Hétköznapi morzsák. Verebeknek.

Epilógus

2010.07.29. 17:04 | suendoc | Szólj hozzá!

(Ez majdnem olyan mint az urológus, de szerencsére nem az.)

A hazatérés napi, vasárnapi Corvin tetős és mozis történet már ismerős. Hétfőre még kivettem egy nap szabit, mert azt hiszem senkinek nem hiányzik az a látvány, ahogy én fesztivált követő nap munkavégzést imitálok. Elterveztem hogy mekkora alvásorgiát fogok én végezni, természetesen a valóság köszönő viszonyban sem volt a gyermeteg lelkemben táplált bolondos ábrándokkal. Fetrengtem, forgolódtam, alig aludtam valamit, és a nagy meleg miatt még kevesebbet pihentem. Inkább takarítottam, meg mostam. Volt mit. Ez az áldatlan helyzet csak akkor változott meg, amikor este Marci beállított négy sörrel egy kis levezető beszélgetésre. Nemes áldozatkészségét egy kis maradék birspálinkával, annak elfogytával egy kis sompálinkával kompenzáltam. Ennek komoly nyomai is jelentkeztek, az időközben megjelenő Mókus állítása szerint ilyen részegnek még látott. Na most vagy az van, hogy nagyon gyakran párásodik be a kontaktlencséje, vagy naívságában összetévesztette az ittasságot az általános amortizáltságommal. Hogy ne feszengjen annyira jól berúgattam őt is, aztán mindenkit hazazavartam. Szerencsétlen Marci meg csak pislogott, mert miután a Hegyalján brutálisan bedagadta lábfeje és a bokája, rájött hogy talán abba kellene hagyni a dohányzást mert a napi két doboz cigit, mozgásszegény életmód mellett csak kevesen bírják sokáig. A többieknek meg legfeljebb szép a virág a fejfa előtt.

A kedd már egy kicsit homályosabb. Hogy egészem pontos legyek, fingom sincs mit is csináltam. Lehet hogy a Kutyás Lánnyal, de nem ugrik be. Viszont hogy a fesztiválos fonalat felvegyem, illetve érzékeny ujjaimat a történések ütőerén tartsam, szerdára megbeszéltem egy találkozót (sose nevezném ezeket randinak, olyan ciki…) Nórával. Megérkezett egy súlyos tömegpusztító fegyverrel felérő fekete ruhában, csavarogtunk egy kicsit, némileg szeszeltünk, majd hülye habogás és dadogás után mindenki hazament. Életem egyik legkínosabb estéje volt és láttam a szemén, hogy neki is. Egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni azzal a szituációval, hogy nincs fesztivál, és egyikünk sem hóttpicsarészeg. Valamint ez a való élet és vannak következmények. Ja, meg szégyenérzet is…. ~~Nem kicsit elkeseregve hajtottam álomra kócos buksimat.~~ Na jó, az aza igazság, hogy bementem Andihoz, kértem egy metaxát és egy sört mert olyan ideges voltam, majd felrobbantam. Aztán megcsaltuk a pasiját.

Csütörtökön végülis azt mondtam magamnak, hogy elég volt a futkosásból. Ezért beugrottam a Lehel piacra, és otthon összedobtam egy nagy fazék lecsót és egy kis csirkechipset. Este át is jöttek Mókusék, segítettek megenni a kaját, cserébe meséltem nekik az élményekről és csajozási eseményekről. A főzés közben sikerült végre rendesen kitakarítanom,. Most olyan, mintha állandóan sikamikálnék, de muszáj, mert ellep a mocsok különben. Ma is muszáj lesz

Pénteken a korai befejezést megünneplendő elindultam turkálóba ingeket vadászni. Nagyjából sikerrel is jártam, hazazúztam, gitároztam kicsit, szundítottam, aztán este kimentem Fótra Bereghez. Nyilván söröztünk, dumáltunk, elment az este. Meg kiesett a nagyfater órájából az üveg. tök spontán. ( Update: tetettem bele másikat. Az is kiesett. Most jön a harmadik. remélem nem kell mérgesnek lennem mikor szerdán visszamegyek érte....) Viszont a kimenetel miatt Mókusék nem tudták ideadni a lakáskulcsot mikor elindultak Horvátországba, tehát a benti virágokat azóta nem tudtam megöntözni. A kintiekre meg nem értem rá. Viszont esett a héten az eső, osszák be.

Mikor készültem ki Fótra írt a Kutyás lány, akivel szombatra terveztünk programot, hogy segítsek neki este megszervezni a rajtam kívüli szombati napját, cserébe miniszoknyát vesz fel. Kicsit megingott a vérnyomásom, de részben a fesztiválos élmények hatására nem voltam annyira lelkes hogy a már megszervezett fóti utat fél órával az egyeztetés után lemondjam. Másrészt el ne kanászodjon nekem…?!

Szombaton aztán elmentünk a Kutyás Lánnyal Visegrádra, ahol azon túl hogy sétáltunk, csigát és kagylót gyűjtött, valamint hányigere volt, más nem is igen történt. Nagy ambícióim nem is voltak, mert mikor először felmerült a hétvégi program, még vízpartról szólt a mese, de beköszöntöttek a piros betűs ünnepek, így lett vízmentes szórakozás tervezve. Este éjszakai vidámpark lett volna, mindaddig míg meg nem jegyezte, hogy a hullámvasúton fél, a többin hányingere lesz, tehát igazából csak a gokart érdekli, tehát csak akkor menjünk, ha nekem fontos. Fasza, így lehet jól tervezni… Mindegy lendületből kivittem Budaörsre a gokart-pályára, ha ez kellett akkor szokjad! ez nem oylan játékszer mint a vidámparkban...

Végül jól sikerült, persze mire hazavittem már zománcmentesre hányta a fogait, de ezt meghagytam egyéni szocproblemnek. Oldja meg, a lelkiismeretfurdalásán sem tudok segíteni. Szóval a szombati randi sem mondható túl ígéretesnek, ami némiképp feszültté tett. Eddig kettőből semmi, ha pedig Malackát is ide számítjuk, akkor még rosszabb a statisztika.

Ehhez képest vasárnap estére áthívott, hogy van valami meglepetése. Izgatottságtól csillogó szemeim akkor homályosodtak el kissé mikor kiderült, hogy kiderült hogy leszedte a netről a „Kéz amely a bölcsőt ringatja” című filmet, merthogy elmeséltem hogy azon nagyon féltem mikor először láttam. Alapvetően kedves gesztus volt, sőt maga a szituáció is sokat ígérő. Még sör is volt. Ehhez képes olyan a szerencsétlenkedést amit levágtunk, egy harmadosztály hollywoodi forgatókönyvíró sem tud összehozni a Adam Sandler fingós-vicces filmjeihez mint amit mi műveltünk. Totál katasztrófa volt, semmi szemkapcsolat, negatív tesbeszéd, horror. Már azon voltam, hogy megy az utolsó metró, mennem kell. El is indultam, de aztán rájöttem, ezt így nem lehet. Ha ezt az estét így hagyom, akkor végképp keresztet vethetek férfiúi büszkeségemre, valamint az önbizalmam maradék, szánalmas roncsaira is. Elszívtam egy cigit, közöltem magammal, hogy most én vagyok John Wayne, visszamentem, bekopogtam, férfiasan és határozottan megoldottam a helyzetet és helyrebillentettem mindkettőnk hormonszintjét. Korán reggel haza, onnan munkába. Azért ilyenkor szeretem a reggeleket…

Másnap is ott aludtam, a részletektől megkímélném az kedves olvasót (Persze ez kibaszás, mindenki erre a részre lenne kíváncsi, de nem illik, na….)

Ehhez képest azért szerda estére még leszerveztem egy eshetőleges „összefutást” Nórával, hátha…. Azért volt eshetőleges, mert nem tudta mikor végez, ha nem jön össze, legfeljebb alszom egy nagyot… Összejött. A Batthyány-n találkoztunk, irány a Lánchíd Cafe. Miután rájöttünk, hogy kicsi, büdös és teli van, továbbindultunk. Izgatottan és töprengve továbbindultunk. Ő töprengett, én meg megborultam az idegtől. Bassza meg, ha nem tudom valami normális helyre beültetni, ez az este is fuccsra megy, és kész, nincs több esély. Mivel éhes is volt, megegyeztünk a Deák térben, elvittem kajálni, utána beültünk a Gödörbe. Szerencsére ez az este teljesen más volt mint az előző. Beszélgettünk, beszélgettünk, söröztünk, beszélgettünk aztán ouzóztunk (van valami perverz abban az italban, de bejött) aztán söröztünk, beszélgettünk, összefutottunk Fekete Jenő bá’-val, vele is beszélgettünk, unicumoztunk, Jenő bá’-t is meghívtuk, aztán beszélgettünk, csókolóztunk, beszélgettünk, csókolóztunk, aztán éjszakai járat, sms, beájulás…. Előtte persze a nagyon kívánt pizza helyett megzabáltam az összes köjálos kaját a hűtőből, és én is elveszítettem az eszméletemet. Összefoglalva: bár kiderült, hogy pillanatnyilag versenyhelyzet áll fenn Nóra kegyeiért, nem rosszak az esélyeim, és az este valami fergetegesen jó volt. Sőt. Rég volt ilyen jó. Tehát pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Kutyás Lány megvan, bár érzelmileg kevéssé fog meg, homályosodik Gaga alakja a retinámon, ellenben Nóráé masszívan élesedik. Lesz még ebből kavarás, kezdem úgy érezni magam mint decemberben amikor párhuzamosan futott Zsé, Andi és Jucc a volt kolléganőm…

Ma este koncertre megyünk a Kutyás Lánnyal, ismerősei tolják a metált, talán érdemes megnézni. Aztán persze teljesíteni kell, mert a kedd kimaradt, tegnap pedig sunyi módon inkább elaludtam.

Holnap indulás haza, illetve Egerbe. Kimegyünk tesóval a siroki motoros találkozóra, megmutatom unokaöcsémnek ezt a világot, esetleg elmagyarázom a belső égésű motorok működési elvét. Szombaton Putnok, viszont jó lenne már tudni hogy anyámék hogy tervezik ezt az esküvősdit, mert a tortát is vinni kellene, asztalt is kellene foglalni és egyebek. Jövő héten Kutyás Lány szabin lesz, de nem végig a városban, ami ad némi szabadságot, ütni kellene a vasat a másik vonalon, amíg meleg... A jövő héten borozni kell Beussal, mert rég beszélgettünk, Orsival, mert a pasija egyszer csak bejelentette hogy akkor most egy fél évre elmegy hajóra, meg Juccal is, mert van mesélnivalója, de miért hangsúlyozta, hogy „szakmai” ügyben hívhatom? Ehhez képest borozzunk?! Vagy finoman de nagyon ügyetlenül próbálta közölni hogy van pasija, vagy ott is nyitva a vonal. Mondjuk ha élek vele, sokkal aljasabb akkor sem leszek….:D

Véget ért a mese mára, zárul Doki mókatára, jó éjszakát gyerekek….!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Hegyalja update

2010.07.29. 15:22 | suendoc | Szólj hozzá!

Néhány szösszenet még azért az eszembe jutott.

