelentése alapján már eladta a motort egy tök ismeretlen alaknak, nevezzük „C”-nek. És ez még nem az utolsó szereplő!!! Szerencsére „A”-tól megkaptam „B” telefonszámát, felhívtam, és meglepően segítőkésznek bizonyult: elmondta, hogy ő bizony       már tavaly eladta a motort „C”-nek, de elég link alak volt. Neki is csak nagy nehezen sikerült megszereznie tőle a saját példányát, valahonnan Délbudáról. El is küldte nekem a saját adásvételijének a másolatát, amit le is adott az okmányirodában annak idején. Nos, természetesen köszönő viszonyban sem volt azzal a biankó adásvételivel, amit én kaptam. Ekkor leültem, és elkezdtem gondolkodni: ha „A” a simlis, akkor írt egy fals adásvételit amivel lejelentette az Ocsmányirodán az adásvételt- mert amíg az adósság fejében lefoglalt motort el nem adják valakinek, a biankó adásvételi miatt a nevén marad, és fizetheti a kötelezőt, de a súlyadót mindenképpen. Tehát hunyó. Ha „C” trükközik, az azért van, mert megvette „B”-től a motort, de mielőtt átírhatták volna, lefoglalták tőle a csúnya bácsik a tartozás miatt. Tehát azért adta tovább – finoman szólva – csinált adásvételivel, hogy legalább az átírás költségei ne terheljék. Viszont ha „A” svindlizik, akkor miért faxolta el azonnal az adásvételit? Főleg hogy nem is egyezik azzal amit kaptam, tehát azonnal megbuktatta volna? Valószínűtlen. Ha viszont „C” sumákol, akkor most megbukott, de mindegy, beszéljük meg, legyünk túl rajta. Fogtam magam, lakcím, név alapján próbáltam megkeresni a telefonszámát. Nem ment, nem volt benne, illetve a vezetékes titkos volt. Akkor személyesen. Lementem a címre, nagy nehezen bejutottam. Nem vagyok egy beszarijóska, de azért az a környék, igen meredek volt…A legkeményebb prolipanel! No mindegy, nem volt otthon senki, hagytam cédulát.
Nem válaszolt keresett senki. Ezért aztán fogtam magam és a fenti okfejtés alapján arra jutottam, hogy itt bizony „C” a hunyó. És ha nem keresett, nem próbált normálisan kimászni a saját maga szarából, akkor magára vessen. Fogtam, csináltam egy adásvételit „C” és közöttem, reprodukáltam a „B” és „C” közötti adásvételit hogy eredetiben legyen meg, aztán fogtam és átírattam a járművet. Ez volt szeptember közepén-végén.
 
És novemberben hívott a rendőr hogy okirathamisítás….

 

 

Folyt. köv.

0303

2010.03.03. 16:54 | suendoc | Szólj hozzá!

Nap süt, kedélyállapotom jó, székletem normál állagú.

Viva la vida!

Fatal (T)error

2010.03.02. 15:42 | suendoc | Szólj hozzá!

 

Helyszín: cég
Idő: 2009.november 3. hete
A Babó szólt, hogy nézzek már meg egy szerződést, mert a Vas Gabitól jött vissza valami reklamáció.
Megnéztem. Emlékeztem a sztorira. Egy faszi száz millliós életbiztosítást akart kötni, aminek saccperkábé is milliós éves díja van. Ez nyilván engedélyköteles, sőt viszontbiztosítás-köteles, tehát magasan az én hatásköröm felett van. Ennek értelmében meg is kerestem vele a vezet kockázatelbírálót, aki megnézte, aztán elküldte Prágába viszontbiztosításra. Több érdeklődés után én össze is kötöttem az alkuszt a kockázatelbírálóval, beszéljenek közvetlenül, egyszerűbb úgy. Mint később kiderült, ez volt a hiba.
Na, ebben az ügyben érkezett a panasz, és a kis köcsög, nem is nekem címezte, hanem minden felsővezetőnek. Ki is borult a bili, olyan levelet kaptam a Vas Gábortól, hogy a hajam kettéállt. Kurva ideges lettem, mert nem érezem igazságosnak azt amit leírt, ahogy pedig leírta az külön komoly volt. Írtam egyébként választ az alkusznak, kiderült közben, hogy megjött a viszontbiztosítás Prágából, a kockázatelbíráló pedig egy kurva szót nem szólt senkinek, se az alkusznak, se nekem, hanem elküldte az ajánlatot Debrecenbe rögzíttetni. Nyilván ezért is én vagyok a hibás.
Szóval sík ideg voltam, lementem cigizni. Ekkor csörgött a telefon: XY, a pécsi rendőrkapitányságról, és a motorom miatt érdeklődnének, mert okirathamisítás ügyében nyomoznak…..

Magyarázat folyt. köv.

Dől a lé

2010.03.02. 14:00 | suendoc | Szólj hozzá!

Sáláláláááá!!!!

Jelentem megjött a fizum, indul a dőzs! Na jó, habzsidőzsi hamar véget fog érni, illetve el sem fog kezdődni, mert azért elég sok saram van, lesz bőven fizetnivaló. De akkor is jelentős kedélyjavító tényező, ha nem nyolcszáz forint van a Zemberfia zsebében. Például lehet belőle venni testet építő, lelket nemesítő kondibérletet. És így mehetek könyvtárba is. Ez utóbbi ugyan mostanában – mióta időben visszaviszem a könyveket- már nem fizetős, de nem volt kedvem arra járni mióta beütött a gazdasági recepció.
Tisztába téve a tisztába teendőt – különben a kedves olvasó csak néz mint kurva az üdülési csekkre – rájöttem, hogy ha azzal kezdem, hogy ledolgozom a sok havi restanciámat, akkor azt fogom elfelejteni ami most történik. Ezért inkább szimultán próbálom a vesézgetést.
Hogy mi is történik most?
Nem sok minden. Morzsolom a próbaidőm napjait, pár napig beteg is voltam. Örültem, hogy otthon maradok, de aztán nem volt jó az sem. Valahogy nincs igazán kedvem semmihez. Aztán mikor arra gondolok, hogy pár hete még munkám sem volt, tiszta káosz az egész életem, na akkor szoktam elküldeni magam a picsába: jó dolgomban azt sem tudom mire panaszkodjak?!
Azt hiszem itt az ideje a kemény, önsanyargató fizikai erőfeszítések eldöntésének és megvalósításának!
Bugyogjon a tesztoszteron!!!!!
Persze ez a két nap napsütéses idő is jól jött. Most jöttem rá, mennyire hiányoznak a luxok… Néha verem a fejem a falba, hogy vehettem ilyen sötét lakást!
Nőfronton most stagnálás van: kollegina megvan, csak művelni kellene. Most ahhoz sem olt kedvem. De szombaton, In Memorian Dezső Party, ott lesz Zs. is, hátha…

süti beállítások módosítása