Hogy galaktikus távolságból indítsam a történetet, születésnapomra a tesótól pálinkát kaptam. Kérdezte milyet szeretnék, én határozottan a birsre szavaztam. Mivel határidőre nem lett meg, ezért utalvány formájában kaptam meg, de azzal az ígérettel, hogy ami késik, az nincs itt időre. Június közepén amúgy mentem hozzá, meg mást is hoztam el, szólt hogy megvan a cucc. Mivel éppen aludt, nem ébresztettem fel, felmartam a csomagokat (erről volt is bejegyzés) és jöttem. Nézem a szatyrot. Díszdoboz, gines üveg. Na, mondom végül gin lett a birsalma pálinkából. De koldus nem válogat, jó lesz ez is. Ezt az üveget, díszdobozostól bevágtam a kocsi csomagtartójába, spórolási célzattal, és annak a megingathatatlan hitnek a birtokában, hogy nincs az a szesz ami el ne fogyna egy fesztiválon. Pénteken jött le a nagyja a spór-hadműveletnek. Ennek keretében reggel – míg a többiek ki nem értek a strandra- leugrottam a benzinkútra jégért, a boltba tonikért és a maradék kis ruméhoz kóláért és megindult a party. Kicsit ugyan furcsa volt az íze, a kevés tonikot sok szesszel ellensúlyoztam, kés híján széttéptünk pár citromot és ment a szeszelés. Már túl voltuk az üveg felén amikor azért feltűnt a gyanús íz: tuti gin ez? Na, nem az volt. Olyan birsalma pálinka volt mint annak a rendje. Egy kicsit sajnáltunk a minőségi piát, de a szeszfokban mutatkozó kompenzációs különbség elég hamar feledtette velünk a bakit. Magyarán úgy megütött mint hülye inast a mérges mester.

A hazaútról még csak nnyit, hogy szóba került az akklimatizálódás kérdeése, mennyire szokatlan például a Keletiben a sok ember, akinak nincs sör a kezében, meg a sok búvalbaszott arc....

Funy csendesen bedörmögte hátulról: "Én hazamegyek, kcsit odahugyozok a sarokba, az ágy mellé bontok egy sör aztán felrúgom. Csak hogy otthonos legyen.... "

Úgy röhögtünk, hogy meg belefordultunk az árokba.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

A fesztivál

2010.07.25. 18:41 | suendoc | Szólj hozzá!

Mivel kocsival mentem, idejekorán gondoskodtam utasokról. Első utam Mukkához vezetett, ahol márt Fagyi is, hármasban vettük fel Fundyt, aki tébolyító kb 400 méterre lakott. De nem cipekedhet, mert sérve volt. A kapitány üdvözölte az utasokat, kiosztotta a söröket és elindultunk. Rövid tétovázás után a pálya mellett döntöttünk, és végül is nem bántuk meg. itt-ott megálltunk cigizni és a sörállományt pótolni, aztán különösebb esemény nélkül megérkeztünk. Kiderült, hogy a múlt héten még majd’ másfél méteres víz volt a fesztivál területén, tehát nem legyünk nagy igényűek a tereppel kapcsolatban. Ráadásul kb. két órával ezelőtt jött egy derekas vihar, némi kis jéggel, tehát szerencsésebb lett volna gumicsizmát hozni mint papucsot. Leraktam a bandát,l gondoltam parkolok. Miután egyszer felakadtam, és egyszer elakadtam a kocsival, jobbnak láttam valami kulturáltabb helyet keresni a kocsinak. Sikeres parkolás, jegyet felvettem (útba esett) vissza Fundíékhoz. Megittunk pár sört és megállapítottuk, hogy Mukka motyog, ráadásul piros cuccban van. És Kenny mindig meghal A South Parkban, úgyhogy vigyázzon magára. Találkoztam Jancsával és a barátnőjével (Jézus ereje, én értem hogy hajlandó, és jól csinálja, de ezt a hangot és színvonalat elviselni….), menjünk sátrat verni. Jöttek velem, kb ez volt a teljes teljesítmény is ezen a vonalon. Úton a régi hely felé döbbenten konstatáltam, hogy a kemping nagy részét eltüntették, és „yachtkikötőt” csináltak a helyén. Ez egy egyetlen ki- és befolyásos körbelépcsőzött lyuk volt iszapos vízzel, amit most szabadstrandnak használtak. Na, gondoltam, ide azért nem. Nem vagyok finnyás, de belemegyek kétszer, aztán beszélhetünk a hüvelygombáról…,A partjára felhúztak egy Nők Lapja Cafe sátrat- későbbi tapasztalatim igazolták az első sejtésemet: hiba volt. Viszont ahogy szétnéztem, elég vigasztalan látvány fogadott. Sátrak, sátrak, ingovány, mocsár, ogrék, sátrak, és közvetlenül utána hegyvidéki dzsungel. Mindegy, egy életem, egy halálom. Átláboltam a mocsáron, és felvertem a sátramat valahova Nepál és Burma közé. Az alattam húzódó szakadékok nem feszélyeztek, egyrészt konkrét gumimatracot hoztam, másrészt úgysem szándékoztam sok időt tölteni a sátorban.

Közben megjött Gaga, ugyanolyan gyönyörű volt mind mindig. Illetve tudom, hogy csak nekem sz, de ez nem zavar…. Hogy ezt elfojtsam, azonnal heves pálinkázásba fogtunk a pick-up platóján. Merthogy a kiskocsijáról lejárt a műszaki és elhozhatta a szolgálati Nissant. Alig látszott ki belőle, de miután megmutattam a négykereket rajta, már el sem akadt parkolás közben.

Aztán közös felbuzdulásból elmentünk a már hagyományos közös nyitóvacsorát megtartani. Itt hagy tegyek egy kis kitérőt. Valószínűleg a régi emlékeke hatására és tisztán pszichoszomatikusan kb két nappal a fesztivál előtt megint bedurrant a bölcsességfogam. Na nem annyira, hogy megint szájsebészhez kellett volna mennem, de tagadhatatlanul kellemetlen. volt. Főleg az a része, amikor a többiek két pofára zabáltak a vélhetően ezen a héten utolsó meleg kajának szánt sülthúsokat, én meg csendben szürcsöltem a gombalevesemet. Nem tudtam ugyanis kinyitni a számat. A kenyérhez sem.….

Hogy ne szaporítsam a szót, a végén a városban kötöttünk ki. Ahhoz képest, hogy Gagával érkeztem, megtaláltuk Orsiékat, lezuttyantam a barátnője Nóra mellé, és rövid úton közöltem vele, hogy ha már jubilálok ezen a fesztiválon, akkor elárulom, hogy nagyon meg voltam veszve érte korábban, mielőtt összejöttem Orsival, sőt utána is. Majd leléptünk Orsival és az unokahúgával. Egy csomó dologról beszéltünk, mindkettőnk életéről, magánéletéről, és abban maradtunk, hogy sok mindenkire volt kicsit féltékeny, de velem kapcsolatban és azt leszámítva Nóra a gyenge pontja. Nabazz…. Mentségemre szolgáljon, hogy ekkor már eléggé szellemképes volt az adás, hogy finoman fogalmazzak… Azt hiszem erre az estére kb ennyi ,maradt meg.

Ha abban van a bízás, hogy ez a történet a továbbiakban is ilyen részletes lesz, akkor csalódást kell okozzak. A mindenféle tudatmódosító szerek hatására a hagyományokhoz híven csak részemlékek maradtak fenn.

Az biztos, hogy gyakorlatilag minden délelőtt és délután a strandon pihentünk. Gyakorlatilag minden van mi szem-szájnak ingere: Sör, árnyék, nap, nők, víz. Az egyik délután ketten voltunk Gagával, és az éppen jelenlévőket analizáltuk, megfelelőség szempontjából. Ekkor alakult ki a MOP-pozitív kategória is. Leginkább nőkre lehet alkalmazni, jelentése: külleme alapján megcsinálásra esélyes nőszemély, akinek azonban olyan csúnya az arca, hogy a siker érdekében a felmosó MOP-vödröt kell a fejére húzni. Továbbá ezeknek a napfényes délelőttöknek lett az eredménye, hogy Orsival beszélgetés közben többször is befüveztünk, de annyira, hogy a végén már teljesen tiszta állapotba is pisire röhögtettük magunkat. Ekkor kaptam a „f(l)ess legény” jelzőt. Visszatérve az előző témára, lehet hogy ez a délután azért lett volna hogy bepróbálkozzam Gagánál, de egyszerűen leblokkoltam. Nem merek belegondolni miért, mert akkor arra kell jutnom, hogy lehet hogy nagyon gyorsan szerelmes lennék belé, tehát inkább bele sem gondolok….

Mivel az ez irányú gondolataimra komoly spamszűrőt raktam, hát belevetettem magam a fesztiváléletbe. Eltökélt célom volt, hogy végre megdöntöm Malackát. Róla elég annyit tudni, hogy egy végtelen aranyos, kedves lány, akit legalább nyolc éve ismerek, ugyanis azóta dolgozik a kemping ABC-jében. Jó alakú,pöttöm kis teremtés, ám – általa nem ismert- mint beceneve mutatja, erősen MOP-pozitív. Minden évben megígérem neki, hogy elviszem Tankcsapda koncertre, és soha nem sikerül. gyakorlatilag mindenki azon röhögött, hogy még mindig elhiszi. Bár valamilyen koncerten voltunk, azért a Tankcsapda nem jött össze. Közben elmesélte, hogy férjhez ment, valamint azt is hogyan csalta meg a férjét, és hogyan kért tőle bocsánatot a férje…. Ilyen előzmények után nem sok kétségem volt, így hát kicsit rosszul érintett mikor - ha szabad így fogalmaznom- a mennyország kapujában gyakorlatilag lerúgott magáról:D Értem én hogy bosszú, gyakorlatilag szinte helyeslem is, ez azonban kevéssé méltányolható ha az ember nem bírja összezárni a lábát a tökeitől.

(Az időrendet most már nagyon nem fogom betartani.)

Nagy meglepetésemre kaptam egy sms-t Nórától, hogy akarok-e vele találkozni. Ha azt mondom, hogy meglepett, igencsak a felszínét karcolgatom annak a megdöbbenésnek és érzelmi viharnak, ami átvonult szánandó porhüvelyemen… A lényeg az, hogy kiderült a falkaparás kölcsönös volt, csak sose gondolta volna… Nem akarom cizellálni, szagminta, biológia rendben, csók első osztályú (kevéssé technikás, inkább szenvedélyes), szóval… Az volt a csúcs, amikor közölte, hogy mivel csak három pasija volt eddig, nem igazán tapasztalt. Szexben sem. Na, ekkor köptem ki egy fél korsó sört. Megnyugtattam – mert ugye mit tehettem volna- hogy sem aznap este, sem a Fesztivál alatt nem kívánok lefeküdni vele. Attól én többre becsülöm. És nem szakadt le az ég! Az igazság persze az volt, hogy épp Malackához készültem, és mivel megbeszéltük, kilencedszer már volt szívem átverni (Innen jön a lerúgós történet). Szóval egy kicsit még csókolóztunk, szagolgattuk egymást – ez milyen röhejes már így leírva, de akkor is muszáj, na- aztán elváltunk. Ez a történet a fesztiválon gyakorlatilag annyiban is maradt. V Főleg az Orsi miatt, Nórának lelkiismeretfurdalása volt. Dacára annak, hogy korábban a Nóra szeme előtt jött össze Nóra nagy szerelmével...Voltunk még koncerten, kajálunk ittunk, ja és megjelent egy olyan fekete ruhában, hogy nemcsak a piákra hívták meg idegenek, de még a lángost is ingyen kapta- azzal a feltétellel, hogy holnap is jön.

Találkoztam ismét Stanley Ypkiss öccsével is. nem is értem ezt a faszit…. Folyton merevrészeg, mégis olyan csajai vannak, hogy kalapot le. Csak nem önjáróak. A mostani – Cöckének hívta- gyakorlatilag öntudatlan volt, mindenesetre bevittük az árnyékba letettük a vasutas rockerek közé, nyomtunk a kezébe egy dobozos sört és hagytuk aludni. Lehetett meglepetés mikor felébredt….

Utolsó este megtálaltam Fundyékat is a 22-es kocsmában, de az a punk társaság már nekem is sok volt kicsit. Nem ők, meg az ő társaságuk, de azért az a környék olyankor több a soknál…

További meglepetés volt, hogy bár egyáltalán nem kíméltem magam, főleg utolsó este, sem nem hánytam, sem másnapos nem voltam egész fesztivál alatt. Persze az álmosságtól, kiszáradástól nem menekültem meg, de a klasszik hányós-fosós másnaposság elkerült. Nem igazán tudom mire vélni, talán idegállapot lehet az oka. Pedig szerintem most sem jobb mint bármikor máskor volt.

Azért hazafelé egy kicsit féltem. Illetve aggódtam. Még idejében, 10 óra körül visszaindultunk, ezzel a záróvihart és az esőt sikerült el is kerülni. Mukka és Fagyi nem jött, helyett Marci és valami Ági nevű lány volt az utas. Egész jól bírtam, csak Vámosgyörknél szédültem meg egyszer, gyorsan meg is álltunk a benzinkútnál. Ittam egy Nyuszivizet (Playboy energiaital), és mehettünk tovább. Talán mondanom sem kell, hogy én voltam a legboldogabb, hogy mindenki élve hazaért.

Persze, hogy a nap nem múljon el eseménytelenül, felhívott a Kutyás Lány, hogy meséljek. No, Corvin tetőre fel, egy sör után már fáztam. Menjünk moziba. Nabazz…. Menjünk. Megnéztünk valami Szellemírók című filmet, de valahogy nem értettem hogyan derült ki hogy Tony Blair felesége CIA ügynök. Minden esetre álladóan sötét volt, és fújt a szél. Ez egy 18C-os teremben, ahova egy negyven fokos fesztiválról estem be…. Kissé fagyos lett a hangulat. Hazakísértem, de az a kurva bicikli állandóan útban volt, úgyhogy meg sem tudtam csókolni.

További kalandok, illetve epilógus holnap, melóból….

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Prológus:

2010.07.25. 18:38 | suendoc | Szólj hozzá!

Hétvégét megelőzően ismét erőt vett rajtam a depresszió, hogy a fenét csináljak én a motorommal. Addig -addig morfondíroztam, hogy ha már fel nem hív senki hogy megvenné, legalább indexet teszek rá. Hogy jutottam erre gondoltra? Nem tudom, ne logikus. Mindenestre rádöbbentem, hogy a legkevésbé specifikus alkatrésszel rendelkező típushoz nyúlok: fenébe a sok bontóval, töketlenkedéssel – éljenek a Simson és MZ alkatrészek. És lőn. Szombat reggel irány egy bolt a Nagykőrösin, indexek, indexkarok (passzol mindkettő!!!!- és egy hátsó lámpatartó elem. A sok kinccsel Mókust bevágtam a kocsimba, én a motorral, irány Mókus-ős garázsa. Nekiálltunk, fúrtunk, reszeltünk, csavarokat válogattunk, köszörültünk. Minden a helyén volt, irány a bekötés. Na, itt már volt egy kis kavar. Ugyanis elsőre világított mindene, szépen megszakítva, ahogy kell. Csakhogy átellenes irányban. Jobb elől, bal hátul. Mivel nem szándékoztam zavarba ejteni a forgalomban résztvevő kedves kollégákat, átkötés. Na, ekkor már egy odaslon villogott. Ha balra indfexeltem jobbra, ha jobbra indexeltem, balra. újra átkötés. Ekkor viszont egyik irányba sem villogott, akármitis csináltam vele. Pedig eskülszöm, már a ráolvasás is megvolt, a következő lépés pedig a fekete kakas feláldozása lett volna. Telefonos segítségkérés: lehet hogy valamelyik biztosíték ment ki. Kiszedtem. Elkövettem a hibát, hogy egyszerre többet is megnéztem- és teljesen elfelejtettem, melyik helyre hány amperos kell. OMG….!

Ismét telefonos segítségkérés, és abban maradtunk a tököli Janival, hogy hétfőn délután elhozom, megnézi, helyrerakja. Így is lett. Azt leszámítva, hogy ő úgy gondolta hogy viszem a motort és ott tudja megcsinálni. Ennek dacára átkötötte szépen az egészet, berakta a biztosítékokat (ja, hogy akksi nélkül kellett volna és nem égetek el egy marékkal?), megszüntetett egy zárlatot, és rájött hogy az indexrelé megadta magát. Ő sem értett hogyan, nem jellemző, de az a lényeg hogy kell vennem még egyet.

Ez viszont azzal járt, hogy a nyolc- fél kilenc helyett 11 óra is lett mire végeztem. Így tehát az estére beszervezett Kutyás Lány ugrott. Illetve az utolsó pillanatig úgy volt, hogy megyünk valahová, aztán írt egy sms-t hogy ki kéne aludnia magát. No jó, haza, alvás.

Másnap délelőtt, készülődés, pakolás befejezése, izgatott meditáció és kocsiba be.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Hegyalja 2010 és folyományok

2010.07.25. 18:37 | suendoc | Szólj hozzá!

Ímhol ismét eljöve a hagyományos fesztiválidő, melynek némiképp módosult elképzelésekkel, várakozásokkal tekintettem elébe.

A személyi összetételről, Szaszáék elmaradásáról már írtam. Marci ígérte magát, persze munkahelyi kötelességek miatt jócskán elkésett. Gyakorlatilag már fel sem vettem.

De kezdjük rögtön az elején, haladjunk lépésről lépésre, step by step, ahogy a művelt orosz mondaná.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Benziszag, p***aillat...

2010.07.08. 15:40 | suendoc | Szólj hozzá!

Jelentem összekaptam magam!

Azért annyira bátor nem voltam, hogy hétfőn bringával menjek dolgozni, de utána már eléggé merész lettem. Letettem a csákányt, hazarobogtam, cucc össze, irány a konditerem bringával. Egész jól ment. A bringa is, a kondi is. Utána/előtte/közben megbeszéltem a Kutyás lánnyal, hogy este Gödör, dumálás. Én időben odaértem, ő nem. Ez mondjuk jellemző, nem is akadok fenn rajta. Egyébként is méltányolható volta z indok: olyan vihar kerekedett, mint a csuda. Közvetlenül felettünk villámlott és dörgött olyat, hogy a Gödörben tanyázó ifjú hölgyek harmatosra pisilték a lábuk szárát.

Aztán beszélgettünk. Nos, nehéz lenne egyértelműen értékelni az estét. Nem iszik, nem dohányzik, csendes bolond, és nem elég tökös. (Nem úgy. Úgy egyáltalán nem az.) ez viszont baj, így nagyon kemény dió lesz ez. ÉS nem is biztos hogy megéri. Vagy legalábbis komoly kételyeim kezdtek lenni. Aztán ugye én léptem volna tovább, úgy volt, hogy hétvégén Mókusékkal Velencén bogrács, gondoltam elhívom, aztán belevágunk a dolgok közepébe. Nem lett bogrács, mennek Mókus testvéréék. Sájsze. Aztán kiderült, hogy amúgy megy a Balatonra, nagy társaság, 20-25 ember, három szint, stb. Vártam hogy hív, nem hívott. Megasájsze. Kész, kezdek nem találni fogást ezen a csajon. (Ezt sem úgy. Úgy találnék….)

Ellenben az egyik akusznál dolgozik egy csaj, akivel jókat ökörködünk telefonban, iwiw-en is bejelöltük már egymást. Barna, modell-alkatú, …. Nyálcsorgás. Metált bírja, rockabilli jöhet, megbeszéltünk egy rock and roll hétvégét július végére… Csak ez meg 22 éves. Viszont lehet hogy szombaton lemegyünk az A38-ra, punk-rock megmozdulásra. Megnézem magamnak, Kutyás Lány úgyis Balatonon lesz. Legfeljebb hiába viszek óvszert…

Megint bebuzultam a motorba, mivel nem keresett senki hogy megvenné, a nagy töprengésben rájöttem hogy MZ vagy Simson indexellel viszonylag könnyen el tudnám látni. És ez jó. Találtam egy boltot ahol van, tudom is merre van a bolt, szuper. Lehet hogy délután Sütivel megnézzük mit lehet tenni a rázkódás ellen. Ha nem, akkor is van B terv. Ugyanis tegnap mikor kijöttem a konditeremből, a Jászainál láttam egy pizzafutár MZ-t, gondoltam megnézem, milyen az index felfogatási rendszere. Szóba elegyedtünk és kiderült, hogy gyakorlatilag egy motorépítő műhelyben lakik, minden reggel kerülgeti a vasakat. Megkérdezi mit lehet tenni….. Már csak azért jó lenne, mert valamikor mostanában kellene vizsgáztatni is.

Ma felhívott a Paulik Gabi, hogy ha már gíy nem messze egymástól dolgozunk, akkor ebédeljünk együtt. Holnap. Mit akarhat? Pasija van, és különben is megvolt már nekem. Hm, rejtélyesek a nők….

Összefoglalva a mai terveket: ha nem szerelünk Sütivel, akkor főzök egy levest, és csinálok kovászos uborkát. Közben gitározok.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Kizárva

2010.07.05. 17:08 | suendoc | Szólj hozzá!

Nos, a péntek este kimondottan lájtosra sikerült. Elmentem Petráékhoz babát nézni, ezzel eddig még nem is volt baj. Megtekintettük a porontyot, látszólag rendeltetésszerűen üzemel. Aszik, alszik, gügyög, fosik. Ennek dacára azért még mindig fenntartásaim vannak a bébi-prozséval kapcsolatban. Értem én hogy most a gyártási folyamat tökéletesítésén fáradozok, de mihez kezd az emberfia a késztermékkel? Hogy lesz ebből ember? Ha eteted, tisztogatod, tutujgatod viszonylag rendszeresen, akkor ennyi? És hogyan lehet ez után olyan eszelősen vágyakozni, mint ahogy a nők teszik? No, mindegy: ez szerintem nekem örök rejtély marad. Vittünk sört, Petra csinált lasange-t, amiből én eddig kizárólag kritikán alulit ettem. Na, ez jó volt. Utána süteményt kellett zsűrizni, tehát két lasagne-től és két sütitől gyakorlatilag vegetatív állapotba kerültem. Az életfunkciók kisebb kihagyásokkal működtek, gondolkodni viszont….

Pöcör jött délután, őt a Petra-est alatt otthon hagytam, sör volt, kaját hozott, baja nem is esett. Nagyon ajánlgatja nekem a sógornőjét, de őszintén szólva bűnronda. Annyit még én sem tudok inni. Meccsnézés, pihi, és a kajától félig meghalás töltötte ki az est legnagyobb részét. Gyakorlatilag elpusztítottam az otthoni szódabikarbóna-készletet, így nagy nehezen sikerült eltennem magam másnapra. Reggel kelés, indulás haza. Persze anyám felhívott, hogy mikor érek haza, merthogy péntekre vártak. Az, hogy megbeszéltük hogy miért nem, és mért szombat, az teljesen kiment a fejéből. Az utóbbi időben kizárólag az őt érdeklő dolgokra figyel, a többi egyszerűen el sem jut az agyáig.

Ebéd után egyszerűen elájultam. Később rájöttem, hogy nem kaja volt a hibás, hanem olyan vihar jött, hogy gyakorlatilag leamortizálta a szomszéd falut. A fákat, villanyoszlopokat, az össze tetőt, növényeket, állatokat. Nálunk csak szakadt az eső. Aztán nekiálltam a biciklimet szerelni. Nos, végül úgy döntöttem, hogy inkább tüneti kezelésre megyek rá, mert egyébként egy héti kellett volna kromofágozni. Az elmúlt tizensok év olyan impozáns patinát tett rá, hogy gyakorlatilag szép egyöntetű rozsdaszíne lett. Továbbá kiderült, hogy a hátsó keréknél ősidők óta hiányzik egy közdarab,a mi miatt utáltam a drágát, mert nem lehetett úgy belőni, hogy valahol ne érjen hozzá a vázhoz a kerék. Na, ezt most már megoldottam. Az igazán meglepő az volt, hogy szinte akadálytalanul befért a kocsiba, némi hátsó ülés hajtogatással. Elszomorító helyzetnek voltam azonban tanúja: Szaszáék megvették a lakást Miskolcon, és már szombaton nem is voltak otthon. Ez szomorú volt. Szerintem nem lesz ez sokáig jó neki, de azt hiszem nem mondhatom meg neki. Mással meg gyakorlatilag nem is akartam találkozni. És nem jönnek Hegyaljára sem.

Este anyámnak a születésnapját tartottuk, persze megint elfelejtettem. Valahogy nincs nekem szerencsém ezekkel a dátumokkal, születésnapokkal…. Mindenesetre megittunk egy pezsgőt, ettünk valamit és le volt tudva. Szegény nagyon el volt kettyenve a korától, a hatvanadik nem viselte meg ennyire, mint a hatvanegyedik. Vigasztaltuk egy kicsit, aztán inkább meccset néztünk.

Másnap azért meglepő volt, hogy gyakorlatilag kidobtak otthonról. Merthogy ők mennek Barnussal Hajdúszoboszlóra, és reggel indulnak, de zárni kell a házat. Mondom, zárom én, a riasztót meg megmutatjátok. Akkor nem nyugodtak. Köszi. Gyakorlatilag ki lettem dobva. Úgyhogy reggel kelés volt, el lettem küldve Mari mamához. Persze enni kellett, mondanom sem kell, a kicsit nyákos, buggyant szalonna nem volt vágyaim netovábbja. Gyorsan fojtottam is nagy mennyiségű hagymával, hátha. Hát nem. Utána felüdülésképpen Juli mama várt ebédre. Húsleves, főtt hús, csirkepaprikás, tarhonya, uborka saláta. Negyven fokban, három órás vezetés előtt. Tényleg csak a jó szándék tartotta bennem a lelket. Ráadásul az igazság az, hogy az öregedést az érzékek tompulásával lehet lemérni: már nem látják ha valami koszos, és nem érzik ha valaminek rossz szaga van. Jaj, istenem, ilyen az öregség, de ez nem teszi könnyebbé a dolgot senkinek.

A lényeg, hogy visszafelé még benéztem a tesóhoz. Nagy siker volt. A tesó aludt, én lefejeltem a kaput, felmartam a piát de a kölcsönadott ágyneműmet már otthagytam. Végül pedig csúnyát padkáztam a benzinkúton. A visszaút már eseménytelen volt, tehát a vízhőfokmérő is stabilan állt. Könyveljük el ezt mint a hétvége örömhírét. Miutáén kipakoltam a kocsit, úgy éreztem itt az ideje hogy felavassam a bringát a városban. Nos, még jó hogy nem harangoztam be nagyon a munkába járós terveimet. Gyakorlatilag 500 métert tudtam egyszerre megtenni. Kétségbeejtően gyenge a lábam (mitől lenne erős?!) úgyhogy nagyon össze kell kapnom magam ha nem akarok szégyenben maradni…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Na, mégis...

2010.07.01. 15:38 | suendoc | Szólj hozzá!

Pöcör jött, látott, és alig győztünk magunkhoz térni. A viszontlátás örömére Remy Martin konyakkal nyitottunk, aztán borzalmas házi narancspálinkával folyattuk, sörrel.-borral kísértük. Emlékeim szerint jártunk Mókusnál, Andinál, ittunk meggyes sört, a Krúdy sörözőben már nagyon bátrak és barátságosak voltunk. Kb. ott veszett el a fonál, amikor taxiba ültünk hogy a Macskafogóba menjünk. Járhattunk ott, mert a szalagot megtaláltam a csuklómon. Persze részegen én a vagyok a Csekonics báró, úgy el tudom baszni a pénzt, hogy rágondolni sem öröm.

Ehhez képest szombaton a totális testi és lelki demoralizáltság állapotából kellett összevakarni magam. Szerencsétlen Pöcör ment tanfolyamra meg vizsgázni, nagyon nem irigyeltem. Inkább fordultam egyet és aludtam tovább. Illetve aludtam volna, de menni kellett a Malachoz a kocsiért. Jellemző, hogy megkértem, inkább ő tolasson ki az udvarból…. Szegény Malac csak nézett, később Mókusnak bevallotta, hogy ha akkor megállít engem egy rendőr, rövid szemrevételezés utána kocsi mellé térdeltet és tarkón lő…

A keméyn dolgok csak ezután jöttek, mert végre sikerült valami közös programot összehozni a Törpillával: menjünk kutyát sétáltatni. Hát, az talán még belefér… Kderült, hogy nem saját, dehogy… valahol az Isten hát mögött órákon át vakargattunk mindenféle retkes menhelyi korcsot, persze póráz nem volt, sétálás ohne, üldögéltünk a büdösben. Egy idő után azzal az ürüggyel, hogy visszamegyek a kocsihoz arrébb ballagtam, és olyat okádtam mint egy vakondtúrás. Ez némiképp helyre tett, a reputációmat nem, azzal nem lehetett semmit kezdeni aznap… Visszafelé a kocsiban hagyta a telefonját, úh gyors, ám annál intenzívebb nyomozással ki kellett deríteni hogy hol is lakik pontosan. Sikerült, nagy örömködve vittem a mobil, és jól megleptem mikor egy szál bugyiban flangált a lakásban. Pechemre látni nem láttam semmit, viszont annyira zavarba jött, hogy rövid dadogás után becsapta előttem az ajtót. Mondjuk a filmekben ilyenkor megkérdezik, hogy kérek- e egy kávét, megcsinálják, mellém ülnek a fotel karfájára. Mondjuk amilyen állapotban voltam, lehet hogy leestem volna a másik oldalon, de akkor is. Rohadt hazudós forgatókönyvírók…

Aznap már nem volt semmi, hazajött Pöcör, röhögtünk a saját hülyeségünkön, ittunk egy gyógysört és felváltva jártunk a konyhába szódabikarbónáért a gyomorégés ellen.

A vasárnap már nyugodtabb volt, Karbantartottam, takarítottam, vasaltam.

Hétfő meló után konditerem, utána Városligeti sörsátor, Törpillával meccsnézés, zavarban levés, dumálás, mesélés. Hazafelé elvittem a saját biciklijének a csomagtartóján, ha optimista vagyok, akkor azt mondom, ez romantikus volt. Ha nem vagyok az, akkor mindkettőnknek feltört a feneke. Mindenesetre jó kis este volt.

Kedd, meló, nem mentem kondizni, mert szerintem huzatot kaptam, úgy fájt a derekam és és a lábam, menni nem nagyon bírtam. Így hát este Ismét csak Városligeti sörsátor, most éppen Vágánnyal mentünk le. A meccs szar volt, már meg is bántam azonnal mikor felhívtam Gabit, de már nem volt pofám visszamondani. Viszont jött egy osztrák kolléganője, aki csak kicsit volt csúnya, ellenben hajlandónak látszott. Szegény Gabi… ráfutott az aknára. Bedőlt a látszanak, hazakísérte, utána meg egy köszönömmel a zsebében ballaghatott haza….

Tegnap már nagyon szerettem, volna pihenni, így hát elmentem a konditerembe, nyomtam egy frankót, aztán az Ágó születésnapját „ünnepeltük.” A Darshan-ban. Mondjuk szolidban, én már kér sör után éreztem hogy ennek vége lesz hamar, mentem is aludni. Persze elcsábultam, és három zsömlével, és egy olajos hallal zártam az estét, úgy is mint lukulluszi lakoma.

Ma viszont megjött a fizu, úgyhogy lehet hamarabb lelépek és megyek farmert venni. Dőzs van, a krisztusát! Na meg mert a kék farmerom elég rockeres már, nem merek bejönni benne. Utána M2, céges csapatépítés, lehet hogy ott lesz a két héttel ezelőtt fekete is, majd meglátjuk.

Holnap meló, konditerem, utána lehet hogy megnézzük Petra legújabb csemetéjét, lehet már vagy három hónapos is. El ne felejtsem hogy angoltanárt kell szerezzek tőle, lehetőleg nőneműt, csinosat és függetlent…. Megint jön pöcör, de most már kiörültük magunkat, htha nem rúgunk be annyira. Már csak azért sem, mert este meg kéne hajtani a Sacit, hogyan viselkedik nagyobb távon, mert szombaton haza kellene menni a biciklimért. Végülis az is kétkerekű, azzal is el tudnak ütni. És ah melóba is járok vele, akkor az a napi cca. egy óra kerekezés lehet hogy ledob rólam három négy felesleges kilót.

Mindjárt kezdődik a Hegyalja!!!!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.07.01. 14:47 | suendoc | Szólj hozzá!

B****+ a sok ökröt aki nyáron, munkaidőben dolgozni akar!

Most miattuk nincs időm írni!!!!!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.06.25. 11:01 | suendoc | Szólj hozzá!

Esküszöm, ilyen már tényleg nincs! Tegnap elhatároztam magam, ha már olyan nyomorék vagyok hogy hagyom hogy számlaelmaradás miatt lekapcsolják a netemet, akkor megérdemlem hogy bejárkálással súlyosbítsam az életemet. No, meló után be is másztam a most T-vel kezdődő P betűs szolgáltatóhoz. Mondom hogy mi a tünet, erre szól az ügyintéző hogyaszongya:

- Ügyfélszámtelefonszámjelszó?

- Hö?

Mifaszért jegyezzem én meg ezeket?! Nem akarok én semmit módosítani, csak befizetni az elmaradást. Mondom, van én nekem nevem, meg lakcímem, keressen rá. Nem lehet, ez alapján nem tudják azonosítani a szerződést. Mondjuk hozzá tartozik az igazsághoz, hogy meg sem próbálta. Miazistenharagja van?! Lassan még azt is nyilvántartják hogy hanyas a lábméretem, de név alapján nem találják a szerződésemet?!?!?! Most mehetek vissza a szerződéssel. Faszok.

A másik, hogy kaptam egy levelet az ELMŰ-től, hogy fizessem be az elmaradásomat. Ebben az a szép, hogy három hete befizettem. Gondoltam, neten felhívom a figyelmüket. Aha…. Ahogy azt móricka elképzeli. E-mailt írni csak regisztráció után lehet, regisztrálni meg csak a fogyasztói azonosítóval. Az meg ugye otthon. Ma reggel behoztam, erre ez a felirat fogadott:

Tisztelt ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy online ügyfélszolgálatunk

karbantartás miatt előreláthatólag 2010.06.24 19:00-tól 2010.06.28 8:00-ig nem

lesz elérhető.
Az okozott kellemetlenségért szíves elnézését kérjük.

Ma ugye 25-e van….

Hogy hab is legyen a tortán, a netbefizetéses ökörségen úgy felhúztam magam, hogy hirtelen vettem egy derékszíjat, egy pólót meg egy bőr nyakláncot. Na, mire hazaértem, ez el is szakadt. Szerencsére nem idegesítettek fel jobban, különben vettem volna egy farmert is.

Még jó hogy mindkét helyre egyszerre kell visszamenjek, így mivel csomókban jön a szar nem kell elapróznom magam….. :D

Ez a 2010. év egyenlőre nagyon úgy néz ki mintha egy teljes focicsapat egyszerre fosott volna bele a ventillátorba.

Viszont ma este jön a Pöcör, végre valami jó is. Majd beszámolok.

Mindenkinek sok boldog lófaszt kívánok!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.06.24. 16:08 | suendoc | Szólj hozzá!

Az előző történet folyatásához tartozik még: Egyik szombati nap fogtuk magunkat a Mókussal lementünk Tökölre a motorért. A Mókus motorjával, én ültem hátul, de most nem féltem mint először. Persze, azért más olyan motoron ülni amelyiknél törtszázalékokban fejezhető ki az az eshetőség hogy megállunk és tolhatjuk haza. Szóval az a gép egyben van, megy, teszi a dolgát, olyan mint minden tisztességes motor. Ellentétben Tádéval, mert hazafelé is csörgött, zörgött, nem kicsit féltem tőle hogy még hazafelé is otthagy. Ja, azt nem is meséltem, hogy a fiúk javítás közben beindították és eltört a berúgókar…. Fasza a gép. Hazafelé elkezdett csörögni a rendszámtábla, illetve a hátsó lámpa egyik tartókarja a rázástól megadta magát. Még aznap feltettem a hirdetést hogy eladó, de eddig senki nem jelentkezett érte… Még alkuval sem.

További újdonság: kéthetente járunk „csapatépítésre” a Morrisons II-be. Leginkább adminisztrációról vannak csúnya nők, de van kivétel is. Pl. három hete volt egy kicsi, pici szende arcú csaj, állítólag volt rocker is, de ez már nem látszik rajta. Mindenesetre elvoltunk, egy darabig együtt mentünk haza, aztán tüdőgyulladást kapott és nem jött két hétig. Viszont a legutóbbi alkalommal meg jött egy külsős csak, hosszú fekete haj, jó alak, kicsit kiélt arc, de széthajtható mint a kanapé, szóval izgalmas. És nagyon ígérte magát következő alkalomra is. Kis dilemma, mert a kis szendével már napok óta levelezek a belső rendszeren, de ha döntéshelyzet lenne, nem tudom mi lenne….:D

Ja, hogy szavamat ne felejtsem, előtt az ideje Saci nagyszervízelésének is. El mentünk a Malachoz, neki is állt. Volt rajta tennivaló, mert ugye a vezérlést már nagyon ki kellett cserélni. Arról nem is beszélve, hogy amikor Pécsen voltam, visszafelé elkezdett forrni a víz. Na, nem teljesen, de majdnem. Kiderült,hogy q… kevés olaj volt benne, majdnem három litert kellett utánatöltenem. Nagy óvatosan hazajöttem vele, de 4-5-ben egy kis emelkedőre elkezdett melegedni a víz. Na, kicseréltük a hűtőventillárotokat, mert le volttöve a keret, azt hittük az a baj. Nem az volt. Csütörtökön elhoztam, hétvégén mentem volna haza, indultam szombat hajnalban. A gödöllői tetőn már majdnem forrt a víz. Picsába. Aszódnál le, 3-os szépen lassan vissza. Kocsi letesz, irány a Ketei, vonattal haza. Kevéssel több mint négy óra késéssel haza is értem. Édsanyám azzal fogadott, hogy akkor nagyapáért este mise. Hát, nem hiányzott már más, semmise’…Kifosztotta a fater szekrényét, a nadrág bő volt, a cipő ellenben rövid. Mit csináljak, az öreg sűrűbb egy kicsit. Vasárnap délután, Barnusnak évzáró, menjünk, nézzük meg, dicsérjük meg, legyen neki jó. Elindultunk, de fél négykor még a tesó nem tudta hogy hol is lesz az évzáró. Mondjuk nem csak ő nem, senki sem… Na, elkezdődött az évzáró az iskola udvarán, négy órakor. Négy óra öt perckor elkezdett esni az eső. Mindenki be. A néptáncosok megkapták a bizonyítványt, utána a rendes iskolai. Ezt bent a teremben. Nos, nem szaporítom a szót, már mindenki régen hazament, szegény kölyöknek még mindig osztották…. Név szerint a bizonyítványt, név szerint azok leveleket, név szerint az emlék képeslapokat. Egy idő után egymásra néztünk a faterral és elvitt Füzesabonyba, hogy legalább a vonatot elérjem. Nos, az állomáson nem volt resti,. Nagy nehezen találtam boltot, kaja is volt, sör is. Csakhogy valami elcseszett elővárosi modern vagonos vonat járt. Persze nem dohányzó. Nem gond, kimegyek két kocsi közé. Nem átjárható. Akkor a WC. Baszki nem volt ablak a budin!!!! A Keletiben már kissé neurotikus voltam.

Úh kedden este a mókus elvitte megint a Malachoz, kiderült hogy amitől nagyon féltem nem vált be. Nem hengerfejes. Nagyon úgy néz ki, hogy a szaros főfokmérő térdelt meg, mert egyébként akkor sem volt meleg a víz amikor azt mutatta. Majd lesz valami.

Elbambultam, úh otthon kikapcsolták a netet.

Holnap jön Pöcör katonatársam, kíváncsi vagyok mit alkotunk. Már csak azért is, mert ha nem esik az eső, akkor a kis szendével kutyát kéne sétáltatni valami sintértelepen. Ez is ilyen önkéntes fajta, a francba. Szerencsére az egész napos kerti-partit lemondták, legalább Pomázra nem kell kimenni és társai.

Pillanatnyilag ennyi.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.06.16. 16:41 | suendoc | Szólj hozzá!

2010.06.16.

Hogy szokásos hegyeket megmozgató szorgalmammal folytassam az elbeszélést, eljöve vasárnap, az Úr napja. Sokat is emlegettem őt, a legkevésbé sem hízelgő szövegösszefüggésben, tehát gyakorlatilag kimerítettem a szentségtörő beszéd viszonylag tág fogalmát.

Lássuk, hogyan is történt mindez:

A célprojekt az volt, a motorral, vagyis Vérfagyasztó Tádéval végre sikeresen abszolváljuk a Putnok.-Budapest távot. Ennek érdekében, valamint anyám kocsival történő hurcolása miatt kocsival mentem haza, tehát mozgósítottam K.K. felnőtt korú bűnelkövetőt, családi barát, együtt nőttünk fel, ő kicsit később. Most színész.

Nem sokkal ebéd után elhagytuk az „ojjektumot”, K.k.jött mögöttem autóval, az első megálló Bátonyterenye, benzinkút. Tankolás, kávézás, cigizés. K.K. egyszer csak megkérdezte, hogy a rendőrség lehallgathatja-e a telefont észrevétlenül, mert fű…stb, felfelé keresik a szervezetet, de azért mégis…. Na, ez frankó, kisvárosi értelmiség nagyreményű csemetéi, összejöttünk mi… Indulás tovább. Illetve indultunk volna. Esett az eső? Esett. Nagyon? Nagyon. Többször, többször, nagyon. Megáztam? Szerintem erre egyértelmű lenne a válasz, de nem. Az angol katonai esőkabát most is megtette a magáét, a csizma vízhatlan. Nem úgy a kesztyű. Azért az izgalmas volt amikor a plexi miatt gyakorlatilag vakon birkóztam a Tádéval, megérzés alapján követve az utat. Olyan 110-el…

Mindenesetre komolyabb esemény nélkül értük el Hatvan kies városát, ahol már az eső sem esett, a lenyugvó nap legszebb sugarai bátor matadorokként döfték át a gomolygó felhők torkát…. És akkor egy piros lámpánál a hátamra esett a hátsó ülés.

- Mi a picsa? –mondám és sürgősen bevágtattam a benzinkútra.

Nos, az történt, hogy a rázkódástól a sárvédő elülső merevítője-tartója egyszerűen eltört, és az egész sárvédőív szépen előrenyaklott. Kis töprengés után – komplett hegesztőappartátot nem hordok a belső zsebemben – provizorikusan rögzítettük és indulás tovább. Nos, az ideiglenes megoldások ideiglenes eredményt is hoznak. Valahogy érzetem, hogy nem frankó a helyzet, ezért szépen megálltam olyan 5 km után. Azonnal beburkolt az eddig érzett legmasszívabb gumiszag. Sajnos egy-két csavar beleért a gumiba, szép árkot is vájt bele. Ez még a kisebb baj lett volna. De amikor megálltam, olyan furcsa böffenéssel állt meg a motor, hogy gyanús lett. Megpróbáltam beindítani… Három hónap, és számtalan szerelő, vaskos számlák után elindult? Ne röhögtessem már saját magam. Ott álltam Hatvan és Aszód között egy két és fél mázsás motorral, a lenyugvó nap fények kaleidoszkópszerűen játszottak a szakadozó felhőfoszlányok tépett rongyain, és én olyanokat gondoltam, hogy ha azt valaha meggyónnám, nyugdíjas koromig mondhatnám a penitencia-miatyánkokat… K. nézett rám, nem nagyon szólt, érezte hogy ez a helyzet kevéssé alkalmas a vicces megjegyzésekre, továbbá fennáll a veszélye hogy széttépem és szétszórom a virágzó pipacsok között. Egy kicsit morfondíroztam azon hogy berúgom Tádét a búza közé, esetleg felgyújtom, de végül pár cigi után lenyugodtam. Felhívtam a tököli srácokat (vasárnap este…), szerencsére a mozi után hajlandóak voltak értem jönni. Hogy addig nem álljunk ott, lezártam a motort, kocsiba be, K.K.-t elvittem az albérletébe meg haza is mentem. Átszóltam Mókusnak, nincs-e kedve velem jönni, hál’Istennek volt. Sőt elhozta a céges kocsit, az dízel, de azt se ő fizeti… És vezetett is, amit meg kell mondjam jól tett. A két és fél órás motorozás, stressz, és autózás után már nem voltam biztonságos se magamra, se másra. Szépen megvártuk a mentés a határban, dumáltunk, aztán szépen haza.

A hét eseményeit most átugranám, már csak azért is mert nem történt említésre méltó. Kimarad ugye egy hét, jön a mostani. Szerdán már nagyon éreztem a fülemet, a diagnózis egyértelmű: torokgyuszi, légkondival megtámogatva, egy szép középfülgyulladás csomagolva, tokkal- vonóval. Le is léptem szépen, másnaptól meg kiírattam magam betegszabira. Mikor volt a legmelegebb? Hát ekkor. Se huzat, se légkondi, se egy hideg sör. Püffedés a melegben, keserű spray, fülcsepp. Hurrá. Pénteken befutott a tesó, hogy akkor ő most megy Horvátországba, nyaralni, mert már nem bírja tovább. Ha egyedül, hát egyedül. Olyan nagyon a fiának se reklámozta, nehogy vele akarjon menni. Tök jó estét töltöttünk el, jól éreztük magunk, mire felébredtem már nem volt sehol. Szerencsésen megérkezett, szállása szuper, a hétre kinézett valami hajóskapitány is neki, de hogy honnan meg hogyan, azt óvakodtam feszegetni. A hétvégén gitároztam egy kicsit, már amennyit hallottam belőle. Szerintem a felső szomszédnak több élvezet jutott, több szomszéd.

Hét elején felhívtak a tököli srácok, hogy megvan a javítás. Nos, természetesen meging szétrázta az elektronikát. Kicseréltek egy drótot, ezért nem is számoltak fel semmit, meghegesztették a sárvédőt, és letörték a berúgókart. Mondjuk azt is visszahegesztették, de azért ez megint nem jó jel. Mókussal megint kimentünk, immár az ő motorjával. Szinte rutinból teszem, már meg ezt a távot…. Hogy szép legyen az élet, hazafelé valami rohadtul zörgött alattam, eltört a hátsó lámpa egyik tartókonzolja, és lelazult a rendszámtábla. Ekkor valami furcsa, csendes, betörődő szomorúság úrhodott el kicsi szívemen, és úgy vágtam fel Tádét a használtautóra, ahogy kell. Pusztulj, te dög, megszomorítóm, bűnbe döntőm!

Ja, azóta se érdeklődött senki….

Drága édesanyám, Isten tartsa meg jó egészségben, és jó messzire, valami oknál fogva a fejébe vette hogy én négy nap alatt tökéletesen meggyógyulok, így mire hétfőn észbe kaptam, már kiíratott betegszabadságról. Frankó, a hétfőt meg vehetem ki szabinak.

Ez szép hosszúra sikerült, folyt köv. később.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.06.02. 16:42 | suendoc | Szólj hozzá!

Akkor a keddi események: A nagy ívű felvezetést azzal zárnám, hogy azon túl, miszerint baromira elaludtam, nem történt semmi. Miután kivittem Anettet a reptérre, úgy gondoltam még hunyok egy fél órát. Nos, kilenc után ébredtem.

Nem volt belőle gáz, de azért kellemetlen volt.

Illetve reggel még kaptam egy telefonhívást, amit nem vártam és nem is esett jól. Nem bontanám ki a teljese igazságot, maradjunk annyiban, hogy a motorral kapcsolatos és nagyon kellemetlen. Lehet hogy a fent említett igazságot később kibontom, de az biztos hogy nem most.

Szerdán csörgött anyám, hogy jön akkor csütörtökön, de nem alszik nálam, mert Marikával (az egyházi keresztapjának a lánya, világos nem?) már régen találkoztak, és nagyon szeretné és, és… és…

Jól van –mondom – de akkor legalább kiviszem. Ezt a kivitelt sikerült csütörtök délután félhatra időzíteni, ami ugye Pesten és Budán a dugó-time. Ennél ügyesebb nem is lehetett volna. Klinikák- Moszkva tér háromnegyed óra, felszedtem anyámat a Mammutban, indulás Biatorbágyra. Mosztva tér- Biatorbágy fél óra. Aztán haza, akkor már gyakorlatilag este volt, alvászolás.

Pénteken fél háromra volt megbeszélve a Klinikáknál, mert „a” Lajos úgyis taxizik, és behozza. Lajos este taxizik, nem hozta be. Így aztán mikor hívtam fél háromkor, akkor éppen szállt fel a vonatra Bián. Hogy miért nem sikerült hamarabb elindulni, inkább nem is feszegettem, mert olyat találtam volna mondani, hogy még tán lófasz is lett volna benne. És ugye tisztelet is van a világon. A várakozás közben betettem az ágyneműt mosásba, azt már megvártuk- a dugó elől már úgysem tudtunk menekülni. Így lett, hogy nem egészen két óra alatt sikerült is eljutnunk Gödöllőig… Az autópályára nem volt kedvem menni, végig a hármason, aztán fel a hegyekbe. Szép volt, de sokat dobott volna a hangulatomon, ha nem motoszkálunk annyit és időben elindulunk.

Otthon kis sör ment a Nylonban, mire én odaértem, Szasza, meg Fenyő szépen alapozott, Jocó meg már a konkrét házat is felhúzta, úgyhogy elkapott a kapuban, belemotyogta az arcomba a legfrissebb híreket és hazatámolygott. Nemsokára Fenyő is ment, mi még maradtunk Szaszával. Összeköltözik Blankával, az eljegyzés is érik, vagy már meg is volt, de most néznek lakást Miskolcon. No, szép. Megelőz a nősülésben, ráadásul marad vidéken… Azért ezt nem vártam tőle. Nem értek vele egyet, ennek ellenére örülök ha boldog. Persze be van szarva, amit nem is csodálok.

Szombaton frissen, fürgén felkeltem, és mentem a ládát csinálni. Szereztem egy szalagcsiszolót, mint mondjak sorozatos orgazmusokban volt részem. Egy délelőtt többet haladtam mint három hétvégén összesen. Szépen lecsiszoltam három oldalt, aztán levettem a pántokat, alatta is megcsiszoltam. Megpróbáltam visszatenni, sikerült is, de nem lett az igazi. Az utólagos hegesztések miatt nem oda esnek a zsanérok ahova kellene, a csavarok sem voltak igazán jók, nem fogták meg rendesen. Ennek ellenére már pofás, igazán pofás. Még egy kicsit csiszolom, aztán le lehet kenni valami páccal és kész van.

Na, most viszont elérkezett a munkaidő vége, ezért az izgalmakat később írom, bebeee!!!!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.28. 13:38 | suendoc | Szólj hozzá!

2010.05.28.

Azon végtelen örömben lehetett részem, hogy a tegnapi begépelt eposzom a bitek gyehennájának mélyre süllyedt, avagy virtuális szárnyakon röppent át az internet Styx-én. Vagyis elszállt.

Tekintsük az tegnapi bejegyzést pettingnek, és csapjunk a lecsóba (vagyis jöhet a se***ből-szájba).

Tehát péntek volt az a nap amikor szabadságomat kivevén munka helyett Marci alákhelyére irányoztam magam s Sacit. Ahhoz képest hogy kilencre beszéltük meg, akkor ott is volt. Ráadásul készen! Világcsoda. Fejlődik a srác. Ebben.

Kisded járművemmel becélozva az M5-öst megindultunk Orosháza felé, hogy jelenlétünkkel emeljük a XI. GYIÖT találkozó fényét. Ez most nem cinikus megjegyzés, tényleg csak meghívottként vettünk részt rajta, semmi dogunk nem volt.

Az útról nincs sok mondanivalóm, továbbra sem tudom osztani Petőfi Sándor szerintem megalapozatlan rajongását a Lapossemmi iránt, de ez persze belügy. Viszont szépen ki volt táblázva minden, és minimális tájékozódással, eltévedés nélkül sikerült befutnia célba. Miután nagy lihegve ezt megtettük, rájöttünk hogy az égegyadta világon semmi dolgunk nincs. Ezt intenzív sörözéssel, kávézással, cigizéssel kompenzáltuk, s hogy változatosabb legyen, ezt kombináltuk is. Szerencsére befutott a Vranesics akivel lehetett egyet ökörködni, de aztán mennie is kellett. Volt megemlékezés Paliról, mondtam pár szót, szerintem nem igazán sikerült. Viszont csináltak egy pár perces videót, fényképek, zene….stb. Lányok sírtak, fiúk, krákogtak.

A gyerekek szerencsére aranyosak, kedvesek voltak, az egész találkozót alapjaiban sikeresnek nyilvánítom. Azt hiszem azért annyira jó nem volt mint a pécsváradi, de az is lehet hogy csak időmegszépítő hatalma…

Természetesen péntek és szombat este is tartottunk „ismerkedési estet”, de azért már komolyabban kezdett zavarni a korkülönség. (Az előbb „körkülönbséget” írtam, mondjuk az is igaz) Azért más optikája van húszévesen nyálat csorgatni a tizenhat éves lányokra, meg már harminc felett….

Szombat este aztán búcsúmulatság is volt, sikerült leküzdeni a gátlásokat, szerencsére nem teljesen. Tisztább pillanatokban azért rádöbbentem, hogy olyan csajt akarok lefektetni, akivel nincs kedvem ágyba bújni. Azért ez elég skizo helyzet nem? Ráadásul ronda is volt. Úh inkább ittam még egy felest és lefeküdtem aludni. Megjegyzem, azért ő legalább nagykorú volt.

A visszaút hasonlóképpen eseménytelen volt, talán az érdemelt figyelmet, hogy ilyen gyönyörű fényeket, ilyen harsogó zöldet csak májusban lát az ember. Sép volt, na. Nem siettem, Marci elaludt mellettem, béke volt.

Aztán hazaérve, kicsit rendbe szedtem magam, aztán megérkezett Anett. Angliában él, néha hazajön, és most úgy beszéltük meg, hogy pesti barátok (igen, igen, itt többek között rám gondolt) kerülnek a végére, és akkor innen megy vissza. Nos, túlzott várakozással nem tekintettem a találkozó elé, de azért ez még azt is alulmúlta. Az igazság az, hogy ugyanaz a szerencsétlen, dolgait elpuskázó áldozat-típus mint volt. Csak most már észre is veszem. Náha olyan kiábrándító, hogy valaha szerelmes voltam belé (Gábor Áron rézágyúja, mint fityegő kulcstartó mellettem), és még elkeserítőbb, hogy még most sem biztos hogy nem lennék elveszve. De nagy pech lenne, az biztos. Vasárnap Corvin tetőztünk, utána Duna part, boroztunk, jó volt. Kb negyre ágya is kerültünk. Ugyanabba, de testvériesen. (Már szokom) Másnap nagy nehéz felkelés, Zsuzsa barátnő és pasija felszed. Hajóval felmentünk a Margitszigetre, beültünk egy kerthelyiségbe, sör, kávé, duma, napozás, újrakezd. Estefelé haza ugyanúgy hajóval. Egyébként hihetetlen jó, nem is értem miért nem voltam még. Este lángosparti nálam, Anett rosszul lett, felhangosítottuk a zenét míg kihányta magát, aztán minden egyenesbe került. Utána hamaralvás, mert reggel négyre vittem ki a reptérre. Frankó volt, főleg hogy utána még „egy órácskára” ledőltem, úgy elaludtam, mint annak a rendje. Na, de a keddi események már a következő mesében!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.27. 16:51 | suendoc | Szólj hozzá!

Nos, kedvem az most sincsen, meg a gondolatok se nagyon ülepedtek, viszont annyira unatkozom, hogy nem nagyon van más választásm, mint írogani. (Azért néha irigylem magam, hogy lehetek akkor amázlista, hogy az unatkozásért is fizetnek...)

Szóval péntek volta

BASSZA MEG!!!!! TELEÍRTAM EZT A REDVÁT ÉS ELSZÁLLT A P****BA!

NEM ÍROM ÚJRA!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.25. 16:23 | suendoc | Szólj hozzá!

Sok írnivalóm lenne.

De most nem fogok, még kavarognak a gondolatok.

És különben sincs kedvem.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.19. 16:41 | suendoc | Szólj hozzá!

Azért mert a Charlie Sheen egy kötözködő alkoholista állat lett, határozott méltánytalanség levenni a műsorról a Két pasi és egy kicsi-t. Akkor is ha nincs több rész leforgatva. Tegyék be a helyére a Stohl Bucit, neki még jól is jönne.

Monnyonle!

Ahogy elfigyelgettem a görög számmisztkával kapcsolatos botrányt, szerintem igen méltányos lenne ha felajánlanának néhány szigetet az EU-nak prémium nyugdíjasotthon céljára.

Ja, és a "gorog jokhurt" receptjét is ki lehet készíteni! Más megoldás nem nagyon lesz.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.19. 15:53 | suendoc | Szólj hozzá!

Megvan ám mit csináltam akkor délután: elmentem futni. Ez az első tünete annak, hogy kezdem heveny elmebaj azon fokát elérni, ami már komoly aggodalomra ad okot. Lehetséges magyarázat:

Végtelenül elégedetlen vagyok az állóképességemmel- valószínűségfaktor :10%

Hirtelen egészségtudatos lettem- valószínűségfaktor : 2%

Baszottul unom magam – valószínűségfaktor 70%

Kielégületlen vagyok- valószínűségfaktor 40%

Érzelmileg sivár az életem- valószínűségfaktor 70%

Mint látszik az igazság valahol ezek között van, ennek ellenére határozottan beteg dolog esőben és viharos szélben futni menni.

Összegzett benyomásaim: Az első négy kör szörnyű, síráshatáros kínlódás. A második négy kör szimpla borzalom. A maradék három pusztán akaraterő tesztelés, de viszonylag kibírható. Kíváncsian várom, lesz-e jobb. Reményfaktor 5%.

Tegnap dögunalom a melóban, két órával hamarabb le is léptem. Gyorsan be a könyvtárba, befizettem a büntetést- lassan egy új szárnyat tudnak bekönyvezni a büntetéseimből. Ha már úgyis ugrott három rugó, akkor adtunk még a spórolásnak és még ötért vettem kottát…. Nem lesz belőlem jegybankelnök, az tuti.

Haza, bezabál, kicsit pihen, bealszik.

Utána Mókussal megjárattuk kicsit a kombiját, elmentünk az Aldiba ami már zárva volt, elmentünk a benzintyúkra ami nyitva. Beruháztunk egy kis fasza LUKOIL naftába, ablakmosó összefagy, hazamegy. Aztán némi baszkura, és alvás.

Ma vissza is viszem a könyveket a könyvtárba, aztán céges sörözés just for fun. Óccsóba megoldjuk, 200 egy sör.

Meg kéne írni az orosházi beszédet is. Az mondjuk komoly, hogy megemlékezést csinálnak Palinak, és csak Marcinak nem szólnak hogy ott kéne lenni. Szerencsétlen majdnem eljött estére. Mekkora lett volna, ha utána mondják meg neki?!

Holnap még nem tudom mi lesz, péntek meg irány Orosháza.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.17. 16:40 | suendoc | Szólj hozzá!

Nem lett másnap frissítés. Meg is volt az oka.

Az estéről röviden csak annyit, hogy elindultam, bementem egy kocsmába – erről részletesen nem fogok írni – el is vették a kedvemet rendesen. Ittam egy sört, mertem tovább. A Szilvuplé Varietében valami rock koncert volt, el is ment a maradék kedvem is. Deprimálnak a bőrruhák és a pattanások. Biztos öregszem. Itt is kértem egy sört, de ezt már meg sem ittam, mentem haza. Visszafelé még elkanyarodta a kocsma felé, csak benéztem de a helyzet változatlan volt. Még jobban elbaszta a kedvem, innen már egyenes út hazáig. Viszont valamilyen szinten jó is volt. Ez most nagyon rébusz, de nem fejtem ki. Viszont az éjszakain találkoztam a buja arcú szomszéd csajjal, akiről csak azt nem tudom hogy hol lakik, hogy hívják, mit csinál és kivel. Ebből a név-kérdést megoldottuk, Papp Emőke. Na, ez a hátrányos helyzet, nem a kreol bőr…. Mindegy, legalább már beszéltünk két szót:D

Vasárnap viszont eszement szarul voltam. Felváltva ettem és szedtem a szódabikarbónát. Vettem egy fasza erős cigi a boltban, na az még jobban betette a kaput. Jól esett volna egy hányás, de nem sikerült. Este mér a telefont se szívesen vettem fel. Elment a nap, aludtam, megnéztem a Birodalom visszavág című filmtörténeti opuszt. Ma sem értem hogyan sikerült ilyen elcseszett szereplőválogatással ekkora hírnevet elérni. Leia hercegnő echte tinipornó castingos, Lüke meg csak kóvályog fel- s alá mint egy boldogtalan lúzer. Színészi játék zéró. Az öreg ford volt az egyetlen élvezhető figura, persze ebben maga a karakter is erősen segítségére volt. A legjobban azon szórakoztam, hogy olvastam nemrégiben, hogy a Luke-ot játszó színész szerelme volt Leia-ban, Ford meg simán megcsinálta az öltözőben. Családi mozidélután, hundertprocent jeszoké.

Szóval ennyi volt a nap. Elővettem a bendzsót. Nézegettem.

Ma felhívott anyám, hogy ha most hétvégén sem megyek haza, akkor jövő hét csütörtökön feljön és pénteken együtt mehetünk haza. Eddig rendben is van. Viszont most jut eszembe, hogy ha elkészül addig a motor, akkor lehet hogy vonattal kéne menni, hogy vissza azzal jöhessek. Hmmmm…. Át kell ezt még gondolni.

Valamint azt is, hogy mi a picsát csináljak ma délután?

Unom a teheneket etetni.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.17. 11:32 | suendoc | Szólj hozzá!

Embereket teszek boldoggá a számmal.

Néha verbálisan. Néha orálisan.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.15. 19:27 | suendoc | Szólj hozzá!

Na ja, kanyarodjunk vissza az események fősordába.

Szóval az egész utazásnak az lett az apropója, hogy szülinapi tragicionális bográcsozás as usual minden évben.

Szétküldtem a meghívókat, és azt kell mondjan, elégedett vagyok Azok akikre ezek közülszámítottam, el is jött. Sőt, olyanis, akire nem számítottam. Ugyanis befutott Emma is gyakorlatilag egyenesen Belgiumból. Ráadásul pasival, ami még nagyobb meglepetés. Na nem rusnya, csak nincs szerencséje mostanában ebben a témában. Viszont ez a srác tényleg szimpatikus volt. A főzésről nem érdemes sokat mesélni. Kicsit már unom a "mesterszakácskodást", megpóbálom elintézni, hogy jövőre más főzzön helyettem. Én meg ülök és piálok. Na, ezzel idén se volt baj. Megfigyeltem, hogy nekem a főzés nem tesz jót. Amíg főzök nem iszom. Amint vége, megpróbálom behozni a többieket. Rendszerint sikerrel, sőt a svung még tovább is visz. Ideén például emlékszem(!) hogy a vége felé már üvegből itta a whisky-t. Én. Üvegből. És nem is szeretem. Mindenesetre annyira berúgam, hogy mire éászbe kaptam elmosogattam. Ennek viszont anyám örült nagyon.

(Eddig egy nagy bögre kávé mellett ültem. A kávét megittam. Negyed nyolc van. Előveszem a bort. Szombat este van, vagy mi a ~~pina~~ fene?!)

Másnap - tekintettel a motor megreccsent állapotára, valamint Emmára és Marci csóróságára- vonattal jöttünk vissza. Az út alatt szépen elkezdtek vitatkozni Marci életén és hozzáállásán. Bölcsen nem szóltam hozzá. Lett volna mit mondani. Valahogy mostanában olyan érzésem van, hogy teljesen felesleges elmondani a véleményemet. Engem például nem érdekel. Nem a másé, a magamé. Mondjuk a másé se, úgfyhogy nem várom el hogy fordítva máshogy legyen. Ezért aztán bár kommunikálok, de "beszélgetni" már nem szoktam. Na mindegy, vasárnap még elmentem a Szecskába, jó is tett: egy nagy francokat ettek a magyarok nyereg alatt puhított húst! Attól a francos tányértól amit én nyeregnek hívok, úgy bekeményedett a seggem, hogy járni is alíg bírtam!

AZtán jöttek a hétköznapok. Sok mondanivaló nincs róla. A gépármű szakosztály vezetője kapott egy jobbállást, és lemegy. (Spec jól is teszi, mert ha nem megy, rövidesen kirúgták volna.) Így aztán megindult a helyezkedés. Azegyik kolléga is pályázik, és úgy néz ki hogy jó esélye van. Viszont akkor nálunk is változik minden.

További változás, hogy megkérdezték, milyen nyelven beszélek: most speciel semmilyenen... Merthogy ősszel menni kell legalább négyszeregy hétre a központba és más leányvállalatokhoz tanulmányútra. Bécs, Klagenfurt, Prága és még valahova, de azt nem jegyeztem meg. úgyhogy villámgyorsan el kell kezdenem tanulnom. LEgjobbkor. Könyv, tanfolyam, stb. De azért az utazás izgalmas lesz. HJete hogy céges kocsi is lesz hozzá, ketten megyünk egy kolléganővel, amilyen szerencsém van, pasis, és csúnya is.

Ha már nő, legyen ez a téma: Nagyon nem néz ki semmi komoly ebben a témában. Annyira nem, hogy felvettem a kapcsolatot a Télicsajjal. Nagyon elzárkózó volt, megtudtam azért mert nem akar "pótnő" lenni. Vagyis ha nincs más, jó lesz ő is. Természetesen megnyugtattam, hogy erről szó sincs, és nem azért. Nem a francot... Viszont tudom hogy piszkálja a fantáziáját hogy miért alakult úgy a tél ahogy, tehát van keresnivaló. Azóta folyamatosan piszkálom, élesztgetem a kíváncsiságát... Gonosz vagyok. Sőt dög. Ezen kívül jelentkezzett Jucc is. Tudtam, hogy ő sem fog nyugodni. Még nem csináltam semmit. Majd fogok. (Amúgy kicsi, tömzsi, szőke akkora mellekkel, hogy azt hinni három feje van. Ekkor jöttem rá, ogy a nagy mell legfeljebb optikailag izgató. Egyébként útban van. Ha már írtam bocsi, nem olvasok vissza.

Persze semmi komolyat nem akarok egyiktől sem, de szórakozni jó. Ellenben az lenne a legjobb, ha találnék valakit, akitől komolyan akarok valamit. (Aztán majd jól járomba hajtom a fejem. Frászt!)

Anyám, de szar ez a bor! Hát ezért nem ért meg fosztogatni a céges raktárat. Mondjuk óvatosságra inthetett volna, hogy csavaros a teteje mint a pálinkásüvegnek. Na de hogy egy multi ilyen hátborzongató etyeki fehért adjon repibe? Vazze, én fellázítom alkuszokat, nehogymáááá....!!!

Na, vissza az előző témára: múlt hétvégén összültünk Marcival, hogy akkor sörözzünk. Na, ebből koncert lett, aztán ugyanott egy jó kis bulihely. Nos, konstatáltam, hogy MArcival nem érdemes ilyen helyekre menni. Kellett volna egyetlen kicsi impulzus, hogy nagy bulit csináljak. Nem jött. A másik iszonyat bosszantó az volt, hogy hiába vettem magahozmindenféle tudatmódosító szereket. Tisztes mennyiségú sör volt, még füveztünk is, a végén már elkeseredésemben vodka-redbulloztam. Egyre józanabb lettem. ~~Picsába.~~ Mindegy, volt ott egy csaj aki meglepétesemre nagyon bejött. Azért lepődtem meg, mert szőke volt, ami nem igazán az esetem. Meg könnyen is koszolódik. viszont volt a mozgásában valami, ami nagyon bejött. Kiderült, hogy épp a 33. születésnapját ünnepli. Valami hülye ürüggyel szóbe elegyedtünk, aztán mikor megtudta hogy én még csak 31 vagyok, úgy tűnt el, mint egy zsebóra a hatos villamoson. Ezen először elcsodálkoztam, aztán elkezdtem röhögni... Ennyire hogy lehet valaki hülye?! Aztán persze elszomorodtam, de hát iléyen ez a c'est la vie.

Egyre jobb ez a bor. Így fél üvegnél már egész jó. Lehet hogy csak a teteje volt rossz ízű...

Na szóval szerintem ma este is lenézek erre a helyre, hátha lesz kapás. Mondjuk odakint szakad az eső, tehát ma este tuti elázok. (Húúú vazze, ez nagyon gyenge poén volt. De nem törlöm, szenvedjetek!)

Egyébiránt mosta családnál csak kisebb huillámok vannak: Tesó szakított a barátjával, most megint keres. Kár, pedig, már kezdtem megkedvelmi Ferit. No, de aző dolga. Ráadásul ha tényleg olyan féltékeny vadállat volt mint ahogy a tesó meséli, akkor jól is tette. A faternak most volt kontrollja, és igen jó eredményei lettek. Mondták is neki, hogy ha a következőn is ilyet kapnak, akkor befejezettnek nyilvánítják a dolgot. Azért kemó, sugár után ez elég jó. Lassan viszont itt a nyár, jöhet nayám vizsgálatai, hogymi van a lépénél. Nagyik öregednek, viharosan. Lelkiismeretfurdalásom van amiért nem megyek haza minden hétvégén...

Mégiscsak nagyon szar ez a bor.

Azért nézzük csak, van-e valami program még este.... Est.hu.

Hát egy nagy semmi....

Na mindegy csak lesz valami. Fogat mosok (hogyilyen íze legyen a többi bornak is), hónom alá tüsszentek oszt avesz!

Foly. köv. holnap

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.05.12. 16:47 | suendoc | Szólj hozzá!

Ó magasságos, mennyi ideje hanyagolom személyiségem virtuális kiterjesztését….

Már lassan naptárat kell elővegyek hogy tudjam mikor mi volt. Na nem azért mert olyan sok minden történt, hanem mert olyan sok idő telt el, és olyan kevés esemény.

Tehát vágjunk bele:

Hazamentem szülinapi bográcsozásra. A Tádéval (motor). Illetve majdnem hazamentem. A szükséges 220 km-ből szinte gond nélkül abszolvált mintegy 200 km-t. A szinte azt jelentette, hogy egy idő után kirázódik a tank rögzítő csavarja. Nem vészesen, épp csak annyira, hogy valami idióta budihangon elkezdjen rezonálni. Ezt ideiglenesen javítottan Hatvanban, majd robogtam, tovább. Egészen Ózdig. Fogytán volt a benzinem – nagyon- így aztán szinte örültem is hogy a benzinkút előtt mintegy kétszáz méterrel adta meg magát egy halk hörrenés kíséretében. Betoltam a kútra 8kardioedzés), megitattam, majd elkezdtem rugdalni. A berúgó kart. Nem ment. Aztán rájöttem, hogy nem is világít, tehát elszálltak valahol az elektronyok. Bíztam benne, hogy biztosíték ment ki, vagy egy saru lerázódott.. Nem. Megint elkezdtem rugdosni. Nem a berúgó kart.

Szerencsére itt már azért szinte otthon voltam, hívtam Lorenzot, hogy itt van-e még. Em, de visszajön értem. Isten áldja nevét, vissza is jött. Közben eszébe jutott, hogy van egy motorosboltos ismerőse, felhívja, hátha tud segíteni. Tudott. Jó sokat vártunk, hozott egy akksit, azzal pöccre beindult. Aha. Tehát nincs visszatöltés, leszívta az akksit. Más megközelítésből egész jó eredmény, hogy egy akkumulátorral elment 200 km-t, de ez azért nem vigasztal annyira.

A vége az lett, hogy kísérőkocsival, lámpa nélkül hazamentem vele. Ekkor már sötét volt.

Ápdét. Azóta eltelt több mint két hét. A szerelő nem jelentkezett, ma rákérdeztem mi van vele. Majd most kezdi…. Egyre inkább úgy néz ki el fogom adni a vasat. Indokaim az alábbiak, tisztelt esküdtszék.

1: Vélhetően ezzel ismét szopni fogok mint a torkosborz. Még legalább egy százezer forintot rá kell költeni a közeljövőben, plusz a vizsga, amin vagy átmegy vagy nem.

2: Echte rockermotor. Na, én mostanában minden vagyok, csak nem rocker. Se zeneileg, se életmódilag. Azonkívül baszott kényelmetlen. Összefoglalva, több problémát generál, mint amennyi örömöt okoz.

3. Az istennek se tudok egyenesbe jönni anyagilag. Kb az a pénz hiányzik háztartásból, ami abban van. Optimista esetben benne van a lakásajtó felújítása is. A múltkor voltam bent a bankban, igényeltem folyószámla hitelkeretet. Ez a vég kezdete. Mondjuk ez két hete volt, azt mondták, egy héten belül elbírálják. Hazafelé bemegyek, megkérdem.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.04.28. 16:19 | suendoc | Szólj hozzá!

Lennei időm írni.

Lenne téma is.

Csak kedvem nincs.

Kedves olvasó, így jártál.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.04.20. 17:54 | suendoc | Szólj hozzá!

Vazze!

Most nézem, hogy olyan idióta címeket adok a bejegyzéseknek, hogy ez pironkodva azonnal abbahagyom.

Mostantól minden poszt meglepetés, hihi....

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2010.04.20. 17:51 | suendoc | Szólj hozzá!

Na, megvolt a szántódi festés.

Most mit mondjak…

Ha szabad ilyen finoman fogalmaznom, vérmes reményekkel néztem a hétvége elé. Ha nem is rohamléptekre, de azért valamiféle haladásra, vagy legalább az esély halovány visszfényére számítottam.

Nos, nem is csalódtam, ha innen közelítjük meg a dolgot. A reménynek éppen csak a halovány visszfényét sikerült megpillantanom egy részegen lopott csók képében.

De haladjunk sorjában.

Úgy indult az egész, hogy pénteken már kocsival jöttem dolgozni vállalva a dugózás és az indokolatlan benzinpazarlás minden ódiumát. Elzúztam Szárszóra, elég ügyesen oda is találtam, leszámítva egy elenyésző mennyiségű kavarást Zamárdiban, a térkép szerint jobbra be már Szántód, de nem. Még menni kellett.

Még jó hogy vittem egy táska szerszámot, a rutin átsegített azon a csapdán mikor egy nő azt mondja van elég szerszám. Megérkeztem, meleg csákányváltásban átöltöztem és nekiálltam helyrehozni a hibákat. Pl. hogy legyen valami elhatárolás a fal és plafon színe között, illetve nem teljesen „telibefestve” az egész konyha. Ezzel gyakorlatilag el is ment az egész délután, este elkezdtünk pálinkázni Gagával és az Anyuval. Na, volt teljesítmény.

Másnap még egy előszoba volt, meg egy terasz, nem érdemel szót. Talán a kazánház, mert tele volt csővel, kazánnal, bojlerrel, szelettel,hajlattal, a sírás kerülgetett mire ecsettel úgy ahogy megoldottam.

A problémát az okozta, hogy összesen hárman voltunk. A többiek egyrészt azért nem jöttek, mert aki hozta volna őket, karambolozott, a másik vált fele a meg egyszerűen nem jöttek. Ez azért „baj”, mert az egyik éppen Gaga székesfehérvári kiszemeltje, azonban valamiért nem jött le. Ennek akár örülhettem is volna, ha sikerül a hiányát pótolni. Sajnos nem sikerült. Úgy érzem, egy jó barát vagyok, semmi több. A péntek esti csókcsata ellenére. És ez nem jó. Nem jó azért, mert hosszú ideje az egyetlen nő aki megmozgatta a fantáziám, akivel el tudtam volna képzelni többet is mint dugást. Alapvetően nem tragédia ez, de azért most rossz… Szombaton már nem volt akkora elhajlás, este végre felhívta a székesfehérvári „faszkalap” (ő hívta így), és a nevetésből értettem mindent. Akkor felmentem aludni. Vagyis úgy tenni, mert aludni még sokáig nem tudtam. Reggel korán felébredtem, hagytam egy üzenetet és a sok dolgomra hivatkozva leléptem. Minek maradtam volna…?

Ha ezt a szálat leszámítom, nem volt rossz. Az idő szép volt, a nyaraló király vízparti kis peco (mit kis, baromi nagy családi nyaraló) és csend volt, hatalmas csend. Jókedvűek voltunk, sokat nevettünk, Anyuka hatalmas jó fej.

Mindent összevetve most nem jó. Nem kicsit. Nagyon.

Vasárnap azért még elmentem a munkatársakkal bográcsozni. Na, már amennyire ezek bográcsozásnak nevezhetőek. Mit keres bográcsozáson saláta?! Ráadásul kétféle. Pesti tápos népség. Mókussal előtte elmentünk motorozni, úh a partira is azzal mentem. Mondjuk nem volt egyszerű, komolyan körbejártam egész Újpestet, Káposztásmegyert és Dunakeszit. Olyan helyeken jártam, ahol szerintem fehér ember ebben az évtizedben még nem nagyon. Sajana a türelmi zónába nem tévedtünk be, pedig ott csalinkáztunk körülötte. A motor viszont ment, nem is rosszul. A kuplungot is tanulom, annyira nem rossz – vagy jobb lett egy kicsit mióta kicseréltem a kuplungkart. Fék frankó, megdicsérem magam. Viszont kiderült, hogy akusztikus benzinszintmérőm van: ahogy ürül a tank és egyre kisebb a súlya, elkezd veszettül zörögni a vázon… Szerintem a felső tartótüskék – mivel nem típus azonos a tank és a váz- nem pontosan az a mérete, és az 1-1,5 milliméteres spreng éppen elég ehhez a borzasztó hang előállításához. Mindenesetre a summázat: elől imbolyog, hátul ráz.

Egyébként a partin szeszmentesen és fáradtan is vidám voltam, sőt szórakoztató, ismét egy építőkockával több lett a beilleszkedésem fala.

Hétfőn baromira elaludtam, úh most túlórázok kicsit, de nem baj, addig írom a blogot. Ja, azért este még küldtem egy sms-t Gagának, nem lett belőle értelmes dolog. Meg Juccnak is, na abból viszont igen, holnap találkozunk. Nem is baj, jó lenne már egy kis pozitív élmény is… („Valaki most már leszophatna és utána aludnék…”)

Anyám a sírba vitt a telefonszámla miatt. Mikor a múltkor otthon voltunk, elkezdte, hogy ennyi meg ennyi, és hogy elkezdte mondani, hogy nem fizetem rendesen. Orsi előtt. Akkora égés volt, hogy erről még fogok beszélni vele. Mondom veszek fel pénzt, odaadom. Nem, majd utaljam át. Most vasárnap már írt sms-t, hogy ennyi, meg ide. Vazze, most azon a 4200,- Ft-on rúgózunk?! Bementem egy retkes OTP-be és befizettem a számlájára. Persze, ez hiányzott most legjobban….

Tegnap felhívott, hogy ne akarom-e Évikét elhívni a bográcsozásra. Elhívtam. Jön. Anyám azért mondta hogy az unokáját lássa, Évike azért jön mert fél a volt pasijától akire már a rendőrt is rá kellett hívni, én meg azért hívtam, mert ciki hogy eddig nem. Mondjuk ez mindig is baráti buli volt…. A család meg már régóta nem szervez erre semmit, nem mintha nagyigényem lenne rá.

Azért aggódom egy kicsit a hétvége miatt. Lehet hogy tavaly is ezt csináltam, de már nem emlékszem rá. Ha ennyi főnél megállunk akkor pont elférünk és pont elég a pénzem ahhoz megetessem őket. De még nem jeleztek vissza néhányan.

Aggaszt a hazamotorozás is, de meg kellene lennie, elvégre nyáron használni akarom. De ha megáll, akkor sose tudom kifizetni a mentőt, annyi pénzem nincs. Ég a pofám hogy tartozok, és ég a pofám hogy a Sacit nagyszervízre kellene vinni, de egyszerűen nem tudok leakasztani bő egy kilót. Már voltam az MKB-ban is, személyi hitem van, adjam be, de nem kapok mert mér nem szeretik értékesíteni, a folyószámlahitel meg…. Egyébként sem megy, mert még nem vagyok itt három hónapja, úh bukta az elbírálás….

Faszom, jó lenne ebből mér valahogy kimászni, bele sem gondolok hogy nyaralni is kellene valamiből. Na, befejeztem a panasznapot, mindenki ~~bekaphatja!~~ -t szeretek!

(Ápdét: Nem mondok csúnyákat, nem illik. Rossz kisfiú, pfuj!)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

A világ borotválkozótükörből.

HTML